Itt hagylak ebben az évben,
Itt maradsz, nem jössz tovább.
Itt ragadtál huszonnégyben,
Csak emléked kísér tovább.
Lépteid többé nem hallom,
Hangod elvitte a szél,
Nem lépsz be többé az ajtón,
'S rólad egy fotó mesél.
Álmomban visszatérsz egyszer,
Kérdésed nem lep meg, talán:
Miért hagytalak huszonnégyben,
'S én miért mehettem tovább?
Addig énekelte Cseh Tamás ezt a sohasem hallott dalt a fejemben, amíg a toronyhoz értem. Sajnálom, hogy nem tudok gitározni. Most nem virágot vittem hanem egy konyakos meggyes bonbont akasztottam Tibi fotója mellé. Ez volt a kedvence.
Ezután persze csak vidám dolgok történtek. Esküszöm, nem emlékszem mikor volt ilyen jó a szilveszterem, pedig csak hárman voltunk a lányokkal. Debike, Dan és Hallie otthon voltak, náluk most csendesebben telt az utolsó napja az évnek. Délelőtt készítettem egy csomó zserbó golyót és átvittem a felét, hogy legalább a kulináris élmény meglegyen ha már csendesebben telik az estéjük.
Mi a lányokkal megbeszéltük, hogy bulizunk, a dresscode a nyolcvanas évek divatja lesz. Néhány charity boltot is meglátogattunk, találtam is felsőt és szélesebb övet, ami tényleg a nyolcvanas évekre emlékeztetett. Egész délután készülődtünk. Amit már nagyon régen nem tettem, feltupíroztam a hajam. Most igazán nem bántam, hogy már két hónapja nem voltam fodrásznál így a hajam nem a megszokott rövidségű. Egy flakon hajlakk segített megtartani a formáját egy ideig. Szula már napokkal ezelőtt hat órás összeállítást készített a spotify csatornáján. Volt abban minden, nem csak nyolcvanas évek, Tibi kedvencei, az én kedvenceim és a lányoké, abszolút vegyes zöldség. A szobát a lányok feldíszítették saját készítésű, színes papírlánccal. Végig énekeltünk, táncoltunk egészen éjfélig és természetesen rengeteg fotót készítettünk. Sunny először aggódva leste ahogy készülődünk, mert ezután általában elmentünk otthonról, de olyan boldogan forgolódott körülöttünk amikor rájött, hogy itthon maradunk. A hangos zene miatt nem hallhatta az esetleges tüzijátékokat sem, ami miatt stresszelt volna, de szerencsére nem is volt sok mert fújt a szél és esett az eső, az emberek inkább bent maradtak. Éjfélkor Debiék felhívtak, hogy Hallieval boldog új évet kívánjanak. Megnéztük a közvetítést a londoni tüzijátékról, majd egy órakor lefeküdtünk aludni. Nekem másnap nyolcra dolgozni kellett mennem.
Hallie pedig kezd belenőni a pulcsijába :)
BÚÉK! Nagyon jó volt ezt olvasni, és a képeket is végig nézni. Hallie meg egy kis mosolygós szépség, és persze belenő majd abba a pulcsiba nagyon gyorsan.
VálaszTörlésA dalszöveg gyönyörű, és talán már nem annyira végtelenül szomorú.
Kívánom, hogy ez az év leginkább a szilveszteri bulira hasonlítson neked.
ölellek Gabi
Köszönöm szépen! 🙂 Én megelégszem egy olyan évvel amikor mindenki megtalálja a helyét a kis világában, magamat is beleértve.
Törlés