A dolgozó népért, előre!

 Hányan tudjátok erre mi volt az egy torokból zengő válasz? A megfejtéseket megjegyzésben kérem :D Persze a fiatalok nem tudhatják ezeket a jelszavakat, ami szinte beleégett az emlékezetünkbe kisdobos korunk óta.  

Szóval a dolgozó nép jelenleg én vagyok egy személyben, itt, Dél-Devonban. És bár hiába álmodozom lengedező függönyökről, nyitott terasz ajtókról amelyek egy tóra néznek, amit elmerengve bámulok az öreg írógépem fölött amivel épp az utolsó simításokat végzem a bestseller regényemen, mert Ken Follett javasolt néhány kiegészítést...sajnos maradnom kell két lábbal a földön és valami halandónak való munkát kell találnom. Vagyis végül találtam is, de majd meglátjuk, hogy mennyire fog működni. Sajnos hiába próbáltam gyógyszertári kiszállító állást találni, a közelben nem volt. Jelentkeztem Greenway-be (Agatha Christie volt nyaralójából lett múzeum) collection assistant-nek, aki azért felelős, hogy a krimikirálynő hagyatéka, relikviái, bútorai amit hetente több száz ember megcsodál, rendben legyenek. Sajnos nem vettek fel, még az interjúig sem jutottam el. Mindenhol online teszteket kell kitölteni, így napi három jelentkezésnél többre nem volt energiám, mentálisan teljesen lemerültem tőlük. Az ASDA élelmiszer áruház általános munkatársa álláshirdetés online tesztje akasztott ki a legjobban. Olyan szinten felbosszantottak azok a folyton visszatérő kérdések, hogy "mennyire tudom megőrizni a hidegvéremet ha egy vadidegen felbosszant?" És persze ezek után mosolyogva segíteni neki kiválasztani a kedvenc fogselyme helyett egy másikat. Ezek a kérdések különböző formában megismétlődtek, így a végén kitöröltem az adataimat az oldalról és úgy döntöttem, hogy nem, nem akarok egy sárga mellényben mászkálni az ASDA-ban "I am happy to help" felirattal a hátamon.

Ezután a szállodák következtek, de ott sem jártam szerencsével, hiába az öt év housekeeper tapasztalat. De végül mégis egy visszajelzett és még aznap estére interjúra hívott. Egy kis szállodáról van szó, mindössze 39 szobával. Talán még über driver-ként vittem is oda ebédet valakinek néhányszor. Egy magas férfi fogadott, Francisco mint utóbb kiderült. Elmesélte, hogy ez a szálloda a Payman Club szállodalánchoz tartozik és ő még csak hat hete foglalkozik az igazgatásukkal. Amikor meglátta ezt a szállodát nem volt nagyon boldog, mert elég rossz állapotban volt/van. Az a terve, hogy augusztusban bezárja és karácsony előtt fogja újra megnyitni, addig felújítják, kevesebb de igényesebb szobák lesznek stb. Akik most vele dolgoznak azokat szeretné megtartani mert a felújítás alatt is szükség lesz rájuk. Úgy gondolta két műszak lesz, 10-5-ig és 5-11-ig. Ekkor már felszaladt a szemöldököm. Elmondtam, hogy én nem ezt láttam a hírdetésben, illetve nem szeretnék este dolgozni. Megkérdezte, hogy én mit gondoltam, hány órát és mikor dolgoznék. Háromszor egy héten maximum hat órát, de természetesen ha néha szükség van segítségre bevállalok plusz órákat. Azt mondta rendben van, akkor így lesz. Nem tudom még mit várhatok, azt sem, hogy augusztustól mi lesz karácsonyig ebben a kis szállodában, mindenesetre ennél jobb jelenleg nem akadt és valahol tetszik is hogy nem egy nagy hanem egy  kislétszámú szálloda. Azt gondolhatjátok, hogy nem hagyom magam kihasználni, két ember helyett dolgozni minimálbérért, de adok nekik egy esélyt, aztán majd meglátjuk. Szóval jelenleg ez van. Kedden kezdek, vagyis megmutatnak mindent ami a dolgom lesz.

Ennyi dióhéjban, aztán majd a bestseller is jön idővel.

Ansteys cove, alig tíz percre van tőlünk és nagyon kellemes kis tengerpart. Idejöttem néhány napja napozgatni, elmélkedni. Olyan szép helyen élünk, Tibi is szerette ezt a tengerpartot