Útközben megálltunk Haltwhistle-ben ahol Anglia mértani középpontja van.
Tizenegy körül értünk B.O.Solway-be, ami egy pici település. Régi házak, hatszáz éves templom (és templomkert!! Imádom, na!) Majd egy kijelölt út, hogy hol végződik a fal, de falat már nem találtunk, csak az apálykor ottmaradt kiszáradt fadarabokat és hordalékot.
A kijelölt helyen bélyegeztünk majd rövid nézelődés után elindultunk az új meghódításra váró célunk felé Edinburgh városába Skóciába. Először tanakodtunk, hogy Glasgow-ba vagy Edinburgh-be menjünk de végül a Harry Potter fanclub tagjai (Aisa és jómagam) javára dőlt el a kérdés.
Fél három körül értünk Edinburgh határához, és az útközben a neten felkutatott Linwater Camping and Caravan Park felé vettük az irányt. Csak ámultunk és bámultunk mikor megérkeztünk, mert ez a camping igazán elsőosztályú volt.
Kártyával tudtunk fizetni. A campinghez kis bolt is tartozott. Modern és tiszta fürdőhelység, WC, mosó- és szárítógép, mosogató és minden ami a campingezést kényelmessé teszi. A lányok annyira beleszerettek a helybe, hogy azt mondták maradjunk két napig.
Míg Tibi a sátrat felállította (picit én is segítettem) addig Ők felfedezték a helyet. A kényelemhez és szolgáltatásokhoz képest nem volt drágább a hely mint az előző kempingeknél. Miután a sátor állt és megnyugodtunk, hogy lesz hol aludni az éjjel, elindultunk a városközpontba, hogy felfedezzük a látványosságokat és jól belakjunk.
Edinburgh óriási város, a héten épp fesztiválszezon volt. Rengeteg turista, óriási többszáz éves tornyok, épületek, múzeumok. Úgy látszik ezen a környéken nem pusztított el egy épületet sem a háború.
Éhesek voltunk és mivel nem akartunk mekibe enni úgy döntöttünk, hogy ideje a lányoknak egy kis kebabot kóstólniuk mert az valahogy kimaradt az életükből eddig. Besegített az a tény is, hogy az általuk istenített BTS koreai fiú együttes egyik tagja imádja a bárányhúst...
Teli hassal, napsütésben még szebb volt a város.
Meglátogattuk a George's Herriot School-t melynek kinézete alapjául szolgált a HP könyvben szereplő Hogwarts Varázsló és boszorkányképző iskolának.(magyarul Roxfort néven ismert). Az iskola hatalmas udvarára csak azért jutottunk be, mert a BBC rádiónak egy ingyenes rendezvénye volt, sajnos a sok zöld műfű és egyéb modern dolog elrontotta az összhatást, de legalább ennyit láttunk. Kívülről még ennyit sem lehetett mert hatalmas fák és óriási kerítés öleli körül az épületet.
Elmentünk a Greyfriars temetőbe, ami szintén a központban volt. Az író a HP és a tűz serlege c. Könyvben a temetőben lezajló jelenet helyszínét ez a hely ihlette. Persze az ominózus sírt nem találtuk meg mely Thomas Riddel apjának sírja volt, de nem is tulajdonítottunk nagy jelentőséget ennek a dolognak :)))
Itt megismerkedtünk még egy történettel. Greyfriars Bobby aki egy Skye Terrier volt és John Gray rendőr kutyája, aki sajnálatosan 1858-ban tuberkolózisban meghalt és eltemették a Greyfriars temetőben. Bobby akkor két éves volt, és attól a naptól fogva nem mozdult a gazdája sírja mellől. Próbálták kizavarni a temetőből de ő mindíg visszaszökött. A város lakói etetni kezdték és így még 16 évig volt a temető lakója. Miután meghalt a gazdája mellé temették, a temető bejáratánál pedig emléktáblát állítottak neki. A tábla előtt mindíg van néhány bot amit a látogatók visznek Bobbynak. A temető mellett az étterem is az ő nevét viseli és egy bronz szobor is áll a temető előtt.
A The Elephant house nevű étterem előtt muszáj volt fotót készíteni, mivel J.K.Rowling itt is dolgozott a regényen miután 1994-ben a városba költözött. Most utólag belepillantva a blog írása közben Rowling életrajzába, igazán sajnálom, hogy nem látogattuk meg Sir.Roger Moor éttermét a Nicholson's Cafe-t, mert azon a helyen is sok időt töltött a könyv megírásával.
(Tibi utána nézett és sajnos az éttermet eladták és most egy kinai take away müködik benne)
Mi mégis a mellette lévő Pattiserie Valerie nevű cukrászdába mentünk be, hogy a kebab ízét egy pici sütivel elnyomjuk. Itt mi is irtunk egy rövid esszét, hogy majd az utókor megemlékezzen erről a helyről is. Az első néhány mondatot én írtam majd továbbadtam az Ipadem a következőnek akinek folytatnia kellett.
Millió látnivaló, kirakodóvásár, szuvenír boltokból kihallatszó skót népzene, skótszoknya, skót népviselet. Mutatványosok, hastáncosnő, ősi skót harcos. Zene, pörgés és fesztiválhangulat uralkodott a városban.
Akár este tízig is elkóboroltunk volna az utcákon ha nem jön a mindent elvágó szakadó eső és mi bőrig áztunk...újra. A campingbe visszaérve egy jó forró zuhany után hálózsákba bújtunk és azt álmodtam hogy a skót felföldön vagyok.. Hegylakó...Connor Macleod a Macleod klánból...1518-ban születtem...és halhatatlan..
