Igazán nem panaszkodom, már a második házassági ajánlatot kaptam a carehome-ban. Mindkettőt egy-egy imádnivaló kisöregtől. Kedvelem őket, igyekszem tenni azért, hogy jobban érezzék magukat az adott körülmények között.
Az egyiknek folyton ceruzákat, papírt, vonalzót vásárolok, hogy megtervezze az ezredik műhelyét amit a carehome kertjében szeretne felállítani :D. A barátja már az egész szerszámkészletét elhozta, úgy mint csiszológépet, fűrészt, fúrót. Ezek különböző szatyrokban itt-ott hevernek a szobájában és hosszasan mesél róluk, micsoda remek dolgokat készített velük. Megértem, hogy maga körül szeretné tudni a "játékait" hiszen - bár nőből vagyok - de apám révén én is örököltem egy kis ezermester hajlamot, ami persze néha abban merül ki, hogy polcot faragok a szekrénybe egy régi könyvespolc darabjaiból, vagy bögretartót szerelek a konyha kispolcára. Ezek persze nem mesterművek, de ha sikerül egy is, jól érzem magam. Apám sokkal jobb volt ebben, rengeteg okos dolgot talált ki és szerelt meg maga. Egyszer készített egy elektromos kapásjelzőt négy pecabothoz! (mert imádott horgászni). A színes kis égők felvillantak és csengettek amelyik botnál a hal meghúzta a damilt. Csodáltam ezért és folyton ott sertepertéltem körülötte öt hat évesen, használtam a szerszámokat én is mintha a nagy mester tanítványa lennék. Kár, hogy volt egy sötét oldala, akár Jekill és Hyde-nak, és persze a sötétebb oldal egyre nagyobb teret nyert a természetében.
A másik hódolóm csöndes emberke, és bár az olvasást csak elvesztegetett időnek tartja, sokat látott, bölcs ember, aki hihetetlen empátiával rendelkezik. Sajnos a parkinson és az alzheimer együttesen ostromolja évek óta szegényt, így lassan elveszít mindent. De néha felvillan a valaha volt személyisége, ami egy humoros, intelligens úriemberre vall. Amikor leülök mellé felcsillan a szeme, nagyon kell figyelnem, hogy értsem minden szavát, hiszen nagyon halkan beszél. Néha megnevettetem, néha sikerül visszatalálnia a múltba, emlékek jönnek fel, vagy álmok alkalmasint. Kedvelem őt. Remélem még egy ideig itt marad. Azt ígértem mindkettőnek, ha jobb lesz az idő, akkor megyek velük sétálni, persze kerekesszékkel. Jó lenne rábeszélni a vezetőséget, hogy szerezzenek egy elektromos kerekesszéket, mert azzal akár a kikötőig is el tudnék sétálni. A manuális szék sajnos nagyon nehézkes, ez a város pedig nagyon dimbes dombos.
Furcsa dolog, de néha kerülöm őket, mert ha leülök melléjük, nehezen tudok felállni és azt mondani, most mennem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése