Irány Toscana! 2. (Vinci, Montecatini terme, Lucca és a White Beach)

Reggel a szokásos kávém és a szőlőtőkék ellenőrzése után felébresztem a családot. Viszonylag gyorsan megreggelizünk és fél tíz körül elindulunk Vinci felé, hogy megnézzük, hol gyerekeskedett Leonardo (nem Caprio de majdnem olyan népszerű :)

VINCI

Alig egy órányi autókázás után érkezünk a városba. Nos, ez a fantasztikus  környezet bizony megfelelő melegágyul szolgált egykor  egy ilyen termékeny elme kifejlődéséhez.  A település fölött, egy dombon, olajfákkal szegélyezett úton jutunk el a házhoz. Gyönyörű a kilátás a környező dombokra, a városra, ahogy körbejárjuk a kőből épült házat. Picit túl "steril" a környezet, így nehéz elképzelni, milyen lehetett majd' hatszáz éve az épület.  Múzeum üzemel a házban, nem nézzük meg költségtakarékossági okokból, hiszen minden tele a művész munkájával az egész városban. A ház melletti sétány  egy angol pilóta emlékére lett kiépítve, a tábla ezt hirdeti. Charles S. Denti (1917-1994) szenvedélyesen rajongott  az olasz reneszánszért. Bronzból elkészítette Leonardo egyik leskiccelt tervét egy lóról, amit az soha nem készített végül el. Hogy a szobor hol található, titok maradt. (sajnos a neten sem találtam meg az összefüggést)

MONTECATINI TERME

Következő állomásunk Montecatini Terme. Tibi nagyszülei sokszor nyaraltak itt  egy olasz partnerüknek köszönhetően.  A még most is igen előkelő, és termálfürdőkben gazdag szállodákkal bővelkedő város valami elementáris erőt sugároz. Dacára a harmincöt fokos melegnek, végigsétáljuk a belvárosi részt, ahol a modern üzletek, és épületek tökéletesen illeszkednek a múltszázadelői szállodák pálmafás milliőjéhez. Hatalmas terek, piazzák, oszlopos, hűvös csarnokok, sétányok.  Tele van turistával a város, látszik, hogy nem a csóróbbik fajtából. Kávézók, éttermek, élénk színek. Az utcák makulátlan tiszták, leander fákkal, pálmákkal szegélyezettek. Nehéz elszakadni a látványtól, de örülök, hogy itt lehetek és láthatom.

Kellemes csalódás volt, hogy a héten meglátogatott városok tiszták voltak, kellő mennyiségű szemetessel ellátva, nem folyt ki belőlük a szemét. Nem ért minket semmiféle kellemetlenség, persze mi is megpróbáltunk elővigyázatosak lenni. Semmit nem hagytunk az autóban, legalábbis nem látható helyen. Mert az ördög nem alszik. De nem alszik itt sem, ahol most élünk. Persze a sztereotípiák az olasz közlekedésről, közbiztonságról, és a városok tisztaságáról igen szélsőségesek. De mivel nincs összehasonlítási alapom, hiszen csak itt, az északi részen kalandoztunk, nem tudom megcáfolni vagy megerősíteni ezeket az előítéleteket. 

Egyetlen kellemetlenségnek voltunk utólagos szemtanúi, mikor másnap Sienában a mögöttünk parkoló autó ablakát betörve találtuk, a hátsó ülések lenyitva, csomagtartó feldúlva. A belga tulajdonos még valahol Chiantit ivott egy kis étterem teraszán, és nem sejtette, hogy milyen kellemetlenség érte. Valószínű, hogy a teljes nyaralására ez ráteszi a bélyegét, még ha gazdag, akkor is.

LUCCA

A legközelebbi város, Lucca.  A városnak - mint az összes ehhez hasonlónak - az óvárosi része magas fallal körülzárt. A melegtől tikkadozva a két lánnyal leülünk egy nagy templom hűvös falai alatt az árnyékba és várjuk, hogy Tibi végigfotózza a látnivalókat. A meleg elviselhetetlen, és a két lányom sem könnyíti meg a városnézést, de boruljon fátyol a múltra.

Tudom, nem könnyű középkorú szülőkkel nyaralni menni, hiszen teljesen más az érdeklődési körünk, mint egy húsz és egy tizenöt éves lánynak.  Őket is meglepte ez a kánikula. Bevallom engem sem villanyozott fel ennyi idősen egy több száz éves kút vagy egy szűk sikátor mélyén a muskátlis ablakok.

ROSIGNANO SOLVAI

Hogy egy kicsit felfrissüljünk, elindulunk Rosignano Solvai felé, amit csak a White Beach-nek  hívnak. A fehér homokos szabadstrand akár Bora Bora is lehetne,* a tenger hőmérséklete harminc fokos. A partot csapkodó hullámok felkeverik a fehér homokot, s ettől valami tejszerű színe lesz a víznek, ami szokatlanul sós (tudom, hogy sós a tenger, de itt a Torbay öbölben is "kóstoltam" a vizet és ehhez képest túl volt sózva :D ) Szulát ki sem lehet robbantani a vízből, Aisa is csak azért óvatos, mert rajta van a kontaktlencséje és ha víz kerül a szemébe, tönkremegy.

Ezek után nem könnyű a naptejtől ragacsosan, homokosan, visszaülni az autóba és két órát autózni a szállásunkra. Úgy terveztük  ma Pisába is elmegyünk, de csak messziről láttuk a tornyot, kiszállni így nem volt kedvünk. Megfogadtuk, hogy valamelyik nap még visszajövünk.

Áldás  a meleg zuhany este és szerencse, hogy két fürdőszoba van, de azért így is van vita, hogy ki legyen az első.

* A Toszkanamania oldalon megtudtuk, miért is fehér homokos ez a part?