Amikor idejöttünk a harminc éve pontosan ugyanazon a helyen álló konyhaszekrényeket eltologattam, a kb. 5 nm-es konyhában, ahová még egy hűtőt is bepréseltem. Mindenki felszisszent... Ez vagyok én, semmi nem jó úgy ahogy éppen van, bele kell nyúlnom a dolgok szertartásos rendjébe és összeturmixolni. Tehát ide-oda tologattam, nagyjából el is rendezkedtem, épp csak én nem férek el soha, mert az asztal és a székek folytonos mozgásban vannak a mosogató és a konyhaszekrény között, attól függően hogy mit szeretnék kinyitni...még jó hogy csak 63 kg vagyok. Néha megállok a konyhaajtóban és gondolatban átpakolok mindent egy másik falhoz, hátha akkor több lesz a hely, ha esetleg betévedek főzni, mosogatni. Hiába mondogatom magamban, "csak átmeneti, csak néhány hónap", nekem még arra a pár hónapra is jó lenne, ha kényelmesen érezném magam a lakásban .Amikor otthon töltök néhány napot, akkor az a következőképpen telik: 1. nap: egész nap lógok, épp csak a legszükségesebb dolgokat csinálom meg. 2. nap: A reggel nehezen indul, de aztán már le sem tudok állni, teszek-veszek, rendezkedem. 3. nap : a feje tetejére fordítom az egész lakást, a gyerekek örömére. Ma átrendeztem a konyhát, kétszer. Először át,aztán vissza. Jó program volt, kb. másfél órát vett el az életemből. Végül csak az asztalt és a székeket tettem keresztbe a konyha közepén. Az ablakokra feltettem a karácsonyi világító angyalkákat és hóembereket Aisa nem kis örömére. Ma már túl jól van, nem lehet az ágyban tartani. A lányok szobájában (hogy a karácsonyfának helye legyen) eltoltam az ablak elől az íróasztalt és nagy böhöm fotelt. Néztem 10 percig aztán visszatoltam... legalább kiporszívóztam mögötte is...
Családom másik nagykorú tagja, csak fejcsóválva jegyzi meg ilyenkor: - Neked mindig pakolászni kell? Magadnak generálod folyton a problémákat.
De a kiskorúak örülnek, mert imádják a felfordulást és ha egy picit is más lesz valami mint tegnap, az buli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése