Race for life

Eljött végül ez a nap is. Nem mondanám magunkat éppenséggel edzettnek mert mindösszesen én háromszor futottam az elmúlt három hétben, Aisa pedig egyszer. Tegnap gyilkos hat kilométert bicajoztunk le a Haldon Forest Parkban, ahol különböző nehézségű pályákon lehet végigtekerni. A múlt héten Tibi volt a lányokkal, most Aisával és velem jött. Bicajt lehetett bérelni, elég jó minőségűt. Ami igaz az igaz, minthogy futni sem szoktam, úgy bringán sem ültem cirka öt éve vagy már több is van annak. Először a zöld, tehát a legbarátságosabb pályán tekertünk, de az csak két km volt, így átmentünk a sötétkék jelzésű pályára ami számomra olyan élmény volt, mintha legalábbis a Himalája keskeny ösvényein próbáltam volna keresztülvergődni, mellettem néha szakadékok és veszélyes vízmosások, a kerekek alatt sziklák, kavicsok, alattomos gyökerek. Túléltük, pedig szegény Aisa még egy jókorát is esett. Ma ülni nemigen tudok, de szerencsére a futáshoz nem kell leülnöm.

Csodálatos napos meleg nyári időt kaptunk ajándékba! A rajtszámainkat már reggel felvarrtam a pólóinkra, aztán miután felvettem a pólóm és az anyag duplájára nyúlt, mégegyszer ráférceltem. Paigntonban a rendezvény helyszinén találkoztunk a barátnőimmel Ewaval és Edittel. Tibi jött szurkolni velünk. Mindenki rózsaszínben, hátunkon felirat, kiért futunk. Fényképek apukákról, barátokról, gyógyultakról és emlékképek azokról akik sokat harcoltak de végül nem győzhettek. Nagymamák, anyukák pici babákkal, babakocsival, nénik mankóval, pici gyerekek és sok sok mosoly és elszántság az arcokon. Egy óriási terep volt kijelölve a futásra ahol beton és füves pálya egyaránt volt. Két km után váltogattuk a futást és a gyaloglást. Aisa az utolsó másfél km-en ledobta a cipőjét és mezitláb futott végül be a célba, ahol hűtött vízzel egy kis édességgel és egy éremmel lettünk gazdagabbak. Megcsináltuk és nagyon büszkék voltunk, hogy 37 perc alatt sikerült! A csajokkal megbeszéltük, hogy szeptemberben a következő rendezvényen is résztveszünk. Aisa fantasztikusan vette az akadályokat, nagyon büszke vagyok rá! Igaz délután egy barátunk szülinapján annyi édességet ettünk, hogy minden elveszített kalória visszaugrott, de sebaj.

         Jobbra Edit, középen Ewa elől Aisa, bal oldalon jómagam

                    A finisben