Történelmi forduló

 Szeptember nyolcadikán bejelentették, hogy délután meghalt II. Erzsébet, aki ebben az évben ünnepelte uralkodásának 7O. évfordulóját. A hétvége erről szólt, szinte minden mást háttérbe szorítva. Vasárnap minden városban hivatalosan is bejelentették, hogy Károly veszi át a trónt, III. Károly király lesz. Itt, Torquay-ban, a városháza előtt is volt hivatalos bejelentés, az új himnusszal és háromszoros hip-hip hurrával az új Királynak. Lent voltam, megnéztem és igyekeztem az új himnuszt a többiekkel énekelni. Debinek is mondtam, hogy jöjjön megnézni, de azt mondta, hogy nem ér rá, mert ezerrel igyekeznek a házat befejezni egy-két héten belül. Azt mondtam, hogy de ez egy történelmi pillanat, erre ő azt válaszolta, hogy az ő egész élete az... :D Végül is...

Közben átvitték a balmorali rezidenciáról Erzsébetet Edinburgh-ba a St.Giles katedrálisba, majd ma onnan Londonba, a Buckingham palotába "utazott".  Tizenkilencedikén lesz a temetés majd utána a koronázás következik, bár most azt mondta a királyi család, hogy igyekeznek a legpuritánabb és költségkímélőbb megoldást választani, tekintve a mostani helyzetet (energiaválság Ukrán háború stb.) 

Valószínű, hogy később már nem emlékszünk pontosan, hogy mi történt ezekben a napokban a családunkban ezért feljegyzem az utókornak:

Debi és Dan:

Még nem költöztek be a házukba de már közel járnak hozzá. Debi használtan vette egy nagyon szép ebédlő garnitúrát amiről kiderült, hogy igazán jó vásárt csinált vele, mert ő harminc fontot fizetett a hatvanas években nagyon divatos bútorért, de legalább kétszáz fontot ér. Az első vacsora amit az asztalon fogyasztottak, Terijaky chicken volt rizzsel és poppadommal. Nekik már van mikrójuk nekünk viszont pont most romlott el és egy ideig biztos nem lesz. 

Szula:

Jelentkezett néhány munkahelyre, de mivel Torquay egy kisváros, a diplomájának nem sok hasznát veszi. Egy nagy városban több esélye lenne, de érthető, hogy nem akar egyedül nekivágni a bizonytalannak, mi pedig örülünk, hogy biztos a helyünk és fizetni tudjuk, szóval nem sok esély van a költözésre. A legutóbb egy kis kávézóba jelentkezett ami a kedvenc utcánkban a Fore streeten van. Jó lenne, ha válaszolnának rá. Egyébként vérvételre megyünk a héten mert a vérszegénysége miatt mint mentálisan mint fizikálisan is a nullán van és ez megoldásért kiállt. Legutóbb négy éve volt vérvétel, akkor gyógyszert is kapott, de valószínű, hogy az már nem sokat segít. Várja, hogy Debiék kiköltözzenek az alsó szintről, és akkor berendezkedhet a saját izlése szerint, és lesz elég helye a cuccainak, sőt még fürdőszobája is lesz. Egyelőre tervezget, majd meglátjuk mikor valósulnak meg a tervek.

Aisa:

Ezerrel készül a szombati költözésre, a három hét alatt a McDonaldsban megkeresett pénzét ruhákra és egyéb felszerelésekre költi, chat-el az új lakótársaival, sok sok barátot tervez és jó bulikat. Remélem így is lesz és jól indul neki ez az új élet! A szobájába már alig lehet bejutni, mert Ikeás táskák, bőröndök, cipők, ruhák állják a bemerészkedők útját. Debivel és Dannel hétvégén elmentek az IKEÁ-ba ahol vett magának törölközőt, konyhai cuccokat. 

Tibi:

Fáradt, de szerencsére jól van. Rohama nem volt jó ideje. A szteroid már O.5mg-ra van lecsökkentve (4 mg-ról indultunk). Jövő hétvégétől elhagyjuk a szteroidot és akkor hátha visszanyeri a régi formáját, legalábbis külsőleg. Hónap végén megyünk a neurológushoz, remélem, ott majd lesz lehetőségünk beszélni a bal kezéről, amit nem tud használni. Az onkológus azt mondja, ennek semmi köze a tumorhoz az agyában. Amit viszont jó várni az 26.-án professzor Brian Cox előadása Plymouthban, amire már két hónapja megvettem a jegyet. Tibi egyik kedvenc fizikusa ( link)

Én:

Kicsit csökkent a hőmérséklet, langyos vénasszonyok nyara van, ezt sokkal jobban szeretem. Ahogy a hőmérséklet csökken azzal egyenes arányban az én energiám növekszik. Tegnap vettem a charity-ben egy jó kis szőnyeget a konyhába így muszáj volt egy új polcot is felszerelnem (de jó hogy van már elektromos csavarhúzóm és egy mini fúróm) Aztán betömtem a téves lyukakat :D az előszobában is. A telefonom beesett a radiátor mögé, mert a vízmérték appot használtam  épp vele és putty. Nagyon nagyon nehezen tudtuk együttes erővel kituszakolni, mert már eleve tele volt régi újságokkal és ezzel azzal. Ezért egy új polc került a radiátor fölé, így nem fog beesni többé se a kulcs, se a cipőkanál se a fontos levelek.  Viszont nem tudtam elaludni, mert Szula miatt aggódtam és törtem a fejem, hogy is segíthetnék neki. Éjfél is lett mire végre, de aztán egykor Tibi felébresztett mert ilyenkor szokta bevenni a CBD adagját amitől nyugisabban alszik, majd négykor újra... Kicsit összetörten ébredtem.

Ez történt azokban a napokban mikor II. Erzsébet örökre lehunyta a szemét.

Viszont kizöldült a park, köszönhetően a számottevő esőnek!

kikiáltják a királyt Torquay-ban is

Eredmények

Tibinek múlt héten volt MRI vizsgálata. Szegény előtte is, utána is borzasztóan stresszelt. Nemcsak azért, mert abban a mágneses kalodában úgy érzi, majd kiszakad a pacemakere (ilyenkor ott vannak a kardiológus szakemberek akik figyelnek, nehogy baj legyen, de azért nagyon kellemetlen érzés) hanem az eredmények miatt is, amit csak ma tudtunk meg. 

Az onkológus azt mondta, bármit is csinál ne hagyja abba, mert a várt eredményekhez képest sokkal jobb a mostani, tehát kisebb lett a daganat és nem terjedt tovább. Ezek szerint a marék csodabogyó amit reggel és este szed segített.  Az ötszáz mg keppra és a fokozatosan csökkentett szteroidok mellett az alábbiakat szedi.

Reggel: B6, B12, D vitamin Turkey tail (pulykafarok) gomba kapszula, Ashwaganda (gombakeverék) kapszula. A vitaminokat a lehető legjobb helyekről rendeljük (épp ezért nem is olcsók, de úgy látszik megérik az árukat) A cég neve egyébként Purolabs (www.purolabs.com)

Este: Magnézium, Turkey tail gomba kapszula, Turmeric kapszula, 

Ezen kívül már több mint egy éve minden reggel megissza a turmixolt csodakoktélt, aminek az összetevőit egy előző posztomban leírtam már. De most itt egy jó kis videó róla.

A CBD olajat ami a Kanabisz növény kivonatából nyernek (és nem tartalmaz THC-t ami itt Európában sajnos nem engedélyezett, mondjuk ettől függetlenül zavartalanul szívják a füves cigiket) ugyancsak egy megbízható helyről rendeljük,  a CBD Brothers-től A stressz oldására, a nyugodt alvásra nagyon jó. 

Szóval fogalmunk sincs, hogy ezek együtt vagy külön valamelyik segített ezt az eredményt elérni. A neurológussal szeptemberben találkozunk, ott majd beszélünk arról, hogy a bal keze nem működik, és az onkológus szerint semmi köze a daganathoz, inkább egy idegkárosodás ami elvileg gyógyítható. Tibi szeretne újra dolgozni, mert itthon halálra unja magát de ez addig nem lehetséges amíg a bal oldala ilyen állapotban van. A bal oldali látását sajnos nem kaphatja vissza, de talán a kezét használhatja a jövőben. Az a legrosszabb, hogy ő balkezes és nagyon nehéz a másik kezével újra mindent megtanulni, főleg ilyen állapotban. De most örülünk a jó hírnek!

Egyetem valamint " mélyvíz! csak úszóknak!" a mekiben

 Aisa A level eredményei jók lettek, ha engem kérdeztek...  Aisa szerint fogalma sincs egyáltalán hogyan jutott be mégis a második választású egyetemre. A Birmingham (amiért én nagyon drukkoltam, de kizárólag a saját önző érdekeim miatt) mind a három tárgyból  "A" eredményt várt el a felvételhez. A norwich-i UEA (University of East Anglia) egyetemnek pedig A B B volt az elvárása a felvételhez. Ehhez képest D, C és B lett a vizsgaeredménye. Ettől függetlenül már reggel fél nyolckor megérkezett az email az egyetemtől amelyben értesítették hogy felvételt nyert. Biológiai tudományokat (biological science) fog tanulni. Picit elkedvetlenedett amikor meglátta az arcomon a kétségbeesést (pusztán az egyetem távolsága miatt) de természetesen nagyon örültünk, hogy sikerült a felvétel. Elég klassz diákszállások vannak és szerencsére sikerült egy jó lehetőségre lecsapni. Szóval a campuson belül, külön szobával de közös fürdőszobával, havi 124 font ellenében. Szerencsére megkapta a legmagasabb diákhitelt tekintve, hogy egy éve nem bővelkedünk a javakban, mi is támogatást kapunk szóval nem tudjuk fedezni a költségeit. Azt hiszem nem csak az önállóságot fogja gyakorolni, hanem a saját pénzzel való életet, hogy mire mennyit költsön, hogy maradjon a következő kifizetésig. Szerintem ezzel nem lesz baj. A messengeren már összejött egy nagyobb csoport a kezdő diákokból akik körülötte fognak lakni, így már megérkezéskor lesznek ismerősök. Szeptember 17.-én költöztetjük de addig még belevágott valamibe, hogy egy kis pénzt gyüjtsön előtte ruhákra, felszerelésre, amire ott szüksége lehet. Jelentkezett a McDonaldsba még júniusban, de mivel lassan őrölnek itt a malmok, végül csak a múlt héten kezdett és alig négy hete van, hogy keressen egy kis pénzt. Nem irigyeltem csöppet sem és meglepetéssel vegyes büszkeséggel néztem, hogy egyedül intézte a jelentkezést az interjúkat és már túl is van a második műszakon. Az első nagyon durva volt, mert behívták péntek déltől estig, ami tudvalevő, hogy a legforgalmasabb műszakok egyike. Hiába tettek mellé trénert, az is úgy el volt havazva, hogy semmire sem volt ideje nemhogy egy zöldfülűt tanítgasson. Szegénykém. Felvettem este és az arcán láttam, hogy legszívesebben sírna. Azt mondtam, tökéletesen megértem, én is így éreztem az első napon a munkahelyemen. Sőt, azt gondoltam, soha többé nem megyek vissza. Pontosan tudtam mit érzett, de sikerült kibeszélni. Azt mondtam, a helyében én lehet, hogy sikítva rohantam volna el a műszak első felében, erre azt válaszolta, hogy csak azért nem tette, mert nem volt  biztos benne, hogy lehet-e ilyet tenni. Szerencsére néhány nap szünet következett és ezalatt nagyjából megemésztődtek a rossz élmények. Ma már szerencsésebb műszakban volt, mert hétköznap délelőtt még nincs olyan fejvesztett rohanás. Túlélte, ez a lényeg. Még néhány hét és ő is jobban fogja érezni magát a bőrében, mert legyűrte a félelmeit és végig csinálta. 

Itt fog lakni Aisa 

Hosszú, forró nyár...

Soha  nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom írni, hogy ez az angol nyár bitangul hosszú és forró és nekem jelen állapotomban szinte kibírhatatlan. Gyerekkoromban, mikor a harminc fokos hőségben kint játszottam az udvaron  el sem tudtam képzelni, hogy egy sötét szobában ücsörögve várjam az enyhülést hozó alkonyt, mikor lemegy a nap és végre elkezd hülni a levegő. Tíz éve élünk itt, de nem emlékszem ilyen hosszan tartó forróságra eső nélkül. Persze, az elmúlt években végig dolgoztam a nyarakat is és kevésbé voltam elfoglalva azzal, hogy sötétítsek be a szobába. De az maximum két-három hétig tartott, ez a meleg viszont már több mint egy hónapja tart.  Ma reggel nyolckor 21 fok volt árnyékban! Tudom, hogy ha ezt Magyarországon olvasod csak azt mondod, az is valami? De itt ez tényleg nagyon extrém. Vágyom egy fákkal teli kertre, ahol ezt át lehetne vészelni. A lányok nem szeretnek a tengerpartra menni (Debit kivéve, mert ő ha teheti megy és paddle boardozik) Tibi inkább csak reggel szeret sétálni, de a tengerpartra ő sem akar már jönni. A legrosszabb, hogy a meleg miatt semmihez sincs kedvem, se írni se fenyőtű kosarat csinálni, se tengeri üvegből ékszereket csinálni a szabadidőmben, ami leginkább délután van. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka kissé lehül az idő itt a tenger mellett és legalább aludni tudunk a nyitott ablak mellett mert szúnyogok azok sincsenek. 

Harmadikán volt a tizedik évfordulója annak, hogy ideköltöztünk. Még mindig nem bántuk meg. Egy tortát készítettem, Szula dekorálta. Rajtunk kívül még három családnak vittünk belőle, Mariannéknak, Ildikónak és a húgoméknak. Nélkülük nem sikerült volna. Miután szétosztottuk a tortát a lányokkal végiglátogattuk azokat a helyeket ahol eddig laktunk és beszélgettünk az emlékeinkről. Hihetetlen, hogy szalad az idő.

Tibi ma végre megkapta az MRI időpontot! Jövő hét hétfőre kapott helyet, majd huszonötödikén az onkológushoz megyünk, majd ott kiderül, hogy kisebb lett-e a daganat vagy esetleg nőtt. Nem hinném, hogy nőtt volna, hiszen az elmúlt hónapban nem volt rohama, pedig eddig legalább egy hónapban egyszer előfordult a remegés. A rohamok után (bármekkora is volt) mindig végig aludt egy napot, és nagyon kimerült volt utána még hosszú ideig. Igaz, most is fáradt és sokat szunyókál. Vettünk egy olcsó futópadot, kétszer már gyalogolt rajta és remélem ha az idő rosszra fordul és lesz energiája, ezen tud majd mozogni. Mi is hasznát vesszük, mert a lányok is és én is kipróbáltuk már. Persze én megvárom amíg elmúlik ez a hőség, majd aztán rendszeresen fogok rajta futni mert legszívesebben letakarnám a tükröket.

A futópad egyelőre a nappaliban van, mint minden. Sikerült úgy átrendezgetnem a dolgokat, hogy elférjen. Összecsukható és így kevesebb helyet foglal el. Elvileg Debiék szeptemberben költöznek, utána majd lesz hely lent, a szobájukban. 

Debi és Dan jól halad a ház felújításával. Bár Debi dolgozik, Dan nyári szüneten van, mivel ő tanár és ilyenkor nincs iskola. Minden nap ott van és egymaga fest, burkol és megcsinál amit tud. Esténként és hétvégén Debi is segít neki. Jövő héttől szabin lesz ő is és akkor bele tudnak együtt húzni. 

Lyntonban voltunk néhány napja, ami Észak-Devonban van, nagyjából másfél órára innen. Anglia kis Svájc-ának is hívják ezt a viktoriánus kisvárost.  A két kis település között (Lynton és Lynmouth) meredek lejtő mindig is visszatartó erejű volt a látogatók és a helyiek számára. 1887-ben az emelkedő tetején  egy kastélyban élő kiadó, Thomas Hewitt egy 9OO  láb hosszú ikerpályát építtetett a meredek lejtőn. Az egyedülálló vizzel hajtott sziklavasút (mi siklónak nevezzük)  189O-ben nyílt meg és amellett, hogy 19O8-ban új vágányra szorult, most is úgy működik, mint azelőtt. Néhány hete láttuk egy tévéműsorban ezt a helyet és kíváncsivá tett minket. 

Sétáltunk egy kicsit mikor a siklóval felértünk majd úgy döntöttünk gyalog megyünk le a kis szerpentines sétányon amit "The poets walk"-nak hívnak. Kedves és vicces szobrocskák és versikék övezték az utat. Az

egyetlen dolog amiről elfeledkeztünk, hogy Tibi nagyon gyorsan elfárad, hiába volt lejtős a sétány, így az út felétől minden padnál megpihent (szerencsére sok volt) de szegény még így is nagyon megszenvedte az utat. De végül leértünk és mivel a gyaloglásról lemondhattunk a továbbiakban, hazajöttünk.

Olyan mint egy vízfestmény, nem?

Szula lediplomázott

Még most is emlékszem az első napra, amikor becsuktam magam mögött Sheffieldben a szobája ajtaját és erőszakkal kellett visszatartanom magam, hogy ne bőgjek mert olyan elesettnek tűnt egyedül abban a szobában. Ott kellett hagynunk és megszakadt a szívem, de remekül megállta a helyét. Aztán szinte hihetetlennek tűnt, hogy 2O19 decemberében a lányom mutogatja a nevezetességeket Szöulban, Dél-Korea fővárosában. De jó lett volna ha nem jött volna ez a nyomorult járvány. Fél év után ott kellett hagynia ezt a fantasztikus országot, hogy itthon várja ki amíg végre visszamehet a Sheffield-i egyetemre. Addig online órákon vett részt. Akárki akármit is mondd, az elmúlt néhány év sokkal nehezebbé tette az egyetemisták életét, hogy elvégezzék a kurzusokat és lediplomázzanak. De sikerült, és rettenetesen büszke vagyok rá, hogy első osztályú diplomát kapott!  

Nem bántam, hogy az előző héten dübörgő 34 fokos hőség helyett kissé esős, húsz fokos hőmérséklet várt minket Sheffieldben. Hajnalban indultunk négyen a diplomaosztó ünnepségre. Két héttel ezelőtt nagy nehezen találtam egy Airbnb szállást Sheffieldben, mert Szula még a barátaival szeretett volna egy vacsorát mielőtt hazajön, és nekem is egyszerűbb lett volna öt óra vezetés és az ünnepség után pihenni, majd másnap hazajönni. Szinte semmit nem lehetett találni a városban, a diplomaosztás miatt le lett foglalva az összes szállás.

Fél tízre értünk a  The Diamond nevű könyvtárhoz, ahol a mellékhelyiségeben át tudott öltözni és kisminkelte magát, majd átmentünk a Student Unionba, ahol Szula átvehette az előzőleg kifizetett talárt és kalapot (persze kölcsönzött) és a hivatalos fotókat is elkészítették. Borzasztóan izgult a képek miatt, a ruha miatt és minden miatt. Nagyon csinos volt a talárban, és az alatta lévő ruha sem volt semmi. Amikor otthon azon gondolkodott, milyen ruhát vegyen fel, odaadtam neki a harminc éve (egy szilveszteri partira) vásárolt ruhám ami fantasztikusan állt rajta. Megkímélt darab volt, hiszen összesen háromszor volt rajtam életemben. Akkor 25 voltam, ő most 23 :) 

Az ünnepség nem volt unalmas. Azon drukkoltunk, hogy ki tudják mondani a nevét, amit előzőleg elküldött fonetikusan leírva, de nem volt hiba benne, mert tökéletesen lehetett érteni. 

Készítettünk néhány képet később kint a régi egyetemi épületben és a barátnőjével is sikerült lefotózkodnia. Fáradtan indultunk délután a kifizetett szállásra, Sheffield külvárosába.  Sajnos kiderült, hogy egy tetőtéri szoba, ami nem is lett volna baj, csakhogy olyan meredek lépcső vezetett fel a szobákhoz, hogy Tibi alig bírt feljönni. A fürdőszoba viszont egy emelettel lejjebb volt. Tibinek nagyon nehéz lett volna föl-le mászkálni, esetleg éjszaka még veszélyesebb. Ezért úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. A tulajdonosnak elmagyaráztam mi a helyzet és 133 font ide vagy oda, kénytelenek voltunk otthagyni a szállást. Talán valamennyit sikerül majd visszakapnom (legalább a takarítás költségét hiszen semmit nem használtunk) Csoda hogy még négy és fél órát tudtam vezetni, hiszen előző éjjel úgy izgultam én is, hogy összesen három és fél órát aludtam. De szerencsésen hazaértünk éjjel tízkor. El sem hiszem, hogy diplomás a lányom, a családunkban az első (és valószínűleg nem utolsó). Örülnék, ha benne is tudatosulna, hogy ez nagy dolog, hiszen négy év kemény munka fekszik benne, és micsoda négy év volt ez! Járvány, betegség, lockdown, online órák, stressz... és mégis sikerült!

Nah, még talán tradíció lesz ezt a ruhát hordani :D 1993 és 2O22...

Vége az iskolás éveknek

Kilenc volt mikor ide költöztünk. Az utazás előtt a nővérei angolul tanították. Mondd azt, hogy doll, ball és puppet... Aztán néhány hónap alatt az iskolában magába szívott mindent amit lehetett. De nem mert megszólalni az első időszakban, mutogatott, bólogatott mint egy kis néma. Aztán mikor már tudott volna beszélni, félt, hogy túl nagy lesz a felhajtás az osztályban ha egyszer csak elkezd beszélni. Jól jött, hogy költöztünk egy másik albérletbe, így a közeli iskolába irattam. Itt nem tudták, hogy fél éve még csak néhány szót tudott angolul majd lassan beilleszkedett, ráragadt a devoni tájszólás, akárha itt született volna. Nagyon jó tanuló lett belőle, büszkék voltak a primary schoolban és később a secondary schoolban is rá. Most eltelt ez a két év is a GCSE után (kisérettségi) az A level vizsgákon is túl van. A prommal fejeződött be a tanév és most izgulhatunk, milyenek lettek a vizsgák eredményei, hogy az általa választott egyetemek közül melyik lesz az, amelyik az eredményei alapján felveszi. Sajnos csak augusztus végén tudjuk meg, szóval addig izgulhatunk, hogy a Birmingham, a Leeds vagy a Norwich lesz a végcél, amikor beköltözik az egyetemi szállásra. Én a Birminghamért drukkolok, mert az van a legközelebb relative, vagyis "csak" három óra autókázás, viszont onnan könnyen tudna hazajönni az ünnepeken, mivel a vonatállomás szinte az egyetemi campusban van.

Tehát a prom tett pontot az i-re kilenc év iskola után, itt Angliában. Büszke lehetek rá és vagyok is. Még akkor is az leszek, ha esetleg nem úgy sikerült az A level ahogy szerette volna. Az elmúlt néhány év, a járvány miatti online tanórák, a feje tetejére állt családi életünk az elmúlt év kezdete óta sajnos nem segített neki sem a nyugodt felkészülésre az egyetemi élethez. Ehhez képest brilliánsan teljesített. Még egy hónapot szeretne a McDonald's-ban dolgozni, hogy legyen egy kis kezdő tőkéje szeptembertől, néhány új ruha stb. Kedden lesz az interjú, kíváncsi vagyok hogy sikerül.

Néhány kép a promról:

Ugyan nem szokványos prom ruha, de a mostani stílusának teljesen megfelel ez az általa tervezett együttes.

A barátaival

Vissza a napfényes Angliába!

 Az este csöndesen telt. Péntek lévén fish and chips is akadt az étteremben, így Tibinek is megvolt az öröme. Visszatérve a kabinunkba összepakoltam és a bőröndöt kitettem a kabin ajtaja elé ahogy kérték. Előző este megkaptuk az instrukciókat és a színes jelzőszalagot amit a bőröndre kellett tenni a nevünkkel ellátva. A színek választották el hogy ki melyik járatra megy vagy esetleg szállodába,  kivitték reggel a a hajóállás várójába ahol könnyen megtaláltuk és a buszhoz vihettük. 

Korán keltünk hogy reggelizni tudjunk mielőtt elindulunk. Fél hétkor már nyitva volt az étterem és a busz 8-kor  elindult a repülőtér  felé. 

A majorkai reptér tömve volt emberekkel, a biztonsági ellenőrzés után megnéztük honnan indul a gépünk. Leülni azonban nem lehetett mert sehol nem voltak ülések. Az emberek a földön ültek vagy az éttermekben múlatták az időt. Beültünk mi is az egyikbe. Szerencsére volt elérhető wifi így eltelt az a kevés idő míg kiderült melyik kapuhoz kell mennünk.  Mire sikerült a gépre felkerülnünk Tibi már nagyon fáradt volt. 

A repülőút nem volt éppen csöndesnek mondható mert tele volt a gép apróságokkal de szerencsére csak két óra volt. 

 Mire a kis exeteri reptéren végigzongoráztuk a kötelező procedúrát, már csak egy jó ebédre és pihenésre vágytunk. Odasétáltunk a kisautónkhoz de a távirányító nem nyitotta az ajtókat. Kinyitottam manuálisan és becuccoltunk. Sajnos az autó néma maradt se kép se hang. Attól tartottunk lemerült az akkumulátor. A szivargyújtó töltőben benne volt az USB töltő és a telefontöltő kábel és ez okozhatta a bajt. A long stay parkolóban közel s távol senki akitől esetleg segítséget kérhetnék de miért is várnám el hogy bárki bikakábelt tartogasson a csomagtartójában. Eszembe jutott hogy negyven fontot fizetek havonta az AXA biztosítónak és bizony jól emlékszem hogy hozzátettem a szervíz szolgáltatást ha valahol lerobban az autó. Nosza felhívtam őket. Az első hívásnál a hölgy nehezen értette a rendszámot aztán azt kezdte fejtegetni hogy június elseje óta nincs road tax az autón. Persze hogy nincs mivel kaptam egy levelet hogy nulla fontot kell fizetnem mivel az autóm környezetbarát. Ezzel elment vagy tíz perc majd félrerakott hogy utánanézzen. Feldühödtem, tényleg most ez a legfontosabb amikor segítséget kérek egy fizetett szolgáltatótól? Leraktam, újra hívtam őket. Harmadjára egy férfi vette fel, elmondtam mi a probléma, megkérdezte a rendszámot és azt hogy pontosan hol vagyok és azt ígérte egy órán belül itt az emberük. Ez a beszéd. Fél óra múlva hívott a szerelő hogy pontosan hol is vagyok a parkolón belül és már ott is volt. Nagyon kedves fiatal srác volt, egy pillanat alatt bebikázta a kisautót és már száguldottunk is haza. A szerencsénk az volt hogy még bőven benne maradtunk a hosszú távú parkoló időablakában és nem kellett ráfizetni. Egy óra késéssel ugyan de hazaértünk végre. Aisa Debi és Sunny várt otthon minket. Készítettek ebédet, szép rend volt és végre kipihenhettük ezt a hetet.

Itt Angliában nagyon komolyan veszik a road taxot. Ha valaki nem fizeti kerékbilincset tesznek az autóra ha a közúton találja az az ellenőrző autó ami folyamatosan járja az utakat. A DVLA levelet küld még a tax befizetési határideje előtt és a fizetést online is meg lehet oldani. Azt viszont nem tudtam hogy ha nulla fontot kell fizetnem akkor is fel kell mennem a kormányzat oldalára és végigzongorázni a procedúrán egészen a végéig ahol nulla fontot kell fizetnem. Így “zöldre” vált az autó útadója. Talán ha ez a kis affér nem történik meg és járom az utam nap mint nap, hogy csodálkoztam volna ha egyszer csak rákerül az a kerékbilincs a kisautóra mert nem fizettem ki a 0 adót rá a kormányzat oldalán. Szóval minden rosszban van valami jó is. Még az este kifizettem a nulla font útadónkat.