Megjegyzem: 22

2015. április 1., szerda

22

'93 tavasza. Lakótelep, kölykök a játszón, kutyák a parkban, vagy a dunaparton.

Én a nyolcadikon, a srác a harmadikon. Nekem egy játszótéri keverék ( a húgom könyörögte ki a piacon néhány hónappal azelőtt. 300 forintot fizettem érte és a pasas esküt tett rá, hogy egy pincsi és egy tacskó keveréke, ehhez képest Blacky lakli hosszúlábú fekete, bozontos).

A srácnak a harmadikon óriási, fekete, hegyesfülű német dogja van, Gino.

A ház előtti kis parkban néha összefutunk, a kutyák barátságot kötnek, ami abban nyilvánul meg, hogy Gino egy poros, előtte gondosan kiásott gödörbe birkózza Blackyt, de előtte még az összes nyálát beletörli a bozontos bundájába. Ettől függetlenül kedvelik egymást.

A srácot már néhány éve látásból ismerem, de csak most először váltunk néhány szót egymással.

Van humora...Szeret csipkelődni...birom a szövegét, vissza tudok vágni...tetszik neki a reakció...
Néhány véletlen alkalom után, már célzottan az ablakból figyelem, hogy mikor jelenik meg a hatalmas kutyával...
Kiderül, hasonló a zenei izlésünk, hasonló filmeket szeretünk, szeretjük a kutyákat sétáltatni, egyre gyakrabban...
Macskafogó, az egyik kedvenc filmünk, megigéri, kölcsönadja legközelebb, de mindíg elfelejti.

Kiderül, angolul szeretnénk mindketten tanulni. Én pont most kezdtem egy tanfolyamot, meginvitálom, járjon ő is oda.

Járunk két alkalommal a tanfolyamra, aztán együtt lógunk el róla.
Már nem kellenek indokok, kutyák, filmek tanfolyamok...járunk, 22 éve.