Egy pici sikerélmény

Tegnap hét asztalt szolgáltam ki egyes-egyedül! Ez akkora dolog nekem! Senkire nem öntöttem levest, és nem borítottam a szószt az ölébe és bénán bár, de megpróbáltam két-három tányért egyszerre kivinni. Kelvin mosolygott amikor nyolckor kipirulva, lihegve hordtam be a tányérokat, és megdicsért. Jól esett, mert tudom, hogy ő elég maximalista és látszik, hogy örül, hogy ilyen jól megtanította néhány nap alatt a dolgok rendjét, hogy mikor mit és mennyit kell tenni az asztalokra és hogyan kell kivinni. Mindenki nagyon rendes velem, és ez feledteti azt, hogy kilóg a nyelvem a sok rohangászástól. A mai napom elég húzós volt, mert vendég váltás volt, és a 13 szobát ami most hozzám tartozik, teljesen ki kellett takarítani és az ágyakat áthúzni. Fél háromig lett volna a munkaidőm, de még a közelében sem voltam a végének ebben az időben. Két kolléganőm is jött segíteni. Nagyon rendesek voltak, és így háromra csak összejött a dolog.  Korholtak, hogy ilyenkor inkább gyorsnak mint alaposnak kell lennem, ha végezni akarok fél háromig. Márpedig ha nem lesz már suliszünet és Aisáért kell mennem az iskolához, bizony készen kell lenni időben.