Magyar lány angol egyetemről Spanyolországba megy

Az apró exeteri reptér zsúfoltnak épp nem volt mondható ma reggel. Aisa rettenetesen félt és stresszelt, hiszen életében először utazik egyedül repülőn, ráadásul egy idegen ország, idegen városába, ahol nem az angol a hivatalos nyelv. Persze Alicante-ban sok angol turista megfordul, és a nagyobb üzletekben, a tengerparti éttermekben, hivatalos helyeken beszélik a nyelvet. Akart is menni erre a határon túli egyetemi évre, meg nem is. Igazából nem nyom sokat a latban a year abroad a négy évnyi egyetemi eredményeiben, de ha valaki egyetemista és lehetősége van egy évig egy másik országban tanulni, azt ki kell használni. Még nem tudja, de biztosan nagyon sok élmény várja, sok más nemzetiségű barátra lel majd. 

Fizikai fájdalmat jelentett számára, hogy a sok szeretett dolgát, takaróját, ágyneműjét, vagy azokat a dolgokat amivel otthonossá tette a szobáját a norwich-i egyetemi szálláson, most nem vihette magával. Így is 21.2 kg volt a feladós bőrönd és a kisebb is többet nyomott mint tíz kiló. Aisa imád öltözködni, imádja a napszemüvegeit (69 db van belőle) és nagy részüket itthon kellett hagynia. 

Az első bejelentkezése kicsit szomorkás volt, pedig már az előre lefoglalt szállásáról hívott. Kicsit túlterheltnek érezte magát, túl sok minden történt vele hirtelen. Az angol egyetemi ismerőse (akit személyesen nem ismer) holnap érkezik csak, de akadt azonnal társasága egy spanyol lány személyében, aki viszont egyáltalán nem beszél angolul, de elhívta vásárolni és kézzel lábbal, de főleg a telefon fordítójával azért tudtak valamennyire kommunikálni. 

Este már kicsit jobb hangulatban volt, küldött néhány videót, képet a szállása környékéről. Szerintem szeretni fogja ha már lemegy a nyomás róla. Remélem októberben meg tudom őt látogatni. Bízom benne, hogy jó lesz ott neki ez az év és rengeteg élménnyel, tapasztalattal jön majd haza és nem bánja meg, hogy nem úgy döntött, hogy kihagyja ezt az évet vagy belevág az utolsó évbe.