Izgalmas és egyben nagyon fárasztó heteknek nézünk elébe. Hétfőn sikerült Aisával megnéznünk az előző posztomban említett lakást és mind a kettőnknek nagyon tetszett. Egy nagyon szimpatikus ingatlanos hölgy vezetett minket körbe. Egyébként a néhány méterre lévő ingatlanirodában ahol a lakást meghirdették, mindenki nagyon kedves.
Az első emeleti lakásba amikor beléptünk, azonnal a tulajdonost pillantottuk meg, aki épp valamit festegetett a konyhában. Örültünk, hogy személyesen találkozhattunk a hatvan év körüli férfival, akinek remélem mi is szimpatikusak voltunk. Persze vannak problémák, mert sajnos egyáltalán nem tartozik parkolóhely a házhoz, de a tulaj elmondta, hogy amikor itt lakott, a nem messze lévő Cary park mellett tudott parkolni (tényleg csak három perc séta). Mi is sokat járunk arra, kutyát sétáltatni, de még ilyen szemmel nem néztem körül. Hazafelé arra vettem az irányt és valóban volt elegendő hely (persze hol itt, hol ott) ahol szabad parkolni. Kicsit hiányzik majd a saját kocsibeálló, de valamit valamiért.
A lakás egyébként nagyon világos, tágas szobákkal, kis erkéllyel és egy kényelmes konyhával rendelkezik, ahová elfér egy kisebb asztal is, tehát nem kell a nappaliban ebédelni, esetleg csak nagyobb vendégség esetén. A konyhában sajnos csak egy mosógépnek van kialakítva hely, szóval azt is meg kell oldanom, hogy a szárítógépet összegyurmázzam a mosógéppel :P. Ez úgy fog működni, hogy megpróbálom eladni őket és venni egy mosó-szárítógépet. Aisa sikongatott örömében amikor meglátta, hogy a leendő vagy lehetséges szobájában mekkora beépített szekrény van. Meg is jegyeztem, hogy a fél ruhatára bele fog férni. Ezen jót nevetett az ingatlanos hölgy, de valóban… :D A másik szoba is elég tágas. A fürdőszoba is világos, mivel díszüveges ablak húzódik végig a zuhanyzó felöli falon. Egy nagyobb beépített szekrény van az előtérben, ahová csomó minden befér. A belső udvaron pedig zárható tárolóhelyisége van minden lakásnak, ahová ugyancsak bepakolhatunk ezt-azt. Az erkélyre talán két nagyobb növényt el tudok hozni a mostani kertünkből, a többit Debiéknek vagy Brigittának adom. Elfér még ott két kis kerti szék és esetleg egy kis asztal is. Sunny majd kimászkálhat bámészkodni. Szerencsénkre sütött a nap és lehetett látni, hogy milyen tájolású a ház. A nappali az erkély és Aisa leendő szobája keletre néz, a konyha és a leendő én szobám pedig nyugatra.
Miután megnéztünk amit lehetett, bementünk az ingatlan irodába, hogy bejelentsük, szeretnénk kivenni a lakást. Egy ingatlan bevizsgáló cégtől kaptunk ezután meg minden információt és folyamatosan jönnek emailben a kitöltendő, feltöltendő nyomtatványok, amit természetesen online kell kitölteni. Igazolni, hogy mennyit keresek, hol éltem eddig, referencia a mostani tulajdonostól, a munkahelyemről, a befizetett számláimról, hogy jogom van-e itt élni, jogom van-e ingatlant bérelni (ezekről a kormány oldalára belépve lehet igazoló kódot kérni, a kódot elküldeni a cégnek akik látják, hogy “settled statusban” vagyunk, tehát minden jogunk meg van, akárha állampolgárok lennénk). Bankszámlakivonatokat a befizetett adókról, bérleti díjakról stb. Tíz éve, amikor ebbe a házba költöztünk még a negyede sem volt ezeknek a dolgoknak, megnézték ugyan, hogy van-e munkahelyünk és mennyit keresünk, majd az orrunk alá nyomták a bérleti szerződést és már költözhettünk is. Nem is beszélve arról a fárasztó napról, amikor ideköltöztünk Magyarországról, és leszállva a távolsági buszról, rohantunk az ingatlan irodába, hogy még zárás előtt aláírhassuk a bérleti szerződést és átvegyük a kulcsokat. Akkor Viki, a húgom és Tamás a partnere vállalt értünk garanciát, így volt lehetséges, hogy beköltözhettünk fél évre egy kis lakásba.
Milyen könnyű is volt akkor a három bőrönddel felmászni a társasházhoz azon a kétszáz lépcsőn, amin néhányszor utána Tibi lebucskázott, mert hajnalban ment dolgozni, és az nem volt kivilágítva. Akkor 450 font volt a lakás bérleti díja, most egy ugyanekkora lakásé 800-1000 font.
Akkor is szerencsénk van (lesz) ezzel a napfényes lakással, mert ugyan nem parkolhatok a ház elé, de minden ott van a közelben és a lakás hangulata, még így üresen is nagyon jó volt. Ha sikerül kivennünk, akkor szerintem szeretni fogok itt élni.
Debikének is ki kellett töltenie a rá vonatkozó részt, mert ő vállal értünk garanciát. Aisa sem volt kivétel, függetlenül attól, hogy egyetemista. Holnap kell egy munkaszerződést kérnem mert azt még nem kaptam és azt is be kell mutatnom. Remélem igyekezni fognak, mert ez a bevizsgálás nagyjából egy hetet vesz igénybe, mindent amit kérnek ezen az időn belül fel kell tölteni.
Befizettünk egy előleget is, így nem hirdetik tovább a lakást amíg a bevizsgálásunk folyik, szóval legalább nem kell attól tartanom, hogy valaki elhappolja az orrunk elől.
Közben arra gondolok, mikor lesz időm szortírozni a bútorok, ruhák, évek óta összegyűlt “majdjóleszvalamire” cuccok között. Feltettem néhány dolgot ide-oda, ruhákat, kabátokat, cipőket, de még hosszú a sor. El sem tudom képzelni hogy újra pakolnom kell, persze itt vannak a lányok, akik segítenek, de akkor is…
A mostani tulajdonos azt kérte, legalább két héttel előtte jelezzem a kiköltözés dátumát, hogy a felújításra fel tudjon készülni.
Hosszú még az út odáig, hogy nyugodtan hátradőljek a fotelban a Warbro Court első emeletén és azt mondjam, na végre, ezzel is megvagyunk.
Szula is közben elkezdett szobát keresni Edinburgh-ban. Úgy döntött, ha munkát nem talál ilyen messziről, inkább arra fókuszál, hogy odaköltözik egy megosztott lakásba, ahol több fiatal él együtt, így eloszlik a bérleti díj költsége, és talán onnan kicsit könnyebb lesz munka után nézni. Azt mondta, így, hogy elköltözünk, neki is könnyebb lesz kilépni a komfortzónájából és végre rálépni arra az útra, amiről már régóta álmodozik. Elég sok online oldal foglalkozik szobák kiadásával, van aki lakótársat keres már egy meglévő bérleménybe, van aki szobát keres. Szula ma elkészítette a saját profilját, amivel jelentkezhet ezekre a lehetőségekre. Remélem szerencséje lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése