Egy kis görbe nap...

Már olyan régen ígértem Aisának, hogy megnézem az úszáson. Eddig mindíg csak pont félötre estem be az uszoda elé, amikor már kabátban álltak Sacival vagy Szilviával az óvónénikkel. Ma lecsippentettem a munkaidőmből egy órát. Persze a főnököm nem nagyon örülne neki, de állandóan rohanok, reggel, este... Most is rohantam, hogy hazaugorjak a papucsomért, közben felhívtam Debit, hogy mikor indulnak Szulamittal a suliból, és hogy lenne-e kedvük eljönni velem megnézni Aisát. Debi lelkesen igent mondott és Szulát is felvilágosította, hogy nem egyenesen hazamennek, hanem velem találkoznak a Délinél. Felugrottam a 18. villamosra és eldöcögtem vele a Déli pu.-ig, ahol felhívtam Debit, de kiderült, hogy még a suliban vannak, mert Szulának elveszett a pulcsija. OK. mondtam, akkor várok itt a villamosmegállóban, kb. fél négyre odaérünk akkor még be tudunk menni. Fél négykor, amikor már szétfagytam újra rácsörögtem a lányomra. Közölte, hogy felszálltak a 61. villamosra, de leszálltak mert lassan ment, és visszaszálltak a 22 buszra, ami most ér a Moszkvára. OK. mondtam akkor mindjárt itt lesznek... 10 perc múlva újra rácsörögtem, akkor sírva mondta a telefonban, hogy véletlenül rosszfelé szálltak fel a villamosra és egy megállót vissza mentek. - Nyugodj meg, mostmár akkor is megvárlak benneteket, ha a fene fenét eszik is. Tébláboltam a megállóban és háromnegyed négyre végre befutott a 61-es ami a két nagylányomat hozta. Debi könnyes szemmel mondta, hogy most miatta nem látjuk Aisát úszni, de megnyugtattam, hogy biztos még a végét elcsípjük. És így is lett, még a játékidőre befutottunk és csináltunk néhány képet is. Amikor már a haját szárítottam, megjegyeztem, hogy ha megeszi az uzsiját, akkor még a Mekibe is bemegyünk. Örömújongás volt a válasz! A fenébe is, tudom, hogy spórolni kellene, de ez is kell néha.
Befaltunk mindent és közben vicces képeket készítettünk, végre nem volt veszekedés köztük! Persze otthon megint állt a bál. Ez mindenhol így van? Vagy csak az én lányaim szedik szét egymást?