Irány Toscana! 3. Siena, Monteriggioni, San Gimignano

Tibi három inget hozott magával, de a kedvence a fehér. Megkért, hogy ha lehet mossam ki neki gyorsan. Mosógép nincs a házban, de találtam valami sokkal érdekesebbet. Nem tűnt réginek, szerintem majdnem minden normál, olasz háztartásban van ilyen, és milyen hasznos dolog! (no persze ebből nem csinálunk rendszert!)

SIENA

Mivel a legtöbb parkolóház úgy tűnik, tele van, kénytelenek vagyunk egy utcai parkolót keresni. Szerencsénkre a fallal körülvett siena-i óváros egy kapujánál találunk egy üres helyet, azonban Tibi szemfüles és észreveszi, hogy ezen a helyen fehér vonallal vették körül a parkolóhelyeket, máshol viszont kékkel. Egy lombos fa takarásában megtaláljuk a táblát, miszerint csak két órát parkolhatunk itt, ezért átállunk egy épp megüresedett kék vonalas helyre. Helyünket azonnal elfoglalja egy szép új belga rendszámú Volvo (sajnos ők lettek az autó feltörők áldozatai)

A hűvös, kanyargós  utcákon temérdek látnivaló, apró boltok, fagyizók, hangulatos éttermek. A helyi, kézzel festett kerámiák és bőr táskák kelletik magukat.  Nehéz megállni, hogy ne vegyek mindegyikből egyet, de sajnos szűkre szabott a keretünk.*

Tehát nem vásárolgathatunk kedvünkre, néhány apró szuvenírrel meg kell elégednünk. A híres Panforte di Siena süteményt megkóstoljuk azért Nannini cukrászdájába, és Debiéknek is veszünk egy kis csomaggal. Az íze, hm kicsit "karácsonyos" talán a fahéj és mandula keveréke miatt. A Piazza del Campo főtér mellett fehér deszertbort is veszek Debiéknek.

Siena egyik kapuja

zöldséges, fűszeres

fantasztikus, kézzel festett kerámiák

MONTERIGGIONI

Monteriggionit muszáj útba ejteni, hiszen már az útról csalogató a domtetőn lévő városka látványa. A lányok felsóhajtanak "újabb középkori város!" A Süsü a sárkány c. bábfilm főteréhez hasonlatos a tér, ami elénk tárul ahogy a városkapun átlépünk.  A városkában csupán harminc család él, a helyi boltok, éttermek tulajdonosai vagy kézművesek. Míg a lányok letelepednek egy padra és hideg cólát szürcsölgetnek, Tibivel körbejárjuk a várost, nem nehéz hiszen olyan aprócska.  Benézek a boltokba, megcsodálom a bőr és más kézműves alkotásokat. Betérek egy 1885-ben alapított cipőgyártó boltjába, ahol a legkülönbözőbb színű, stílusú és formájú cipők hada várja, hogy valaki beléjükszeressen és hazavigye. Én is szerelembe esek néhány bőrtáskával, de sajnálok kiadni ötven - száz eurót értük.  Táska mániás vagyok, de inkább a kisebb, praktikusabbakat szeretem és azokba tuszkolok be mindent. De ma már egy telefonon és egy összehajtható bevásárló szatyron kívül mi is kell? (tudom abszolút nem nőies hozzáállás :D)

SAN GIMIGNANO

Este hét is elmúlik s az idő sokkal kellemesebb mikor  San Gimignanoba érünk. A változatosság kedvéért ez egy középkori városka, tele szűk utcákkal, boltokkal és kézműves termékekkel. A toszkán kerámiák hada vár minket mikor egy boltba belépünk, de csak egy apró, kézzel festett hűtőmágnest veszek. Ettől függetlenül az eladó nem néz megvető tekintettel rám(bár előtte végigmutogatta az összes gyönyörű tálat és korsót).

Dondoli a híres cukrászmester fagyizójában megkóstolom a málnás-rozmaringos fagyit és az extrém párosítás különleges élményt nyújt, és feltétlenül maradandót is.

A fagyizóban hírességek képei, akik megfordultak a híres Dondolinál,

F1autóversenyzők politikusok, színészek, sztárszakácsok stb.

A tér közepén a kút tele van aprópénzzel, és van néhány papírpénz is köztük. Különböző nemzetek pénzei. Aisa bedobja az évek óta magánál hordott egy dollárost is. 

Hazafelé egy mekibe térünk be mert farkaséhesek vagyunk. Gluténmentes hamburger is van az étlapon. A Shar nevű olasz GF termékeket gyártó cég szállít a McDonald's-nak, sajnos csak itt Olaszországban.

LP egyik slágere szól a háttérben, s meglepődöm, mert a kedvencem még soha nem hallottam a rádióban, itt Angliában legalábbis nem. De gyorsan kapcsolok, hisz Laura Pergolizzi olasz származású énekes, büszkék is rá, joggal.

Lábjegyzet a költségekről:

*Bár előre megterveztük az útiköltségünket, azért meglepett a francia és olasz autópályák díja:

Majd' száz kilóméterenként egy-egy kapu várt, ahol fizettünk, fizettünk. Közel 200 Eurós költségünk lett e két országban idejövetelünkkor. Svájcban csak 30 Eurót kellett egy éves(!) matricáért fizetni, szóval még oda visszamehetünk :D. Persze, ahogy kalandoztunk városról városra, megpróbáltuk elkerülni az autópályákat, hiszen volt időnk. 

Hazafelé viszont újabb 200 Euró volt az autópálya díj, míg Calais-ba értünk. 

A gázolaj költsége az 1.6-os Diesel Volvo-ba 35O Font volt összesen. (figyelni kell a benzinkúton, hogy önkiszolgáló kúthoz állsz, vagy ők szolgálnak ki, mert jelentős különbség van a gázolaj vagy benzin literenkénti árában! Rengeteg automata benzinkút is van mivel a szieszta idején, vagy éjszaka nincsenek kiszolgálók, ilyenkor előre ki kell fizetni kártyával, amennyiért akarsz tankolni de leemelnek közel száz fonttal többet, amit néhány napon belül visszateszned a számládra. Ez nagyon meglepett elsőre.)

Idefelé a komp díja Dover-ből Calais-ba 135 font volt (két órás út), visszafelé a csatorna  alatt közlekedő Eurotunnel-t választottuk, ennek 165 font volt a költsége (35 perc, sokkal kényelmesebb). Szóval összeszámolva durván 1ooo Fontra rúgott csak az utazásunk költsége. Ezen felül az Airbnb szállásunk 42O font volt négyünknek egy hétre és a kaja is nagyjából 4-5OO euró körül volt. 

Egy nagyon jó, magyar nyelvű oldal ahol mindent megtalálsz Toszkánáról, részletesen:

Toszkána mánia