Karácsonyi herce-hurca III.

A második angliai karácsonyunk sem volt izgalmaktól mentes, mert egyáltalán nem úgy indult mint egy átlagos december 24-i nap. Először is be kellett mennem dolgozni, de gyorsan letudtam a szobákat, vendégeket és 11-kor már vitt is haza Tibi. Bár először a tengerpartra vitt, mert a két napos tartós viharos szél a tenger hullámait igencsak felkorbácsolta, és hiába volt szép,napsütéses idő, a tenger még bizony háborgott. A Meadfoot beach magasra épített kőfallal véd a felcsapó hullámok ellen, a felette elhaladó út mégis tengervíz tócsákkal volt tele. Néhány ember direkt azzal szórakozott, hogy a felcsapó hullámokat megvárva sikítva futott el, majd vissza. Mi is okosan ezt tettük, és nagyon vicces volt:

A gyerekek otthon voltak, Debike porszívózott, pakoltak, rámoltak, várták, hogy jöjjünk és behozzuk a garázsból a fát. Érdekes ez a dolog a fával. Tavaly látva, hogy mindenki már hetekkel előbb feldíszítette a fáját, mi is felállítottuk egy héttel karácsony előtt. Az angoloknál már ősszel elkezdődik a karácsonyi készülődés és szépen aprólékosan készülődnek az ünnepre. December elején állítanak fát, de még nem teljes díszben, hanem hétről hétre építik, szépitik a fát és ebben lelik örömüket. Nem csak egy-két napig tart az ünnep, hanem egész hónapban minden de minden erről szól. Fesztiválok, rendezvények, amelyek legtöbbször  valamelyik segélyszervezetet segítik a befolyó bevételekből, ezért a karácsonyi adakozás és törődés az elesettebb embertársainkkal vagy állatokkal, nem csak egy-két napig fontos számukra, hanem folyamatosan a karácsonyt megelőző hónapokban intenzíven foglalkoznak vele. Bár az év többi hónapjában is jelen van ez a törődés és adakozni vágyás. 

Na, szóval tavaly felépítettük a fát, és karira meguntuk, elveszett az ünnep varázsa számunkra. Ebben az évben megfogadtuk,hogy csakis dec. 24-én állítunk fát és így is lett. De valahogy úgy éreztük Tibivel, már hetek óta, hogy folyamatosan lemaradunk valamiről, ami izgalmas és fontos és szép. A gyerekek persze ragaszkodtak a dátumhoz, de mi legszivesebben már hónap elején felállítottuk volna a fát, hiszen mindenhol szépültek épültek a karácsonyfák. De a gyerekek miatt mégis vártunk. Talán jövőre megpróbáljuk máshogy. Hiszen, igaz, hogy magyarok vagyunk, de az ember mindíg alkalmazkodik a környezetéhez és ha már úgy éreztük, hogy a hazánkban nem akarunk tovább maradni, akkor mi a fenének ragaszkodunk görcsösen az ottani dolgokhoz? 

Tehát hazaértünk csuron vizesen, és miután átvedlettünk kényelmesbe, behoztuk a fát és a lányok összerakták. De hová? Csekély három óra leforgása alatt a nappalit és az ebédlőt teljesen átforgattuk, ami mozdítható volt, az mozdult keresztbe kasul a lakásban, hogy elférjen minden kényelmesen, praktikusan. Végül nagy nehezen sikerült valami átmeneti megoldást találnunk és a fa is megtalálta a helyét. Szuláék elkezdték feltenni a világítást, de sajnos a MO-ról hozott szép, szines fényháló már itt ott nem működött ezért szegény Tibit még elugrasztottuk még egy doboz világítóért, közben háromszor összevesztünk, mindenki megsértődött, aztán vissza és újra előlről az egész. Szóval teljesen átlagos meghitt karácsony est előtti hangulat uralkodott a családban. Közben készítettem a vacsorát, ami nem volt nagy szám. Előző napon megcsináltam a diós beigliket és hidegtálat, kaszinótojással, tormás sonkatekerccsel, francia salátával. Tehát csak a húst kellett kirántanom és krumplit hozzá. A húslevest már délben megettük két átrendezés között. Öt körül végre készen lett a fa, és gyönyörű volt! Ildikó beugrott egy kis ajándékkal és a fa alá is tettük. Tibi úgy döntött hogy mindenki ajándékát a fa alá tesszük, úgy is be van csomagolva, hagy találgassanak a lányok, hogy ki mit kaphatott. Végre a finom vacsora után szépen sorban kinyitogattuk a csomagokat és azt hiszem mindenki nagyon örült az ajándékának. Egy pár közös kép után mindenki elfoglalta magát a saját ajándékával, fészbukjával, ismerősöknek kívánva boldog karácsonyt, bekukkantva a rokonok, barátok nappalijába a fészen keresztül, keresztbe kasul a világban. Nem mondom hogy perfekt volt, de azért magunkhoz képest jól sikerült, remélem erre is emlékszünk majd egyszer.

vacsi előtt

csini ruha, csillogós cipővel

Nici-s macis fluffy-s köntös 

Aisa modelleket szinez