Ez a nap olyan furcsa és szürreális számomra. Eleve rosszul aludtam - jóég tudja miért - aztán jött Szulától egy üzenet (hajnalban írta) hogy álmában ott volt az apja mellett amikor meghalt és el tudott tőle köszönni, mert Tibi tudott beszélni és azt mondta neki hogy szeretlek és Szula is elmondta hogy szereti őt. Azt irtam neki hogy ez lehetséges hogy a gyógyulás útja számára, a szorongás talán kezd oldódni ami azóta gyötri mióta az apja beteg lett. Aisa kis kártyavára is ezért omlott össze, hiszen az apja betegsége előtt teljesen máshogy viszonyult a tanuláshoz, az élet kihívásaihoz. Debit is megviselte, de ahogy nekem amikor anyukám meghalt, neki is ott volt a társa, majd később a születendő gyermeke. Volt hova menekülnie, ahogy én is egykor. Nálunk Viki maradt magára, lett gyökértelen, bár Brigitta a gondjaiba vette, egy ideig tengődött csak a világban, megjárta a poklot míg kimászott a gödréből. Talán többet kellett volna beszélgetni vele a lányaimnak, a gyászt valahogy fel kell dolgozni, neki sikerült, bár időbe tellett. Bárcsak okosabb lennék és tudnék ebben segíteni nekik. Jelenleg Aisa burkolózott be a kis lepkegubójába. Most picit én is lent vagyok, biztos ez a sokminden ami történt az elmúlt hónapban elvette az energiámat. Azt hiszem még nekem is van mit feldolgozni, elköszönni akitől el kell.
Ezek most jó hírek, meg kicsit rosszak is. Bőven van mit feldolgozni mindannyiotoknak. És ráadásul nagyon nagyon nehéz évek állnak mögötted és persze a lányok mögött is. Most ezekre jött a sok változás, de én hiszem hogy ezek már segíteni fognak, akkor is ha most a kimerültség és egyéb miatt is nem ezt érzed. Meglátod lassan meggyógyul mindannyiotok lelke, de azért ez még hosszú idő. Ám napról napra jobb lesz, olykor nyilván egy-egy visszalépéssel.
VálaszTörlésÖlellek titeket. Gabi