London trip

Először azt terveztük, hogy megnézzük a Tussauds múzeumot. Régóta vágyom erre. Ki is néztem hetekkel ezelőtt hogy mennyibe kerülne ötünknek a belépő, ami nem olcsó sajnos, összesen százöt font. De biztos megéri, mondogattuk. Indulás előtti nap felmentünk a honlapra hogy online megrendeljük a jegyeket mert úgy állitólag olcsóbb és nem kell órákat sorban állni, pláne egy vasárnap amikor mindenki felözönlik "vidékről" Londonba.

Kijelöltük, hogy mennyi felnőtt, mennyi gyerek stb. Válassz idöpontot, kérték, majd beugrott az oldal, ahol közel harminc fonttal magasabb összeget mutatott időpontokra lebontva, kivéve a kora reggeli , és a hat óra utáni időszakot, ami "csak" 10 fonttal volt több mint a kezdőoldalon feltüntetett összeg. Kilencre biztos nem érnénk oda, este viszont, mivel hétig van nyitva a múzeum, egyszerüen nem érdemes, mert minimum másfél óra amíg végignézed a látnivalókat. 

Felbosszantottak... Nem vagyok szarrágó, de azért nem vagyunk kitömve zsével, és így sem volt aprópénz az utiköltség (70 font a benzin ktg. + a kaja, pia stb) és nálunk mindent öttel kell szorozni, szóval nagyon bepipultam. Úgy döntöttünk végül, hogy meglátogatjuk a British múzeumot majd a National History múzeumot mert ezeket még nem láttuk, a madame Tussauds meg tehet egyelőre egy szívességet, majd elmegyünk talán májusban ha jön a Star Wars, úgy legalább Tibi is élvezi majd.

Nem bántuk meg. Viszonylag korán, még tíz óra előtt értünk Marlow-ba, ami egy fantasztikus mesebeli kisváros London és Oxford között .

Számunkra viszont azért volt nagyon különleges, mert a Clark Adam által épült budapesti Lánchíd kistestvére a Marlow Suspension bridge ott található. Igazság szerint a Lánchíd ennek a hídnak a mintájára épült, miután Széchenyi  felkérte annak tervezőjét, az azonos nevű William Tierney Clark-ot a tervezésre. Ő az angol mérnöki kamara tagja volt, az egyik legnevesebb hídépítő. 1832-ben Széchenyi István angliai körútra indult, ennek során megtekintette Marlow új hídját is. Így került először kapcsolatba annak tervezőjével. Clark azonnal tudta: Széchenyitől jelentős budapesti megbízáshoz juthat, így nem is késlekedett: a kapott helyszínrajz alapján már két hét múlva átadta az első vázlattervét. Így ő kapott megbízást a híd megtervezésére. A kivitelezés vezetését hamarosan viszont az azonos nevű bár nem angol hanem skót származású Adam Clark kapta. Így már érthető, hogy miért hasonlít annyira Marlow hídja a mi Lánchidunkra. A brit híd 1966-os felújítása óta angol és magyar nyelven is olvasható az alábbi szöveg: "Ez a híd, valamint a Budát és Pestet a Duna fölött összekötő Széchenyi Lánchíd William Tierney Clark egyedüli fennmaradt alkotásai."

Természetesen a Lánchíd sokkal nagyobb és díszesebb de fantasztikus dolog, hogy megtekinthettük, átsétálhattunk rajta, és magyarul olvashattuk az emléktáblát. Akit bővebben érdekel a történet, http://hg.hu/cikkek/varos/12565-a-legmagyarabb-skot-200-eve-szuletett-adam-clark oldalon olvashat róla.

Londonban szépen sütött a nap, a British Múzeum felejthetetlen élmény volt, mert miután keresztbe -kasul átfutottunk rajta a WC-t keresve, amit az agyunk és a szemünk be tudott fogadni, azt megnéztük. 

Mindenkinek akit Londonba vet a sors, vagy bármilyen okból odalátogat javaslom, nézze meg ezt a monumentális gyűjteményt. A belépés (mint minden állami múzeumba) ingyenes. Kivéve az időszaki kiállításokat. 

                              Apollónak a kezéből sajnos kivették az okostelefonját...

                                              A British Múzeum előtt

Egy nagy séta és egy kiadós KFC-s ebéd után átmentünk a National History Múzeumba, ami ugyancsak nagyon érdekes volt és valóban igényesen megalkotott interaktív bemutatókat éltünk meg:

 Átélhettünk egy hasonló földrengést egy supermarketben, mint ami néhány éve Tokioban volt, mozgólépcső vitt minket a föld magjába, meghallgathattuk egy óriási magzatburokban, mit hallottunk az anyaméhben, dinoszaurusz csontvázak között, emeletesháznyi hangyavárban valamint óriási kékbálna alatt sétálgathattunk, ami körül az összes fellelhető hal, kétéltű és emlős állat felsorakozott. Megtudhattuk mit rejtenek a kövek, ásványok. A testünk mire képes, és hogyan született a földünk, mi lehet a sorsa ha nem szabunk gátat az emberi önzésnek.

                               

                                                A National History múzeum homlokzata

Úgy rúgtak minket ki este hétkor a zárórán, hogy még talan a háromnegyedét tudtuk a kiállításnak megnézni. Természetesen ez is ingyenes program volt. 

Számtalan dolog van még amit nem láttunk, talán egy-két havonta felugrunk és pótoljuk az élményt. Éjjel 11 volt mire itthon ágyba estünk.