Vers

Szeretem a verseket. Középiskolában ugyan minden irodalom órán manikűröztünk a barátnőmmel, mert a tanárnő a kötelező irodalmat inkább felolvasta nekünk és azt nagyon szerettem hallgatni. Ma beugrott a fejembe egy vers amit egyszer mondott és nagyon tetszett. Beirtam azt az egy sort ami az eszembe jutott a gugliba, ami a következő: ...én vagyok mondta F... Mert nem tudom h kell irni a nevet, és a kereső mint gondolatolvasó már dobta is nekem a találatot ami Robert Burns egy kedves falusi szerelmes verse, igy szól:

FALUSI RANDEVÚ Van itt valaki? Ki kopog? - Én vagyok, mondta Findlay. Takarodj, senki nem hivott! - Ugyan már, mondta Findlay. Lopni indultál? Mit csinálsz? - Megsúgom, mondta Findlay. Valami rosszban sántikálsz. - Nem rossz az, mondta Findlay. Ha most kinyílna ez a zár - Csak nyílna, mondta Findlay. Nem alhatnék el újra már. - Nem bizony, mondta Findlay. Ha benn volnál, szobámban, itt - Bár volnék, mondta Findlay. Itt rostokolnál hajnalig. - Hát hogyne, mondta Findlay. Ha itt maradsz ma éjszaka - Maradok, mondta Findlay. Vigyázz, hogy épen juss haza! - Vigyázok, mondta Findlay. S bármi essék is idebenn - Hadd essék, mondta Findlay. Mindhalálig titok legyen - Titok lesz, mondta Findlay. Fordította: Szabó Lőrinc