Lassan tíz éve, hogy ebbe a három szintes házba költöztünk. Emlékszem, akkor is megosztottam veletek a tapasztalatainkat, akkor is a legmegfelelőbbet kerestük, az orrunk elől vitték el a “szeretem” házakat, bosszankodtunk az ingatlan irodák lassúsága miatt, majd végül megállapodtunk itt, bár nem ez volt a legkedveltebb választásunk. Akkor még öten voltunk, persze. Ketten voltunk pénzkeresők a családban, a többiek még suliba jártak. Aisa még csak tizenegy éves volt, Szula tizenhat, Debike tizenkilenc. Megszerettem később ezt a fejjel lefelé házat, ami az Upton domb oldalára épült, ahonnan belátni az öböl egy részét és a madarak ott repülnek el a teraszajtónk magasságában.
Sajnos viszont az utóbbi három évben drasztikusan megemelkedett a ház bérleti díja, valamint amikor megkértem a tulajdonost, hogy a nevemre állítsa ki a bérleti szerződést, mert muszáj volt a papírok intézéséhez, megemelte még száz fonttal a díjat. A bérleti díj majd’ nyolcvan százalékát elviszi a fizetésemnek, ráadásul nincs szükségünk ekkora házra többé. Debiék elköltöztek, Szula is azt tervezi, elindul nemsokára Edinburgh-ba, Aisa ugyan még júniusig egyetemen van, de utána hazajön és ketten maradunk azután és persze a kutyával, természetesen.
Azonban már sokkal nehezebb lakást bérelni, olcsóbbat, de azért legalább két szobásat, aminek persze nem a szemeteskonténerekre néz az ablaka az öböl és a távoli dombok helyett. (Szóval még válogatok is, nahát!)
Egyelőre hátrányaim száma elnyomja az előnyeim vagyis csupán három hónapja van munkahelyem, kevéske támogatást kapok az államtól, egyedül keresek (keveset) és nem vagyok fiatal, ráadásul van egy kutyám. Azonban mindig rendesen fizettük a bérleti díjat, tartozásom nincs semmilyen közüzem felé, a mostani tulajdonostól is csak pozitív referenciát kaphatnak az ingatlanirodák. Már több mint két hónapja nézzük a hirdetéseket, küldjük az érdeklődéseket email-ben az ingatlan irodáknak, akik persze azonnal egy kitöltendő nyomtatványt küldenek amiből kiderül, hogy nem mi vagyunk a legideálisabb jelöltek, és még csak esélyünk sincs megnézni azt a kevéske ingatlant amiről úgy gondoljuk talán megközelíti az elképzeléseinket. Elég soványka a választék pedig nem csak itt, Torquay-ban hanem a szomszédos Paigntonban, Newton Abbotban is keresgélünk.
Őszintén szólva mostanában Paignton jobban tetszik mint Torquay, mert sokkal nyugisabb, ritkábban tűnnek fel a kék villogók a rendőrautók tetején, kevesebb a drogos, hangoskodó, kötekedő ember, akiknek a száma sajnos az utóbbi néhány évben igencsak megnövekedett itt Torquayban. Persze, azért itt is vannak nyugisabb, csöndesebb, igényesebb helyek. Ahol Debiék élnek például, és a StMarychurch városrész, ahol a kedvenc utcám, a Fore street is van. Az ingatlan irodák nem nagyon törik magukat, hogy a bérlők után fussanak, egyszerűen kiválasztják a legideálisabb dolgozó párt akinek nincs gyereke, kutyája, tartozása stb. Ráadásul nem könnyű olcsóbb albérletet találni, néha rájövök, hogy az ezer fontos bérleti díj amit most fizetünk, nem is olyan sok ezért a nagy házért. Az álmom egy nagyobb konyha, és persze kultúrált környezet, egy közeli park, vagy tengerpart.
Sokat számít, hogy itt élünk tizenkét éve, ráadásul über futárkodtam egy ideig, így ha meglátok egy utcanevet, a térképet megnézve pontosan tudom, milyen a környék, érdemes lenne-e odaköltözni. Nos, eddig csak egy ingatlant sikerült megnézni és őszintén szólva már eleve azzal a gondolattal indultunk útnak, hogy messze van, de Brixham mindig is a szívünk csücske volt Tibivel, sajnos azonban tíz mérföldre van a mostani lakóhelyünktől, a munkahelyemtől. Aisának is nehéz lenne onnan közlekedni, ha munkát találna. De azért kíváncsi voltam rá. Nem volt nagy szám sajnos és ehhez képest nem volt nagy különbség a mostani bérleti díjhoz képest. Az utca neve viszont nagyon tetszett, Alma road.
A következő lakás amit talán sikerül megnéznünk nagyon jó helyen van. A mostani háztól nagyjából öt percre, ahol közel vannak Debiék, a park, a Babbacombe tengerpartja a boltok, a kedvenc utcám, szóval minden. Egy első emeleti lakásról van szó, ami méreteiben is megfelelő lenne (hiszen annyi cuccunk van, amit azt sem tudom hová fogunk tenni) A parkolást még nem tudom hol lehet megoldani, a tulajdonos viszont egy kistestű állatot engedélyezett ha van biztosítása. Ma bementem az ingatlan irodába, miután két napja már elküldtem az adatainkat. Annyit kértek csupán, hogy ha lehet, szerezzek egy garantort, aki(k) keresnek annyit, hogy garanciát vállalhatnak értem, esetleg háztulajdonosok. Reméltem, hogy Debiék megbíznak bennem annyira, hogy eljönnek garantornak. Eddig legalábbis soha nem kellett helyettem semmit kifizetni, remélem ezután sem fordul ilyesmi elő. A hölgy azt mondta, hétfőn hívjam fel, ha a lányom és a férje elvállalják, és akkor adnak egy időpontot, hogy megnézzük a lakást. Még egyáltalán nem biztos, hogy ha megnézzük szeretni fogjuk, és az sem biztos, hogy valaki nem foglalja le az orrunk elől a lakást, de hátha szerencsénk lesz. Ha nem, akkor keresünk tovább. Nem mondom, hogy könnyű fába vágom a fejszém, mert a költözés soha nem volt egyszerű és az évek során annyi kacatot felhalmoztunk, hogy csak győzzek majd tőlük megszabadulni, de muszáj lesz. Drukkoljatok, hogy rövid időn belül sikerüljön valamit találni.
Itt vannak a képek a Warbro road-i lakásról amit szeretnénk megnézni. Ez egyébként 825 font ami 175 fonttal kevesebb mint a mostani bérleti díj. Nem mondom, hogy óriási a különbség de hosszú távon talán megéri, hiszen egy kisebb lakásnak kevesebb is a rezsiköltsége remélhetőleg.
Természetesen bútorozatlanul kell elképzelni a szobákat, de a konyha mérete ideális, illetve elég világos a lakás. Van egy kis erkély is, csinos kis fürdőszoba illetve az egyik szobába óriási beépített szekrény van (ennek Aisa nagyon örült) A lakás egyébként 84 négyszetméteres ami egy itteni, kétszobás lakáshoz képest elég nagy. Sokszor csodálkozom, hogy két szobás lakást hirdetnek és mindössze harminc-negyven négyzetméteres területre passzíroznak be két szobát és egy nappalit (itt a külön veszik a nappalit a szobáktól, tehát egy kétszobás lakás az három szobás a nappalival együtt). A laminált padló itt valóságos ritkaság. Imádják olcsó, szürke padlószőnyeggel bevonni az egész lakást (néha még a fürdőszobát is! Komolyan!) így a laminált, könnyen tisztítható padló amire olyan szőnyeget teszel amilyet szeretnél nagy kincs. Az, hogy nem elektromos fűtés van a szobákban, valóságos kánaán :D illetve, hogy a fűtőtestek az ablakok alatt vannak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése