Vezetnék...

Egy pici áttörés történt az autóvezetésben, mert néhány napja már nem fogom olyan görcsösen a kormányt és nem cikázik a szemem a két visszapillantótükör között, hogy elférek-e a parkoló autók és a szembejövő autók között. Néhány hete amikor lementem délután autóval Aisáért, egy tanulóvezető a hátam mögül  rámdudált.. Akkor egy picit kiábrándultam magamból. Hol van az a vagány csaj aki Magyarországon évekkel ezelőtt még terepjáróval vagy mikróbusszal járta Budapest forgalmas utcáit? Hol van? Egyszerűen muszáj visszaülnöm és újra és újra megpróbálnom, mert nem lehet, hogy eltünt az a lány... Lány?
Debi minden délután beül mellém és mondja, hogy "anya, OK! Most elférsz, mehetsz nyugodtan..."aztán amikor hazaérünk megtapsolnak az összeszedett utódok, mint egy repülőgép szerencsés landolásánál egy filmben...
Ma levittem őket a suliig, aztán elmerészkedtem egy számomra ismeretlen területre, vagyis ahol még ÉN nem vezettem, a helyi Cooperativba, majd bevásároltam, és hazajöttem, beparkoltam, az autó tetején egy sárga kajakkal. Mert az mindig ott van.