Háznézők

Most, hogy ki van szabva az időnk, szinte minden nap akad egy-egy néznivaló ház. Sajnos vagy árban vagy némelyik kinézetében találunk kivetnivalót. A három egyszerű igényünk szinte soha nem passzol össze. Tehát a garázs, a központhoz való közelség és a három vagy négy szoba. Ha mégis mindezek egybevágnak akkor kiderül, hogy elektromos fűtés van, amire a gatyánkat is kifizetjük télen, vagy olyan irreális a bérleti díj, hogy meg sem nézzük, mert nem tudnánk kifizetni.  A lengyel kolléganőim bíztattak, hogy vegyem meg a helyi Herald Express újságot, mert abban a magánhírdetők teszik fel a kiadó lakásokat. Elmentem, megvettem. Oltári nagy, vastag, nehéz újság, tele nyomdafestékkel és tök fölösleges cikkekkel, képekkel amit akár az internetes oldalakon is megnézhetek. De kifizettem érte az egy font és tíz pennyt. A belső mellékletek között találtam rá az ingatlanokat hirdető oldalakra, amik tele voltak a neten már általam ismert cégek lakásaival. Majd az utolsó oldal alján árválkodott három apróbetűs hírdetés... Erről ennyit, többet nem veszek újságot, még ha újrahasznosított papírból is készül.

Kedden megnézünk egy házat ami nem messze van az előző lakásunktól. 

Árban nem rossz, de sajnos csak három szoba van. 

Még karácsony elõtt...

A minap bekopogtatott hozzánk a landlordunk itteni megbizottja Geoff. Néhány hónapja még itt lakott mellettünk a családjával, de aztán leköltöztek egy központi részre, a házukat eladták, vagyis a bank adta el, mert nem fizették a részleteket. Beteg ember, a fia is sajnálatos módon beteg, tehát bármelyik igéretét ha nem tartotta be, azt emiatt elnéztük. Ez a bedõlt kerítés megjavításának igéretétõl az elromlott emeleti wc miatt beázott plafon lefestésén át a nappaliban recsegõ ropogó padló kicseréléséig belefért. Mondjuk ez utóbbira állitólag tetemes összeget kapott a Németországban élõ tulajtól. Most azonban azért jött mert a tulaj szeretne visszaköltözni évente néhány hónapra Angliába és a házból irodát alakítana ki, és emiatt két hónapon belül muszáj lesz kiköltöznünk. Ez volt a szándékunk már egy ideje de most már határidõt is kaptunk. Ami a javunkra szolgál az, hogy õk ezt nem tudták. Tehát nem fognak a deposit visszafizetésével játszani, akár elõbb is kifizetik amennyiben ennek hiánya akadályozna minket a költözésben.

Tegnap egy helyes kis házat néztünk meg egy viszonylag jó helyen. Igaz, elég dimbes dombos volt ott is az út, de itt Torquay-ban nehéz vizszintes útszakaszt találni ami 50 méternél hosszabb. A várthoz képest elég helyes kis ház volt. A probléma az volt, hogy a konyhában es máshol sem volt hely a mosogatógépnek s elszívó sem volt. Nem kergettek az asztal körül az elmúlt húsz évben ha nem volt mosogatógépem, de ha már végre vettünk egyet, akkor bocsánat de használni akarom. Egy öt tagú családnál áldás egy ilyen. Sajnos a garázsban villany nem volt és a parkolás is random, tehát aki kapja marja alapon ment, ami a mi esetünkben azt jelentené, hogy aki régen ott lakik, az valószinűleg elénk parkolna mert már úgy szokta meg, mi pedig keresgélhetnénk máshol helyet, nap mint nap. Más szempontból nem lett volna rossz, de most valóban hosszú távra keresünk és nem szeretnék ilyen kompromisszumokat kötni.

Ma is megnéztünk egy helyes házat ami nagyon jó helyen van, sajnos azonban a három szint újra lefelé volt elosztva mint most. Garázs nem volt, de semmilyen tárolóhelység sem. A konyha két szinten lett elosztva, tehát a hütő, tűzhely fent, de a mosogatógép egy szinttel lejjebb egy mosókonyhában...  A lányoknak nagyon tetszett, kaptam is hazafelé hideget, meleget, de nem ők vannak idejük nagy részében a konyhában és a kajakot sem viselnék el a szobájukban, főleg nem az apjuk bicaját. Azt mondták ennél jobbat nem fogunk találni és hogy én milyen buta vagyok, hogy ilyen hülyeségek miatt elszalasztok egy jó lehetőséget...

Remélem nem nekik lesz igazuk.

Szeptember elseje

Kár, hogy nem lehet még illatokat megosztani a neten. Itt ülök a teraszon, épp a szabadságom költöm ( nem elírás), az ajtó nyitva, és isteni húsleves illat terjeng a levegőben. A szomszéd molyol valamit, a gyerekek szépen csöndben elfoglalják magukat valamivel. Ez az első szeptemberi napunk. A három napos hétvége után ami elég itthon punnyadós mert borús az ég vagy esik után. Szegény Tibi dolgozik, a lányok közül kettő csütörtökön megy suliba először, Debi csak a jövő hét szerdán.  Ez a nyár is eltelt valahogy, csöndesen és igazi angol időjárással, ezért minden ilyen napnak hálásak lehetünk.

Szula GCSE (kisérettségi) eredményei nagyon jól lettek

Ezért marad a sixth form-on hogy az A level-ekkel előkészüljön a majdani egyetemi évekre. Aisának egy új korszak kezdődik az életében, mert középiskolás lett, a TA-be fog járni ezentúl, mint Szula, csak a secondary school részébe. Az hogy együtt járnak suliba és engem felmentenek ez alól ezentúl, tiszta haszon, legalábbis az én nézőpontomból. Debi egy évig a South Devon College Art media and design szakára fog járni, ez egy londoni egyetem előképzője, tehát ha jól megy neki, akkor jövőre mehet tovább Londonba. Közben dolgozni szeretne, hogy levizsgázzon autóvezetésből.

Az új egyenruhák beszerzése igazi érvágás volt... Nagy biznisz ez itt...

De nagyon csinosak lettek a lányok. Egyelőre csak Aisáról van képem, de majd frissítem az első iskola napon, mert Szulának csak a hétvégén érkezett meg a nyakkendője.

Ház:

Találtunk néhány szóra érdemes házat, amit szeretnénk megnézni. Mindegyik közelebb van a központhoz, a sulitól sincs túl messze.

Az egyik kifejezetten érdekel, de sajnos már egy hete hogy igéretet kaptunk, hogy megnézhetjük, de mivel nem adta még le a kulcsot az előző lakó, talán csak ezen a heten pénteken láthatjuk. 

Egy szép kis lakóparkban van és négy szobás. Sajnos garázs az nincs, de van egy kis hátsókert ahol a kajakot tarthatnánk. A környék minden szempontból tökéletes lenne: Szuláék sulija kb. 10 perc, az én munkahelyem gyalog kb 20 perc, autóval 5 perc. Tibinek sem kell hegynek föl bringáznia mindennap, szerintem legalább fél órával csökkenne a hazafelé vezető út számára. Az egyik kolléganőm ott lakik és nagyon dícséri. Ez a lakópark 2011-ben épült, ők megvették a házat elég kedvezményes feltételekkel. Nos majd meglátjuk. Az egyetlen fájó pont itt, hogy az ingatlanközvetítői díj felnőttenként 150 font, ami ha csak Debit nézzük a gyerekek közül annak (de már az sajnos mivel 19) velünk együtt 450 font és még nem csináltunk semmit csak egy papirt kitöltöttünk jelezve a szándékunkat. Ezek után még megvizsgálják az anyagi helyzetünket, felhívják a munkahelyünket, az mostani landlordot akitől a házat béreljük, és ha minden OK akkor a következő hónapban költözhetünk, persze a deposit és az első havi bérleti díj fejében. Ha nem vagyunk alkalmasak anyagilag, vagy úgy találják, hogy nem felelünk meg valami oknál fogva a követelményeknek, akkor ugrott a 450 font. Bizony nem egyszerű itt házat, lakást bérelni. És még így is sok bérlővel gyűlik meg a bajuk a háztulajdonosoknak mert nem fizetnek. 

Szóval a másik igaz, csak két szobás, plusz egy valami kis szoba aminek az ablaka a garázsra (!) néz, de egyszerűen "lovely"

Ez inkább szerelem lenne mint megfontolt döntés, mivel valószinűleg az energia takarékosság nem nagyon jellemzi ezeket a régi "cottage"-okat, és a város ugyan közel lenne és az én munkahelyem, de a lányok és Tibi már nem járnának ilyen jól. Az ár viszont kedvezőbb mint az előzőé.

A harmadik amire kíváncsi vagyok a következő:

A kilátás itt se rossz, és az ára sem túl magas. Viszont van garázs, kis kert, terasz, szép konyha stb. A sulik nincsenek messze, talán Tibi szívna megint a felfelé tekeréssel... nem tudom. Remélem a héten lesz még pár új amit érdemes megnézni.

Egy sima hétköznap

A harmadik

Évfordulót ünnepeltünk, tekintve, hogy pont ma három éve jöttünk ide az Angol Riviérára. A véleményem nem változott az előző évekéhez képest. Hiszem, hogy szorgalommal, becsületes munkával kényelmesen eléldegélhet itt egy nagy család is. Vannak persze néha nehézségek itt is, de nem hagyják az embert elsüllyedni a kakiban ha kicsit tovább húzza a takaróját és kilóg a lába.
Egy másodpercre sem bántam meg,hogy a sors idevetett bennünket.

Ennek megünnepléseként úgy döntöttünk, hogy sütögetünk egy kis szalonnát. Aisával felmentünk a kis mezőre ami a házunk fölött van két utcára és kb. 20 méterrel feljebb. Innen fantasztikus kilátás nyílik a nyílt tengerre valamint a völgyben lévő kis farmokra, ahol pacik, juhok, bocik legelésznek, szóval elég giccses az egész. Ha festeni tudnék...

Szedtünk öt nyársnak való ágat, majd előkaptam még Tibi nagyapjától örökölt bicskámat és az első kettőt kifaragtam, majd Aisa kezébe adtam a szerszámot, hogy tanulja meg használni és faragjon. Nem vagyok egy Matula bácsi, de úgy gondolom, hogy ez egy jó szórakozás egy mai gyerkőcnek is aki a nyár nagy részét a virtuális játékok világában tölti.  És egyébként pedig úgy gondolom, ha megtanul bánni vele akkor ez egy jó szerszám nem pedig egy veszélyes fegyver amivel kárt okozhat magában. Nagyon ügyesen kifaragta a megmaradt botokat, és még egy varázspálcára is jutott idő.otthon aztán tüzet raktunk, sütögettünk egészen éjjel tizenegyig. Jó büdik lettünk a füsttől, de legalább méltó módon jubiláltunk. Jöhet a következő.

                                          Az Excalibur...

                                  Mother nature farag....

                          Hát nem fantasztikus? És ez nem a Windows háttérképe ☺️

  Fényárban úszik a kert, Debike szépen kidekorálta. Sajnos a telefonomnak nem volt elég a fény

Ami lemaradt a nyárból

Van amikor nem megy a blogolás. Szeretném, de nem tudom leírni, nem jön az ihlet. Nem tartozom senkinek elszámolással, hogy mikor írjak, de mégis ha kimarad egy hónap, akkor szomorú vagyok, hogy egy csomó mindent kihagytam, amit már nem tudok utólag úgy leírni ahogy épp akkor, azon a napon írtam volna.

Aisának Prom bálja volt. Fantasztikusan szép kis prom hercegnő lett belőle. Büszkék voltunk rá. Az, hogy a bál milyen volt, arról sokat nem hallottam. Nem volt nagy élménybeszámoló, tehát a várthoz képest nem volt olyan nagy durranás. A Grand Hotel egyik termében tartották, és szinte az összes szülő ott gardedámkodott a gyerekek között, persze a bárban sörözgetve, beszélgetve. Én  nem szerettem volna ott lenni. Csak egyik lábamról a másikra álltam volna. Két év alatt nem lettem szülői bandatag. Nehéz is lett volna ezzel a nyelvtudással, de hozzáteszem, otthon sem voltam a szülői munkaközösség szerves tagja. Az udvariassági beszélgetéseken túl soha nem jutottam, nem is törekedtem rá. Az itt is megvolt. Ennyi. Lényeg az, hogy Aisa szép volt, a limuzin pompás és másnap legalább fél órával tovább aludt mint szokott, tehát fél hétig...

 

A prom bált három fantasztikus előadás előzte meg amit a hatodikosok adtak elő. A címe Shakespeare rocks, tele vagány zenével és vicces pillanatokkal. Aisa Júlia szerepét kapta váltva az egyik barátnőjét. 

Rossz hirek is voltak. Ezt csak azért írom le mert nem lehet elsiklani fölötte, mert nem egy felszines kapcsolat ért véget, hanem egy igazán mély és komoly... Ezért a blogomban igenis helye van. És bár emlékezni fogunk rá enélkül is, azért néhány sort megérdemel. A lányom felnőttként viselte és büszke vagyok rá, hogy nem fordult magába és nem hagyta, hogy a bánat eluralkodjon rajta. Ebben sokat segített valószinűleg, hogy akkor kezdett el dolgozni a Cavendish hotelben, mint felszolgáló.Tehát a munka picit elvonta a figyelmét a bánatáról és sikerült átvészelni az első hetet. Ennyit erről és remélem legközelebb vidámabb történeteket írhatok róla.

Azért a reggeli és esti bemászkálás a szállodába nem egy leányálom. Az ismerősünk beajánlotta egy másik szállodába mint housekeeper, de sajnos ott csak kilenc órát tudtak volna biztosítani hetente és neki az kevés. Szeretne jogsit, laptopot, telefont és ezekhez picit több munka szükséges. Sajnos itt 21 év alatt nem ugyanazt az órabért kapja mint fölötte, hanem kb. egy fonttal kevesebbet. És az NI numbere sem OK ezért még adót is vonnak belőle.

Viszont ajánlotta a felvételiztető hölgynek, hogy van egy 16 éves húga, akinek bőven elég lenne kilenc óra. Szula nyolcadikán megy be az interjúra, aztán reméljük Ő is tud egy kis plusz pénzt szerezni magának. 

Persze az önkormányzat máris megtalált minket, mert Debi dolgozik és valószínűleg lefaragnak a housing benefit-ből egy picit, mivel jelenleg aktív keresőnek számít egy hónapig. Szeptemberben ugyan suliba megy, de azért hétvégenként ha lesz lehetőség, biztos elmegy dolgozni.

A szabadságunk elég ramaty lett sajnos. Én csak öt napot tudtam kivenni mert a főnöknőmnek egy haláleset miatt haza kellett utaznia Portugáliába és nem volt aki helyettesítsen. A spanyolországi nyaralás sem jött össze, egy picit elszámoltuk magunkat. Ráadásul itt sem volt túl jó idő, inkább őszi mint nyári. Tibit sajnálom nagyon, mert neki ez a két hét volt az össz szabija nyáron, aztán talán majd karácsony körül vesz ki néhány napot. Én még augusztusban kiírattam egy hetet, mielőtt elkezdődik a csajok sulija.

Szula és Aisa egy suliba fog járni. Aisa secondary school-ba, Szulamit sixth form-ra. Remélem Aisának tetszeni fog. A Torquay Academy egy jóval nagyobb és modernebb suli mint amibe eddig járt. Szula már jól ismeri. Augusztusban az is kiderül, hogy Szula minden GCSE vizsgája sikerült-e. De hát biztosan...

Egy újabb magyar család költözött ide Torquay-ba, remélem nekik is sikerül itt újrakezdeni. Bár néhány éve Angliában éltek, de mintha egy másik bolygó lett volna az a város ahonnan ide költöztek. Ott nyomát sem találták az itteni mosolygós, kedves segítőkész embereknek, legyen az angol vagy magyar. Tibi gyerekkori ismerőse a barátja és hároméves kisfia először csak körül akartak itt nézni egy kis nyaralással egybekötve. Mi szivesen fogadtuk őket itt egy hétre. Végül sikerült egy lakást kivenni, és ahogy hallottam a srác már holnap dolgozni megy a Wise jóvoltából. Remélem helyrerázódnak, de szerencsére itt van segítség amire számíthatnak.

Mi még hajthatatlanok vagyunk, hogy közelebb találjunk valami jó kis lakást a városközponthoz, amiben végre nem egy évig kell majd laknunk, mert már nagyon unom a költözködést. Eddig sajnos nem sokat találtam ami minden elvárásunknak megfelel. Remélem azért őszig lesz valami fantasztikus lehetőség. Már igazán mi is megérdemeljük.

Diákmunka

Debike munkát talált az egyik helyi szálloda éttermében. Jelenleg nyelviskolásokkal van tele de ősszel inkább csak angol turisták lesznek. Napi 2x3 órát dolgozik; reggel nyolc és 11között és este hat és kilenc között. Az első néhány napban eldőlt a manager részéről hogy megtartja őt a próbaidő után mert annyira talpraesett és ügyes. Egy picit több lesz a fizetése mint nekem. Szeretne autóvezetést tanulni, laptopot, telefont venni és októberben a suliszünetben Magyarországra utazni. Ha nem adja fel, akkor megvalósulhat mindez. Szeptembertől is maradhat de akkor nem mindennap vagy csak hétvégén dolgozik majd. Szerintem jót fog neki tenni. Szula még nem talált semmit, pedig jónéhány önéletrajzot elküldtünk vagy személyesen vittünk be az üzletekbe ahol részmunkaidős fiatalokat kerestek. Remélem hamarosan ő is talál valamit,