Az a nyomasztó többek között Tibi betegségében, hogy annyira kiszámíthatatlan. Amikor az ember azt hinné, hogy a napi rutin, a megszokott dolgok sokáig tarthatnak, akkor változik az állapota, és természetesen nem a javára. Néhány napja séta közben rosszul lett és kijött belőle a reggelije. Azt hittem a hülye járdák miatt kavarodott fel a gyomra de a rosszullét és hányás folytatódott egészen másnap reggelig. Két napig utána minden rendben volt, de szombaton újra elkezdődött. Nem aludtunk szinte semmit, ment a mosógép egész nap, ruhacsere, mosdatás stb. Toltam bele a vizet, hogy pótoljuk a folyadékot, és tegnap már felhívtam a kórházat, mert nem tudtam, hogy ez most a daganat miatt van, vagy esetleg valami vírust bekapott például a reggeli gyümölcsökkel vagy akár a keddi MRI alkalmával a kórházban. Többször visszahívtak, érdeklődtek az állapotáról, este a mentők is kijöttek mert a kórházba javasolták, hogy menjünk be, hogy megvizsgálják, esetleg ha dehidratált, akkor infúzióra rakják. Sajnos én nem tudom bevinni, pláne most, ebben az állapotában nem tudom betuszkolni az autóba, szegény mentősök pedig már csak este értek ide, úgy hat körül. Megvizsgálták, elmeséltem mi a helyzet, de mivel már reggel óta nem hányt, azt kértem, hogy hagyjuk a kórházat. Ők is azt javasolták, hogy inkább pihenjen itthon mint hogy várjunk ott órákat. Egyetértettem. Két nagyon rendes nő volt a mentős, tényleg mindent megnéztek kedvesek voltak. Persze ilyenkor mindenki megkérdezi, hogy bírom, kérek-e kapok-e segítséget, szükségem van-e valamire. Megnyugtattam őket, hogy egyelőre kézben tartom és megoldom a problémákat, ha kell segítség, akkor szólok. Együttérzésük megható volt, látszott, hogy nem csak a rutin vagy az udvariasság beszél belőlük. Azonban Tibit nem tudtam levinni a hálószobába. Alig bírt felállni még a MOlift segítségével is, éppen csak annyira hogy gyorsan kicseréljem a pad-et és elrendezzem alatta a fotelt. Szerencsére ez a fotel óriási és nagyon kényelmes, a lábtartója és a hátsó része elekromosan emelkedik, hátradől, szinte vízszintes pozícióba. Felhoztam a paplant, betakartam és hagytam ott aludni. Kinyitottam az ágyat, felcuccoltam az ágyneműt és én is ott aludtam. Sokat aludtunk ezen a kinyitható ágyon, amikor még Debiék lent laktak a hálószobában és mindenki itthon volt. Akkor szinte felépítettem esténként az ágyunkat, hogy kényelmes legyen. A kinyitható rész csak egy kis dupla, vékony matracos vendégágy, azonban én vettem hozzá egy matracot majd később memóriahabos toppert. Hordtam/tuk fel esténként a cuccokat, hogy kényelmesen aludjunk. Most csak a toppert hoztam fel és így is kényelmes volt egy embernek az ágy. Persze most itt fönt melegebb is van mint lent. Nyáron meg lehetett dögleni, ezért jó volt a hűvös alsó szint. Szerencsére jól aludtunk végre mind a ketten. Ma megkérdeztem tőle, hogy alszunk-e lent újra, de ő azt mondta, hogy nem, inkább itt fönt, mert itt jobb az idő. Tényleg nem is tudom, hogy vinném le mert csak néhány másodpercig tud kapaszkodva, biztonsági övvel a derekán megállni. Sok lenne a lépcsőliftig elvinni, aztán lent kivenni és az ágyig eltolni őt. Az utóbbi napokban többször kértem Szula segítségét, hogy tartsa őt meg az egyik oldalon mert egyedül egyszerűen nem tudtam kezelni a Moliftet és megtartani őt is. Azt tervezem, hogy holnap beszélek azzal a fizióterápiás csapattal, akik a kórházi ágyat és az emelőt hozták és megkérem őket, hogy küldjenek ki embereket, hogy felhozzuk az ágyat a felső szintre illetve az emelőt. Akkor a fotel és az ágy között emelővel tudnánk mozgatni Tibit és neki sem lenne megerőltető.
Update: utólag mégis lementünk. Szerencsére még nem kell felhoznom az ágyat de ha arról lesz szó akkor is megoldom majd valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése