Irány Toscana! 5. Pisa

Utolsó napunk reggelén a szokásos sétám után főzök egy lecsót. A hozzávalók negyede már adott volt és ki kellett üríteni a hűtőt (paradicsom, szalonna, tojás, zöldhagyma, kedden vettünk egy fél szalámit, ami tök jól nézett ki, de ízre nem volt nagy szám) Tibi vett paprikát (azt hitte naivan, hogy a zöldségesnél talál, de nem, végül a Coopfi-ban kapott) hagymát, és pirospaprikát. Élmény ebben a konyhában főzni, a szívem szakad meg, hogy itt kell hagyjam hamarosan.  Egy kis lábosban viszek át Elisának és Maurizionak és elmagyarázom nagyjából mi is ez. Maurizio azt mondja náluk is van ehhez hasonló és úgy hívják, Peperonata. Ha szegényes, akkor csak zöldségek, paprika, paradicsom egy kis bors és bazsalikom van benne, ha gazdag, akkor csirkehús is kerül a lábosba. Nos, ez majdnem ilyen, de mi nem teszünk csirkehúst a lecsóba, inkább szalonnát vagy kolbászt (jelen esetben szalámit). Megkérdezi, hogy magyar szalámi? Elmeséli, hogy volt Magyarországon és nagyon szerette az ottani konyhát. Megköszönik és kapok néhány körtét cserébe. Isteni, bár én reménykedtem, hogy abból a finom borból hozzám vágnak egyet, amit hétfőn este kóstoltam a pincében. De ami késik, nem múlik.

Werkfilm a "Lecsóról" amit Szula készített a szuper telójával igazi 4K-s élmény :) (kár, hogy az illatok még nem jönnek át a filmeken, de azért el tudjátok képzelni)

PISA

A maradék lecsót bedobozolom, műanyag tálkákat, kanalakat teszek mellé, és úgy döntök, ma magyar módra fogunk ebédelni kivételesen. Tehát valahol leülünk és a hazait elővesszük a táskából és elfogyasztjuk. Ez mondjuk nem sikerült tökéletesen, de ne legyünk telhetetlenek. Először is minél extrémebb helyen esszük meg a lecsót, annál viccesebb emlék lesz. Miután Pisa közepén, egy park mellett, a hűvös autóban belakmározunk belőle, mindenki elégedett a végeredménnyel. Ezután mém lett belőle, hogy itt vagy itt kellett volna megennünk, mert biztos nem volt még olyan magyar család, aki itt evett házi lecsót. 

A Piazza Miracoli, azaz a csodák terén végre megcsodálhatjuk a nevezetes tornyot, de számos gyönyörű épület is helyet kap a téren. De kit érdekel a ferde torony, amikor olyan mókásak az emberek. Öregek, fiatalok, komoly üzletemberek vagy éltes matrónák,  mintha mind valamilyen különös szekta rituáléját gyakorolnák:  hadonásznak a torony előtt a füvön, a járdán, felmászva a vastag láncokat tartó oszlopokra. Partnerük utasításait követve emelgetik a kezüket, lábukat, hogy elkészítsék a megfelelő "eltolom, megtartom, lehúzom, bekapom a tornyot" képet, majd a többmillió hashtag mellé betuszkolják az Instagramra  saját, ferde tornyos mutatványukat. 

Ami a tornyon kívül megfog az egy gyönyörű bronzból készült szobor maradvány, igazi földre zuhant angyal. Konflisok hada veszi körül a teret. A lovak tikkadtan pihegnek az árnyékban, fejük lógatják.

Mi is tikkadunk, borzasztó meleg van. Visszasétálunk az autóhoz és irány a strand! 

Mire a fehér homokos strandra érünk, már fél öt is elmúlt. A lányok azonnal a vízbe ugranak, mi meg napozgatunk, és hallgatjuk a jó kis olasz diszkót, hogy jó barnára süljünk mire hazaérünk a hűvös Angliába, ahol jelenleg 15 fok van és esik. (ezt egyáltalán nem bánjuk, sőt... :)

Érdekesség:

Miért fehér homokos ez a partszakasz? Megdöbbentő amit megtudtunk a link itt: Toszkána mánia oldalról.

Ez az oldal valóban hasznos információkkal látott el bennünket, akárhová is mentünk Olaszország ezen részén. Nem csak a városok történelmébe pillanthattunk be, hanem hasznos tanácsok vannak a közlekedésről, parkolásról és azok díjáról, múzeumokról. Ha valaki itt szeretne tölteni néhány napot, ajánlom, hogy itt tájékozódjon.