2015. június 25., csütörtök

Prom...

Az éveket lassan már nem is számolom, tükörbe nézek és látom milyen gyorsan pörögnek...és még valamit látok; a három lányom néz vissza, a szememben, az orromon, a homlokomon...
Most ünnepeltük nemrég Debi 19. Szülinapját...és most a 16 éves Szula készült lázasan a promjára. Ez olyan szalagavató bál féle. Otthon érettségi után 18 évesen történik ez, de mivel itt minden egy picit előbb kezdődik, így előbb is van vége. Szula túl van végre a GCSE vizsgáin (ez olyan kisérettségi féle) és a következő két évben a six form keretein belül fejleszti tovább, erősíti ezeket az eredményeket. Tehát vége a középsulinak és jöhet a bál. Ez itt nagyon fontos a gyerekeknek, néha picit átesnek a szülőkkel együtt a ló túlsó felére, a ruhacsodák és a bérelt limuzinok árával, de szerintem normális keretek között is meg lehet oldani. Először is  minden sulinak valamelyik előkelő szállodában van a bálja, itt történetesen a Livermead Cliff Hotelben volt. Fizetni kellett összesen kb. 25 fontot ami a vacsora és a mellé adott üdítőket fedezi. Akik már jól ismerik ezeket a dolgokat, azok nyolcan, tizen összefognak és még év elején megrendelik a limuzint, fejenként kb. 20 font. Szulának csak két barátnője jött a promra, és mivel mindenkinek más elképzelése volt, úgy döntöttünk marad apa autója...oszt jónapot. Ekkor jött közbe, hogy Debi pont aznap este hétkor érkezik vissza a bristoli reptérre Magyarországról, és Tibinek érte kell mennie. Ekkor megkértem az egyik kedves kollégámat, akinek egy gyönyörü A6-os Audija van, hogy szánjon ránk egy kis időt az estéjéből. Végül mindkét barátnő velünk jött, Lisa aki egy nagyon kedves német cserediák és Csenge aki ugyancsak magyar.  A ruhát az ebay-ről rendeltük (35 fontért)egy kínai cégtől, ahonnan nagyon gyorsan meg is érkezett és szebb volt mint bármelyik itteni százfontos ruha. Az első magassarkú szandit is megkapta, ami nagyon jól mutatott a ruhához és a fehér kistáskához amit hozzá vettünk. Nem mondom a sminkelésnél volt némi stressz, de az is megoldódott végül. 
Éjfélkor ért haza mint hamupipőke és nem tagadta meg önmagát...természetesen nem is volt olyan nagy szám az egész...
Másnap aztán jött a nyavajgás, hogy fáj a lába a magassarkú miatt, amit nem is bánok...mert szerencsére egyforma a lábméretünk... :)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése