Hahó a tenger!

Annak, hogy ideköltöztünk, több oka is van. De sokat lendített az elhatározásunkon az, hogy itt a TENGER. Igazából csak most döbbenten rá, hogy nagyon kötõdõm hozzá, amikor a néhány hete itt élõ unokahugom azt mondta, hogy soha többé nem akar olyan helyen lakni ahol nincs tenger. és akkor  rájöttem hogy én sem. Igaz, hogy nem megyek le mindennap a partra, de ha tehetem és idõm engedi akkor igen. Távolról a hegytetõrõl, vagy közvetlenül a partján hallgatom a csapkodó hullámokat, vagy csak a szelíden visszahúzódó víz  selymes hangját apály idején.  A sziklás,  kavicsos parton bogarászok, érdekes, színes kövecskéket gyüjtve, vagy nyáron a forró homokban ücsörögve várom, hogy elérje a lábamat dagálykor a hüvös víz... mindegy miért, mert  ezer oka is lehet.  A lényeg az, hogy bármennyire  ijesztõ is néha,  mégis vonzza az embert. Végtelenül szerencsésnek tartom magam hogy ahol élek, bármikor megcsodálhatom.