Aki nem bírja a szántást…

Ma volt az első napom a panzióban. 10.30-ra kellett mennem, mert aki betanított mit, hogy kell csinálni, csak ettől az időponttól ért rá. Pár perccel érkeztem fél tizenegy előtt, az recepcióhoz vezető ajtó zárva volt, így csöngettem. Egy nagyon idős néni nyitott ajtót, Rhona a tulajdonos édesanyja. Róla később megtudtam, hogy 94 éves és teljes szellemi frissességében van, hobbija a festés, és igazán szép és hangulatos képeket fest. Majd készítek képet az egyikről és felteszem legközelebb. Hellyel kínált illetve megkérdezte kérek-e teát. Köszöntem, nem és türelmesen vártam Kirsty-re aki tíz perc késéssel ugyan de megérkezett és elnézést kért mert a busz késett. Ebben az időben már szinte senki nem volt a panzióban, voltak néhányan akik kiköltöztek, voltak akik mentek a nyelviskolába stb. Kirsty nagyon kedves lány, valahol huszonöt és harminc között lehet. Ledobta a cipőjét és csak úgy mezítláb, egy cicanadrágban és egy spagettipántos trikóban nekiveselkedett a munkának. 

A munka a következő, először Rhona szobáját kell rendbe tenni  majd az étkező/nappali részt ahol a büfé

reggeli folyik, feltölteni a kávét, teát, reggelizőpelyheket, apró dzsemeket, mézet stb. Majd következnek a szobák, összesen kilenc a három emeleten. Aki marad, annak csak “frissíteni” kell a szobáját, ágyat rendbe tenni, fürdőszobát kitakarítani, szemetest kiüríteni, porszívózni, illetve három naponta cserélni az ágyneműt és a törölközőket.  Aki kiköltözött, ott teljes, “deep cleaning”-et kell kell csinálni és ágyat húzni. A lépcsőházat, teakonyhát, közös vécét is ki kell takarítani. Ha ezzel készen vagyunk akkor jön a vasalás a speciális ágynemű vasalón, felhúzni a kiköltözős szobákban az ágyneműt.

A tulajdonos, az interjún azt mondta, hogy nagyjából két, maximum három órát vesz igénybe a takarítás. Nos, fél háromkor már lógott a nyelvem, pedig ketten csináltuk a szobákat, megosztottuk a munkát. Persze beszéltünk is erről arról, mit, hogyan, mikor kell és persze szóba jöttek a személyes dolgok is, de közben azért járt a kezünk. Kirsty rendes lánynak tűnik, van egy hat éves autista kisfia. Nem tudja elhelyezni rendes iskolába sajnos, ezért egy speciális iskolába kell vinnie, ami elég messze van. Állítólag ezért nem fogja tudni többé vállalni a mindennapos takarítást. Persze egyszer, egyszer be tud ugrani ha szabadnapot kérek. 

Délutánra iszonyatosan megfájdult a talpam. Ez a hülye talpi bőnye gyulladás még mindig kínoz. Most, hogy lassan négy órán keresztül ugráltam fel-le a lépcsőn szinte megállás nélkül, illetve a takarítás közben nem pihentem, nem ültem le, borzasztóan fájt. Hiába a speciális talpbetét a cipőmben. Semmit nem ért. 13-án megyek vissza a Podiatrist-hoz, április óta ez a következő időpontom (júliusban lett volna de áttették a következő hónapra) és egyáltalán nem tudom mit tudnak majd csinálni vele ha ez így marad. 

Hazasántikáltam, lezuhanyoztam, pihentem. Elpanaszoltam Szulának, hogy a három évvel ezelőtti önmagam ezt a munkát játszva elvégezte volna, hiszen voltak kemény napok a Devonshire hotelben is amikor 12 kiköltözős szobát kellett kitakarítanom, áthúznom, porszívóznom stb., de a mostani helyzetemben ez a négy és fél óra nagyon próbára tett. Szula megsajnált, azt mondta, ne menjek akkor többet, pláne kiderült, hogy ez valóban csak nyári munka, hiszen télen teljesen üres a panzió. Kirsty azt mondta, ő nem kapott munkaszerződést, amire igazán kikerekedett a szemem. Azt mondta, hogy akkor meg kellett volna állapodniuk egy bizonyos óraszámban és ha van munka, ha nincs, amennyiben megjelenik a munkaidőben, azt fizetniük kell. Most aztán teljes dilemmában vagyok, de nem akarom egy nap után feladni. Most legalább megtudom, mennyire megy a fizikai munka, legalábbis az ilyen jellegű.

Azt gondoltam, végigcsinálom ezt a hetet, majd rákérdezek a hivatalos papírokra. Azért is szükségem lenne rá, hiszen a támogatás kiegészítést - ha ezentúl részmunkaidőben dolgozom- csak úgy kapom meg, ha van egy munkaszerződésem és azzal igazolni tudom, hogy nagyjából heti húsz órát dolgozom. Ha ez nincs akkor támogatást sem fogok kapni. Arra viszont szükségem lesz a jövőben, hiszen ha az megszűnik akkor épp, hogy csak a bérleti díjra lesz elég a fizetésem. Amíg lesz munka… Tehát végig dolgozom a hetet - szerdán egyébként is egyedül fogok már dolgozni - és utána meglátom, hogy bírom.  Lehet, hogy egy nap szünetet fogok kérni hetente. Egy hét után ők is fogják látni, nagyjából hogyan dolgozom, megéri-e megtartani. Ezután kérdezek rá a munkaszerződésre, és ha nincs akkor sajnos ott kell hagyjam őket. Majd meglátjuk. Addig is szedem a fájdalomcsillapítót a talpamra.

Szula főzött ma, ő volt a háziasszony, Aisa átment Debiék házába és segített Dannek kifesteni a kisbaba 

Alakul :)

szobáját. Estig dolgoztak rajta, tényleg szép lett. A szín amit választottak először meglepett, mert fölül egész világos almazöld (itt alma fehérnek hívják) alul viszont sötétebb zöld. A természetet, az erdőt szeretnék vele kifejezni, persze majd a dekoráció is passzolni fog. A végeredmény viszont tetszett, igaz csak Aisa telefonján láttam, de majd megnézem személyesen is. 

Tegnap végre eljutottam hosszú évek után egy carboot sale-re. Imádom az ilyen vásárokat, annyi érdekes dolog van fillérekért.  Sikerült magamévá tenni egy cool Black and Decker fúrót, mert az pont nem volt nekem és folyton Dant kellett eddig megkérnem, hogy segítsen feltenni ezt-azt. Most viszont fúrhatok :D 

Vettem egy cuki képet is, még nem tudom hová teszem mert tele a ház képekkel de nem hagyhattam ott! Ezen kívül három fontért hozzájutottam a Ladies and Gentleman George Michael dupla CD albumhoz, amit emlékszem sokat hallgattuk Tibivel a kezdetek kezdetén, aztán valahogy elkallódott a költözések során.

Nem tehetek róla, a macik a gyengéim. A gyerekeim megmaradt plüsmacijai is nálam landoltak a szobában, az én öreg macimmal együtt vigyázzák az álmom :)