Thriller...

Úgy látszik itt, Agatha Christie szülővárosában is előfordulnak bűncselekmények. Tegnap véletlenül nálam maradt a kulcs, ami az én folyosóimon a szobákat nyitja. Egyszer már előfordult, és Tibivel vittük is vissza rögtön, ahogy észrevettük. A kolléganőm azt mondta, hogy ha másnap jövök, ráér akkor visszahoznom, ha máskor előfordulna. Mivel tegnap elég forgalmas volt a délutánom, mert a kis unokahúgomra vigyáztam amíg a húgom orvoshoz ment, inkább úgy döntöttem, hogy ráér reggel magammal vinni. 

Ma reggel amikor beértem, Nigel futott utánam, hogy nálam van-e a kulcs. Mondtam, hogy elnézést, de a zsebemben maradt. Ő mondta, hogy ok. ha megvan, mert tegnap este keresték a kulcsot. Na, gondoltam, ez szép! Máskor hozom vissza ugyanazzal a lendülettel, ha ez ekkora gond. Aztán a laundri-ba érve megtudtam, hogy miért is keresték a kulcsot. Rita azzal fogadott, hogy éjszaka két szobába is betörtek! Mondtam, hogy a kulcs az nálam van, mert elfelejtettem leadni. Kiderült, hogy mindkét szoba az én  területemen volt, és a rendőrség is kint volt. Ledöbbentem, hogy ez előfordulhatott. Amikor találkoztam a sértettekkel (két nagyon kedves idős házaspár) mesélték, hogy az ablakon mászott be az illető és pénzt vitt el. Azt már nem értettem, hogy ők ébren voltak-e vagy aludtak (vagy ébren voltak és a békesség kedvéért úgy tettek mintha aludnának). Mondtam nekik, hogy nagyon sajnálom, hogy ez előfordult. Poirot felügyelő valószínűleg azonnal engem állított volna a szőnyeg szélére elsőnek, hiszen 1. külföldi vagyok, 2. még csak egy hónapja vagyok itt, nem nagyon ismernek 3. én bejáratos vagyok napközben a szobákba, tehát megnézhetem, hogy honnan érdemes és mit elvinni. 4. Akár az ablakot is nyitva hagyhattam nekik. Szóval nem lennék egy Agatha Christie regényben, mert most hiába a patyolat becsületem, igencsak megviselne ha esetleg szóba kerülne a nevem, még csak feltevésként is...

Aztán persze miss Marple a szemfüles és mindent tudni akaró idős hölgy bebizonyítaná, hogy semmi közöm az egészhez. 

Nagyon megviselt a történet, és az egész napomat beárnyékolta. Miért pont most kellett ennek történnie, amikor pont én vagyok ott? És miért pont most felejtettem a kulcsot a zsebembe? Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ablakon és nem az ajtón mentek be a tettesek, legalábbis az én szemszögemből az.

Remélem, hogy megtalálják a betörőket és bízom benne, hogy angolok és nem külföldiek...