Golf, muskátli, anyák napja

"Óóó nagymami, drága nagymami, jaj de jó hogy köztünk élsz..." Vagyis remélem, hogy jó, és ha nem is köztük, de a közelükben. Csöppet még mindig tudathasadásos állapot, hiszen belül én még mindig "Krisztike" vagyok és lám, ha felismer, rám mosolyog az unokám. 

Szombaton Dan elhívott bennünket golfozni :D. Nem az az igazi, komoly előkelő golf, hanem csak 18 lyukas ( no már itt tartok) nem gurultunk elektromos golfautóval egyik lyuktól a másikig, nem húztuk magunk után a féltve őrzött golftáskánkat amely tele van a legjobb minőségű ütőkkel, nem kiabáltunk, hogy "labda!!" egy nagyobb ütéskor, nehogy valakit eltaláljunk. (Amikor Volvónk volt, emlékszem az autó kézikönyvében fel volt tüntetve, hogy a csomagtartójába befér a golftáska). Régen jókat nevettem amikor vasárnap reggel elgurultam a StMarychurch roadon ahonnan belátni a nagyobb golfpályára (csak klubtagoknak!) és a sok  elvetemült pasas zuhogó esőben is ott húzta maga után a kerekes golftáskát. "Anyukám megyek golfozni vasárnap és nincs apelláta, ha esik ha fúj!" A golf viszont egyáltalán nem unalmas, sőt! Aisa, Debi, Dan, a babakocsiban Hallie és én jó kis csapatot alkottunk. Az idő szép volt (az elején), először  a füvet gondosan kigyomláltunk a golfütővel, de csak miután eltaláltuk a labdát ami néhány bemelegítőnek tűnő karlendítésnek tűnhetett  messziről. A közepe táján már elég jól ment, Debi néha leült és megetette Halliet, majd ütött egy szép hosszút. Nem sok kellett hogy ő nyerjen, de végül a profi, vagyis Dan lett az első. A végét persze kicsit elmaszatoltuk mert jeges szél kezdett fújni és már három órája ott voltunk, így jobbnak láttuk gyorsan befejezni. Szegény Aisának egyébként is fájt a hasa, hősként zarándokolt végig velünk egyik zászlótól a másikig, és néha elfeledte a görcsöket.

Vasárnap muskátlit akartam venni, mert gondoltam az erkélyen jól fog mutatni. Elhoztam a régi házból az erkélyre akasztható tartókat is. Talán még túl korai, mert az olcsóbb helyeken még nem jelentek meg a hat darabos rekeszben kínált muskátlik, egy drágább garden centerben vettem végül két darabot (nem olcsón) hogy azért mégse menjünk üres kézzel haza. Otthon be is ültettem és ki is akasztottam a virágokat és most a miénk a legszebb erkély közel s távol :D

Már épp befejeztem az ültetést amikor Debike és Hallie jött, hogy anyák napjára felköszöntsenek. (Itt márciusban van). Kaptam egy nagyon cuki képet illetve Hallie láb és kézlenyomatát, szép virágot, kártyát, majd elsétáltunk a Babbacombe down egyik kiülős éttermébe. Hallie nagyon élvezte a társaságot, hol rám, hol Aisára mosolygott és csak ritkán volt nyűgös. 

"Fogd a söröm" :D