Aisa hajnali háromkor szállt fel a National Express londoni járatára majd Londonban átszállt az 5O1-es járatra így fél háromra érkezett meg. Nem volt rövid utazás de szerencsére mindenféle komplikációktól mentes volt. Egy hétig volt itthon, jókat evett, kapott néhány anyai ölelést, jóéjtpuszit, jótanácsot, nasit a visszaútra. Pénteken szülinapoztunk. Azon ritka napok egyike volt, mikor mindannyian az asztal köré tudtunk ülni, veszekedés, rohanás nélkül.
19 gyertya a citromtortán
Spiderman az én művem, Minecraft tök (Szuláé) az ordibáló pedig Aisáé
Szombat este még Debi halloweeni buliján is részt vett Szulával, majd vasárnap délelőtt tizenegykor újra útra kelt. Debi igazán kitett magáért, az egész házat kidekorálta, finomságokkal várta a vendégeket. Aisa és Szula megfulladt kalózoknak öltöztek :D Debi az Addams family elegáns úrnője Morticia bőrébe bújt, Dan pedig Gomeznek öltözött. Szula nem volt épp partizós hangulatban és kilenc körül megkért, hogy hozzam haza. Ennek örömére megnézte velem a Hatodik érzéket, az egyik kedvenc Bruce Willis mozimat.
A három nővér de nem Csehovtól.... :D
Nem könnyű gyakorlat
Sajnos Aisának a visszaút már nem volt komplikációmentes mert a busz másfél órás késéssel ért a Victoria pályaudvarra így a norwich-i csatlakozást lekéste. Egy másik buszra kapott helyet ami a Luton reptérre ment majd ott újabb átszállással végre a norwich-i buszon ült. Este fél kilenc helyett éjjel háromnegyed egyre ért végre az egyetemi campushoz. Másnap már az egyetemi elődadásokon ült, hétvégén pedig az új szenvedélyének, a rúdtáncnak áldozta az idejét.
Persze itt-ott elvétve ilyen olyan partik még belefértek az idejébe. Pár napja kicsit megijesztett mert majdnem elájult az egyik előadáson ahol halat boncoltak. Először jót nevettem de aztán láttam hogy nem csak arról van szó, hogy keveset aludt, evett előtte és talán a szagok is közrejátszottak a csillagoknak fényes nappal. Azt mondta úgy ébredt, hogy a jobb keze és jobb lába zsibbadt. Miután elszédült és kénytelen volt otthagyni a gyakorlatot, azonnal bejelentkezett az orvosnál aki nem hajtotta el, nem legyintett rá, nem mondta, hogy igyon több vizet satöbbi hanem behívta és gyorsan megvizsgálta, másnapra vérvételt írt elő. Amikor az ember családjában már nem először fordul ilyesmi elő, jobb ha óvatos és ilyen apróbb jelekre is reagál, mert ha baj van minden perc számít. A vérvételnek még nem tudjuk az eredményét, azóta nem volt ilyen érzése, a zsibbadás is elmúlt. Szerintem rohamosan őszülni kezdtem, bár már eléggé előrehaladott állapotban vagyok úgy két éve.
Szula elkezdett dolgozni Debi munkahelyén, mert Karácsony előtt mindig keresnek plusz munkaerőt, nagy a hajtás. Nem végleges persze, neki is más tervei vannak, de legalább tud gyűjtögetni, hogy a terveit meg tudja valósítani. Debi reggelente jön érte és haza is hozza.
Tibivel most a vérnyomása miatt járunk orvoshoz, mert sajnos elég magas mostanában. Kapott egy gyógyszert de mindenféle hülye mellékhatások jöttek elő így azt javasolták, hogy szedje a kisebb dózist belőle, ami viszont nem viszi le normális szintre a vérnyomását. Most átjelentkeztünk egy másik rendelőbe, mert ahol már tíz éve vagyunk egyre vacakabb, alig lehet időpontot kapni és mindig más és más orvosnak passzolják át szegényt, nincs valaki, aki folyamatosan figyelné, ismerné az állapotát.
bal oldalon egy mostani, jobb oldalon egy júliusi kép Tibiről, szerencsére a szteroid kezd kimenni a szervezetéből és visszanyeri a régi formáját
Ma tök jó volt, mert Debi délelőtt eljött velünk kutyát sétáltatni, majd később átjött ebédelni, mivel Dan az iskolásaival a rememberance day-re ment. Ebéd után lejött velem a szobába és több mint három órán keresztül puzzle-t raktunk össze amit majd a falra szeretnék kitenni. Jó lenne néhány ehhez hasonló nap még. Megbeszéltünk a karácsonyi menüt, mert már előzőleg megterveztük, hogy ebben az évben náluk lesz tartva a karácsony este, mivel náluk több a hely és jó nagy asztaluk is van. Szula először idegenkedett a gondolattól, de meg lett győzve, hogy hangulatos lesz és legalább egész este együtt lehetünk. Megkértem őket, tekintve, hogy senki nincs túlzottan eleresztve anyagilag, csak tíz fontot költsünk egymásra, hiszen már felnőttek ők is, inkább a családias együttlét legyen a fontos, ne az, hogy elköltsük az utolsó filléreinket is mindenféle felesleges dologra. Persze Sunny kivétel :D, de egyébként is ő imád ajándékokat kapni, és ő az egyetlen "gyerek" a szűk családban. Tehát én készítem a bejglit a hidegtálat a köreteket, Debiék a sülteket, yorkshire puddingot és a szószokat, Szula is süt valamit, így el van osztva a karácsonyi vacsora, és mindenki kiveheti a részét az előkészületekből. Régen nekem volt a legkevesebb időm erre, most sajnos úgy néz ki, hogy időből nekem lesz a legtöbb, mivel Debi és Szula az utolsó napig dolgoznak. Aisa remélhetőleg nem az utolsó pillanatban jön majd haza, hanem legalább egy héttel karácsony előtt.
ebéd utáni csicsizás Sunnyval :)
El is felejtettem, hiszen nekem is volt szülinapom! :D
Közel fél év renoválás után tegnap átcuccolták az ágyat és még néhány kisebb bútort a házba. Persze még nincs teljesen készen, de már a lényeges helyiségek lakhatók. Megérdemlik, sokat dolgoztak érte, az elektromos vezetékek kicserélésén és a szőnyegpadló, melegpadló lerakásán kívül mindent saját maguk csináltak. Helyes kis otthon lett, igazi családi ház. Múlt vasárnap Dan odament Tibihez és megkérte tőle Debi kezét. Én csak pislogtam a fotelban és Tibi se tudta először mi van de aztán nagyon megható volt, hogy erre is gondolt. Rendelt egy helyes kis gyűrűt és azt tervezte, hogy az évfordulójuk estéjén (a hetedik) megkéri Debit. Nagyon helyesek voltak.
Szóval tegnap kezdődött a cuccolás és az első éjszaka a házban. Dannek mondtam, hogy számolják meg a sarkokat. Nagyon tetszett neki ez az ötlet. Az elmúlt hét évben sok ilyen hülyeséget hallott tőlem. Szerencsére csak néhány utcára vannak, de azért picit összeszorult a szívem... Hülyeség. Én 26 voltam amikor elköltöztem Tibivel Tárnokra a házba, ahol később a gyerekek cseperedtek, Debi is pont ennyi idős.
Az ABBA partira készülve
Eközben Aisa egész jól veszi az akadályokat az egyetemen. Az első néhány napban sajnos elkapta a covidot de mindössze öt napig tartott és csak egy napot mulasztott el. Úgy tűnik egész jól kijön a lakótársaival, vacsorát készít magának, bevásárol, tanul, sétál a tóparton, vagyis önállóan éli a kis életét. Szerencsére október utolsó hetében haza tud jönni és egy hétig itthon lesz. Busszal több mint tíz órás utazás, de csak azért mert Londonban három órát kell várni a csatlakozásra. Remélem jól megy majd.
Kaptam egy elő születésnapi adok-kapok ajándékot Szulától. Miri születésnapjára vásároltunk a Waterstones-ban (könyvesbolt hálózat) és meglátott egy nagyon jópofa könyvet vagyis nem is könyvet hanem egy naplót. A címe: "Mum tell me". Rengeteg kérdés van benne amit meg kell válaszolni, tulajdonképpen rólam, a gyerekkoromról, a szüleimről aztán róla, a gyerekkoráról az élményekről szól. Megígértem, hogy születésnapjára visszakapja, kitöltve.
Tibi ma azt mondta, azt szeretné ha születésnapomon elmehetnék Magyarországra, mert néha megemlítettem, hogy jó lenne látni azokat akikkel régen vagy még egyáltalán nem találkoztam. Például Terikével az unokatestvéremmel, akivel legalább 15 éve levelezgetek a messengeren, próbáljuk kibogozni a szüleink, nagyszüleink múltját, de személyesen még soha nem találkoztunk…
Természetesen most nem (sem) megyek mert itt van szükség rám. Talán majd máskor.
Itt van viszont a kívánságlista amit tavaly írtam, ebből még csak kevés valósult meg.
53 kívánság
Írnék
Ihlet
Gondtalan nap
Jó hír ✔️
Nyugalom
Tibi jobban érzi magát✔️
Vissza 2019-be
Nincs aggódás
Nincs rettegés
Nincs sírás
Debi meggyógyul✔️
Aisának használ a kezelés
Szula talál munkát amit szeret
Kreatívkodhatok újra
Kipróbálhatok új dolgokat✔️
Egy új gyógymódot kipróbálni Tibinek ami használ és meggyógyul
Csak akkor vagyok egyedül ha arra vágyom
Csak élvezni a napsütést
Olvasni
Nincs teher a hátamon
Nem nyomaszt a múlt
Nem félek a jövőtől
Nem egyedül vállalom a felelősséget
Nem egyedül döntök
Tibi mellett ülök újra az anyósülésen
Nem érzem magam tehetetlennek
Valami hasznosat csinálok
Valami haszontalant csinálok csak úgy mert ahhoz van kedvem
Nem vagyok bizonytalan
Ha bizonytalan vagyok Tibi segít dönteni
Szula gyorsan meggyógyul
Tibi nem kér bocsánatot mert beteg
Süt a nap✔️
Kellemesen izgulok egy utazás miatt, mint gyerekkoromban
Hazamegyek nosztalgiázni mint 2019-ben
Megírok egy könyvet mint 2017-ben
Kicsordul a könnyem a nevetestől
Azonnal visszajön a kutya nem kódorog el ha szólok ✔️
Kényelmesen alszom
Jókat álmodom
Lefogyok öt kilót (és nem a stressztől)
Újra bicajozom
Örülök a hétvégének
Együtt ebédel a család
Örülünk egymásnak
Karácsonykor olyan lesz mint régen
Látom Tibit hangosan nevetni
Beszélgetünk mint régen
Nyaralunk, szép helyeken járunk(együtt)✔️
Elfelejtjük ezt az évet mint egy rossz álmot (2021)
Tibi meggyógyul
Tibi meggyógyul
Tibi meggyógyul… Kiegészíteném az ez évi kívánságommal
Aisa érezze magát jól az egyetemen (gyógyuljon meg mert a negyedik nap covidos lett 😕) Legyenek barátai, könnyen vegye az akadályokat.
Szeptember nyolcadikán bejelentették, hogy délután meghalt II. Erzsébet, aki ebben az évben ünnepelte uralkodásának 7O. évfordulóját. A hétvége erről szólt, szinte minden mást háttérbe szorítva. Vasárnap minden városban hivatalosan is bejelentették, hogy Károly veszi át a trónt, III. Károly király lesz. Itt, Torquay-ban, a városháza előtt is volt hivatalos bejelentés, az új himnusszal és háromszoros hip-hip hurrával az új Királynak. Lent voltam, megnéztem és igyekeztem az új himnuszt a többiekkel énekelni. Debinek is mondtam, hogy jöjjön megnézni, de azt mondta, hogy nem ér rá, mert ezerrel igyekeznek a házat befejezni egy-két héten belül. Azt mondtam, hogy de ez egy történelmi pillanat, erre ő azt válaszolta, hogy az ő egész élete az... :D Végül is...
Közben átvitték a balmorali rezidenciáról Erzsébetet Edinburgh-ba a St.Giles katedrálisba, majd ma onnan Londonba, a Buckingham palotába "utazott". Tizenkilencedikén lesz a temetés majd utána a koronázás következik, bár most azt mondta a királyi család, hogy igyekeznek a legpuritánabb és költségkímélőbb megoldást választani, tekintve a mostani helyzetet (energiaválság Ukrán háború stb.)
Valószínű, hogy később már nem emlékszünk pontosan, hogy mi történt ezekben a napokban a családunkban ezért feljegyzem az utókornak:
Debi és Dan:
Még nem költöztek be a házukba de már közel járnak hozzá. Debi használtan vette egy nagyon szép ebédlő garnitúrát amiről kiderült, hogy igazán jó vásárt csinált vele, mert ő harminc fontot fizetett a hatvanas években nagyon divatos bútorért, de legalább kétszáz fontot ér. Az első vacsora amit az asztalon fogyasztottak, Terijaky chicken volt rizzsel és poppadommal. Nekik már van mikrójuk nekünk viszont pont most romlott el és egy ideig biztos nem lesz.
Szula:
Jelentkezett néhány munkahelyre, de mivel Torquay egy kisváros, a diplomájának nem sok hasznát veszi. Egy nagy városban több esélye lenne, de érthető, hogy nem akar egyedül nekivágni a bizonytalannak, mi pedig örülünk, hogy biztos a helyünk és fizetni tudjuk, szóval nem sok esély van a költözésre. A legutóbb egy kis kávézóba jelentkezett ami a kedvenc utcánkban a Fore streeten van. Jó lenne, ha válaszolnának rá. Egyébként vérvételre megyünk a héten mert a vérszegénysége miatt mint mentálisan mint fizikálisan is a nullán van és ez megoldásért kiállt. Legutóbb négy éve volt vérvétel, akkor gyógyszert is kapott, de valószínű, hogy az már nem sokat segít. Várja, hogy Debiék kiköltözzenek az alsó szintről, és akkor berendezkedhet a saját izlése szerint, és lesz elég helye a cuccainak, sőt még fürdőszobája is lesz. Egyelőre tervezget, majd meglátjuk mikor valósulnak meg a tervek.
Aisa:
Ezerrel készül a szombati költözésre, a három hét alatt a McDonaldsban megkeresett pénzét ruhákra és egyéb felszerelésekre költi, chat-el az új lakótársaival, sok sok barátot tervez és jó bulikat. Remélem így is lesz és jól indul neki ez az új élet! A szobájába már alig lehet bejutni, mert Ikeás táskák, bőröndök, cipők, ruhák állják a bemerészkedők útját. Debivel és Dannel hétvégén elmentek az IKEÁ-ba ahol vett magának törölközőt, konyhai cuccokat.
Tibi:
Fáradt, de szerencsére jól van. Rohama nem volt jó ideje. A szteroid már O.5mg-ra van lecsökkentve (4 mg-ról indultunk). Jövő hétvégétől elhagyjuk a szteroidot és akkor hátha visszanyeri a régi formáját, legalábbis külsőleg. Hónap végén megyünk a neurológushoz, remélem, ott majd lesz lehetőségünk beszélni a bal kezéről, amit nem tud használni. Az onkológus azt mondja, ennek semmi köze a tumorhoz az agyában. Amit viszont jó várni az 26.-án professzor Brian Cox előadása Plymouthban, amire már két hónapja megvettem a jegyet. Tibi egyik kedvenc fizikusa ( link)
Én:
Kicsit csökkent a hőmérséklet, langyos vénasszonyok nyara van, ezt sokkal jobban szeretem. Ahogy a hőmérséklet csökken azzal egyenes arányban az én energiám növekszik. Tegnap vettem a charity-ben egy jó kis szőnyeget a konyhába így muszáj volt egy új polcot is felszerelnem (de jó hogy van már elektromos csavarhúzóm és egy mini fúróm) Aztán betömtem a téves lyukakat :D az előszobában is. A telefonom beesett a radiátor mögé, mert a vízmérték appot használtam épp vele és putty. Nagyon nagyon nehezen tudtuk együttes erővel kituszakolni, mert már eleve tele volt régi újságokkal és ezzel azzal. Ezért egy új polc került a radiátor fölé, így nem fog beesni többé se a kulcs, se a cipőkanál se a fontos levelek. Viszont nem tudtam elaludni, mert Szula miatt aggódtam és törtem a fejem, hogy is segíthetnék neki. Éjfél is lett mire végre, de aztán egykor Tibi felébresztett mert ilyenkor szokta bevenni a CBD adagját amitől nyugisabban alszik, majd négykor újra... Kicsit összetörten ébredtem.
Ez történt azokban a napokban mikor II. Erzsébet örökre lehunyta a szemét.
Viszont kizöldült a park, köszönhetően a számottevő esőnek!
Tibinek múlt héten volt MRI vizsgálata. Szegény előtte is, utána is borzasztóan stresszelt. Nemcsak azért, mert abban a mágneses kalodában úgy érzi, majd kiszakad a pacemakere (ilyenkor ott vannak a kardiológus szakemberek akik figyelnek, nehogy baj legyen, de azért nagyon kellemetlen érzés) hanem az eredmények miatt is, amit csak ma tudtunk meg.
Az onkológus azt mondta, bármit is csinál ne hagyja abba, mert a várt eredményekhez képest sokkal jobb a mostani, tehát kisebb lett a daganat és nem terjedt tovább. Ezek szerint a marék csodabogyó amit reggel és este szed segített. Az ötszáz mg keppra és a fokozatosan csökkentett szteroidok mellett az alábbiakat szedi.
Reggel: B6, B12, D vitamin Turkey tail (pulykafarok) gomba kapszula, Ashwaganda (gombakeverék) kapszula. A vitaminokat a lehető legjobb helyekről rendeljük (épp ezért nem is olcsók, de úgy látszik megérik az árukat) A cég neve egyébként Purolabs (www.purolabs.com)
Ezen kívül már több mint egy éve minden reggel megissza a turmixolt csodakoktélt, aminek az összetevőit egy előző posztomban leírtam már. De most itt egy jó kis videó róla.
A CBD olajat ami a Kanabisz növény kivonatából nyernek (és nem tartalmaz THC-t ami itt Európában sajnos nem engedélyezett, mondjuk ettől függetlenül zavartalanul szívják a füves cigiket) ugyancsak egy megbízható helyről rendeljük, a CBD Brothers-től A stressz oldására, a nyugodt alvásra nagyon jó.
Szóval fogalmunk sincs, hogy ezek együtt vagy külön valamelyik segített ezt az eredményt elérni. A neurológussal szeptemberben találkozunk, ott majd beszélünk arról, hogy a bal keze nem működik, és az onkológus szerint semmi köze a daganathoz, inkább egy idegkárosodás ami elvileg gyógyítható. Tibi szeretne újra dolgozni, mert itthon halálra unja magát de ez addig nem lehetséges amíg a bal oldala ilyen állapotban van. A bal oldali látását sajnos nem kaphatja vissza, de talán a kezét használhatja a jövőben. Az a legrosszabb, hogy ő balkezes és nagyon nehéz a másik kezével újra mindent megtanulni, főleg ilyen állapotban. De most örülünk a jó hírnek!
Aisa A level eredményei jók lettek, ha engem kérdeztek... Aisa szerint fogalma sincs egyáltalán hogyan jutott be mégis a második választású egyetemre. A Birmingham (amiért én nagyon drukkoltam, de kizárólag a saját önző érdekeim miatt) mind a három tárgyból "A" eredményt várt el a felvételhez. A norwich-i UEA (University of East Anglia) egyetemnek pedig A B B volt az elvárása a felvételhez. Ehhez képest D, C és B lett a vizsgaeredménye. Ettől függetlenül már reggel fél nyolckor megérkezett az email az egyetemtől amelyben értesítették hogy felvételt nyert. Biológiai tudományokat (biological science) fog tanulni. Picit elkedvetlenedett amikor meglátta az arcomon a kétségbeesést (pusztán az egyetem távolsága miatt) de természetesen nagyon örültünk, hogy sikerült a felvétel. Elég klassz diákszállások vannak és szerencsére sikerült egy jó lehetőségre lecsapni. Szóval a campuson belül, külön szobával de közös fürdőszobával, havi 124 font ellenében. Szerencsére megkapta a legmagasabb diákhitelt tekintve, hogy egy éve nem bővelkedünk a javakban, mi is támogatást kapunk szóval nem tudjuk fedezni a költségeit. Azt hiszem nem csak az önállóságot fogja gyakorolni, hanem a saját pénzzel való életet, hogy mire mennyit költsön, hogy maradjon a következő kifizetésig. Szerintem ezzel nem lesz baj. A messengeren már összejött egy nagyobb csoport a kezdő diákokból akik körülötte fognak lakni, így már megérkezéskor lesznek ismerősök. Szeptember 17.-én költöztetjük de addig még belevágott valamibe, hogy egy kis pénzt gyüjtsön előtte ruhákra, felszerelésre, amire ott szüksége lehet. Jelentkezett a McDonaldsba még júniusban, de mivel lassan őrölnek itt a malmok, végül csak a múlt héten kezdett és alig négy hete van, hogy keressen egy kis pénzt. Nem irigyeltem csöppet sem és meglepetéssel vegyes büszkeséggel néztem, hogy egyedül intézte a jelentkezést az interjúkat és már túl is van a második műszakon. Az első nagyon durva volt, mert behívták péntek déltől estig, ami tudvalevő, hogy a legforgalmasabb műszakok egyike. Hiába tettek mellé trénert, az is úgy el volt havazva, hogy semmire sem volt ideje nemhogy egy zöldfülűt tanítgasson. Szegénykém. Felvettem este és az arcán láttam, hogy legszívesebben sírna. Azt mondtam, tökéletesen megértem, én is így éreztem az első napon a munkahelyemen. Sőt, azt gondoltam, soha többé nem megyek vissza. Pontosan tudtam mit érzett, de sikerült kibeszélni. Azt mondtam, a helyében én lehet, hogy sikítva rohantam volna el a műszak első felében, erre azt válaszolta, hogy csak azért nem tette, mert nem volt biztos benne, hogy lehet-e ilyet tenni. Szerencsére néhány nap szünet következett és ezalatt nagyjából megemésztődtek a rossz élmények. Ma már szerencsésebb műszakban volt, mert hétköznap délelőtt még nincs olyan fejvesztett rohanás. Túlélte, ez a lényeg. Még néhány hét és ő is jobban fogja érezni magát a bőrében, mert legyűrte a félelmeit és végig csinálta.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom írni, hogy ez az angol nyár bitangul hosszú és forró és nekem jelen állapotomban szinte kibírhatatlan. Gyerekkoromban, mikor a harminc fokos hőségben kint játszottam az udvaron el sem tudtam képzelni, hogy egy sötét szobában ücsörögve várjam az enyhülést hozó alkonyt, mikor lemegy a nap és végre elkezd hülni a levegő. Tíz éve élünk itt, de nem emlékszem ilyen hosszan tartó forróságra eső nélkül. Persze, az elmúlt években végig dolgoztam a nyarakat is és kevésbé voltam elfoglalva azzal, hogy sötétítsek be a szobába. De az maximum két-három hétig tartott, ez a meleg viszont már több mint egy hónapja tart. Ma reggel nyolckor 21 fok volt árnyékban! Tudom, hogy ha ezt Magyarországon olvasod csak azt mondod, az is valami? De itt ez tényleg nagyon extrém. Vágyom egy fákkal teli kertre, ahol ezt át lehetne vészelni. A lányok nem szeretnek a tengerpartra menni (Debit kivéve, mert ő ha teheti megy és paddle boardozik) Tibi inkább csak reggel szeret sétálni, de a tengerpartra ő sem akar már jönni. A legrosszabb, hogy a meleg miatt semmihez sincs kedvem, se írni se fenyőtű kosarat csinálni, se tengeri üvegből ékszereket csinálni a szabadidőmben, ami leginkább délután van. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka kissé lehül az idő itt a tenger mellett és legalább aludni tudunk a nyitott ablak mellett mert szúnyogok azok sincsenek.
Harmadikán volt a tizedik évfordulója annak, hogy ideköltöztünk. Még mindig nem bántuk meg. Egy tortát készítettem, Szula dekorálta. Rajtunk kívül még három családnak vittünk belőle, Mariannéknak, Ildikónak és a húgoméknak. Nélkülük nem sikerült volna. Miután szétosztottuk a tortát a lányokkal végiglátogattuk azokat a helyeket ahol eddig laktunk és beszélgettünk az emlékeinkről. Hihetetlen, hogy szalad az idő.
Tibi ma végre megkapta az MRI időpontot! Jövő hét hétfőre kapott helyet, majd huszonötödikén az onkológushoz megyünk, majd ott kiderül, hogy kisebb lett-e a daganat vagy esetleg nőtt. Nem hinném, hogy nőtt volna, hiszen az elmúlt hónapban nem volt rohama, pedig eddig legalább egy hónapban egyszer előfordult a remegés. A rohamok után (bármekkora is volt) mindig végig aludt egy napot, és nagyon kimerült volt utána még hosszú ideig. Igaz, most is fáradt és sokat szunyókál. Vettünk egy olcsó futópadot, kétszer már gyalogolt rajta és remélem ha az idő rosszra fordul és lesz energiája, ezen tud majd mozogni. Mi is hasznát vesszük, mert a lányok is és én is kipróbáltuk már. Persze én megvárom amíg elmúlik ez a hőség, majd aztán rendszeresen fogok rajta futni mert legszívesebben letakarnám a tükröket.
A futópad egyelőre a nappaliban van, mint minden. Sikerült úgy átrendezgetnem a dolgokat, hogy elférjen. Összecsukható és így kevesebb helyet foglal el. Elvileg Debiék szeptemberben költöznek, utána majd lesz hely lent, a szobájukban.
Debi és Dan jól halad a ház felújításával. Bár Debi dolgozik, Dan nyári szüneten van, mivel ő tanár és ilyenkor nincs iskola. Minden nap ott van és egymaga fest, burkol és megcsinál amit tud. Esténként és hétvégén Debi is segít neki. Jövő héttől szabin lesz ő is és akkor bele tudnak együtt húzni.
Lyntonban voltunk néhány napja, ami Észak-Devonban van, nagyjából másfél órára innen. Anglia kis Svájc-ának is hívják ezt a viktoriánus kisvárost. A két kis település között (Lynton és Lynmouth) meredek lejtő mindig is visszatartó erejű volt a látogatók és a helyiek számára. 1887-ben az emelkedő tetején egy kastélyban élő kiadó, Thomas Hewitt egy 9OO láb hosszú ikerpályát építtetett a meredek lejtőn. Az egyedülálló vizzel hajtott sziklavasút (mi siklónak nevezzük) 189O-ben nyílt meg és amellett, hogy 19O8-ban új vágányra szorult, most is úgy működik, mint azelőtt. Néhány hete láttuk egy tévéműsorban ezt a helyet és kíváncsivá tett minket.
Sétáltunk egy kicsit mikor a siklóval felértünk majd úgy döntöttünk gyalog megyünk le a kis szerpentines sétányon amit "The poets walk"-nak hívnak. Kedves és vicces szobrocskák és versikék övezték az utat. Az
egyetlen dolog amiről elfeledkeztünk, hogy Tibi nagyon gyorsan elfárad, hiába volt lejtős a sétány, így az út felétől minden padnál megpihent (szerencsére sok volt) de szegény még így is nagyon megszenvedte az utat. De végül leértünk és mivel a gyaloglásról lemondhattunk a továbbiakban, hazajöttünk.
