Az új könyvespolc

Szeretem a könyveket. Még azokat is amelyeket képtelen vagyok elolvasni. És ezt nem kifejezetten a tartalmára mint inkább a számomra nehezen érthető nyelvezetére gondolok. És hát igen...sajnos az angolt csapom vágom (szegényt) de az angol nyelvű könyvek olvasására még nem tudtam magam rávenni, kivéve ha valami nagyon egyszerű, pár mondatos színes ábrákkal teli vékonyka könyvről volt szó, mint például amit Debike vett születésnapomra (Jane Austen élete nagyon röviden). De akkor is ha nem tudom elolvasni, egy könyv számomra érték. Még ha ötven pennyért vettük is egy charity shopban. Éppen ezért felháborodottan szedem ki a szobák szemeteséből is (igen abból is!) a vendégek által kiolvasott és otthagyott könyvet. Miért? Kérdezem ilyenkor. Ez nem egy napilap nem egy újság amit persze, hogy nem tartogatunk. Persze van aki csak ott hagyja az asztalon, hogy majd talán más is elolvassa. Ilyenkor összegyűjtök néhányat majd leviszem a hotel nagy társalgójába. Régen volt ott egy kis szedett vedett polcocska a földön ahol néhány saláta könyv árválkodott. Ilyenkor mindig rendbe raktam őket és mellé tettem az újakat. Mikor az új manager megérkezett, rendet teremtett mindenhol, ami sok esetben hasznos volt de sokszor persze nem értettem egyet vele. De kit érdekel egy housekeeper véleménye?
Tehát mikor minden tévé a szobákban nagyobbra lett cserélve (ki tudja miért) és a társalgó kapott az óriási tévé helyett egy gigamegaóriásit és kicsit pofásabbá tették a recepció kinézetét (amit egyáltalán nem bántam mert eltűnt egy csomó helyről az a borzalmas művirág dekoráció és a száz éves függönyök ki lettek cserélve) megjegyeztem a recepción az egyik kollégának, hogy hol vannak a könyvek? Olyan sok összegyűlt az évek során. Miért kell nekem azt a néhány könyvet a kandallópárkányra pakolásznom miért nincs egy polc ahol a vendégek nézelődhetnek. Hiszen az idős emberek nem néznek olyan sokat tévét, talán az csak a teniszmérkőzések során van bekapcsolva. De viszont szívesen olvasnak, kötögetnek, beszélgetnek a közös társalgóban. De kit érdekel egy HK véleménye?
Ma azonban különös dolog történt ami az egész további napom feldobta és kicsit megdobogtatta szívem.
A lengyel karbantartó kollégám aki ezermesterként működik a hotelben, ebédszünetben egy nyers fából kivágott falipolc oldalát mutogatta nekem én meg bólogattam, hogy "tök jó, ügyes vagy!" de fogalmam sem volt miért érdekli a véleményem. Aztán mikor porszivózni kezdtem a recepciót a műszak végén, hirtelen felfedeztem a társalgóban egy polcot a falon, rajta azzal a néhány könyvecskével amit én hordozgattam le. Alatta a prospektusoknak is csináltak egy falipolcot és végre nem egy ronda asztalon vannak szanaszét a helyi látványosságokat hírdető színes brossúrák. Ekkor jött a manager, hogy "Na, hogy tetszik?" Én pedig vigyorogva bólogattam, hogy nagyon is tetszik. Igaz aprócska, de a miénk :)

Főnök a kuka tetején

Gyerekek, én nem gondoltam volna, hogy ezt ma látni fogom. Két napja érkezett meg az új általános igazgató a szállodába. A híre persze előbb itt volt, mint ő maga valójában és ez inkább negatív tónusú volt ha lehet így fogalmazni. Tegnap aztán megjelent az első munkanapján és az egyik karbantartó meg is jegyezte, hogy elég "grumpy" vagyis morcos, undok, soha nem mosolyog és elfelejt köszönni amikor belép valahová. Fent hordja az orrát és nem szívesen elegyedik szóba a "személyzettel".  Nekem dél körül volt szerencsém összefutni vele. Először csak a lépcsőfordulóban láttam megállni tétován, hogy most mégis merre menjen tovább. Csak abból gondoltam, hogy ő az, mert nem hatvan és száz év között volt és elegáns öltönyben feszített. Összevont szemöldökkel nézett felém ahogy hirtelen kifordultam az egyik szobából, de nem éreztem késztetést, hogy odaköszönjek vagy megkérdezzem tőle, hogy segíthetek-e valamiben. Így fogtam a cuccom és mentem a következő szobába. Egy perc sem telt bele, kopogtattak a nyitott ajtón. A szemeteszacskóval a kezemben megfordultam és megkérdeztem segíthetek-e. Kezet nyújtott, bemutatkozott és kérdezett néhány dolgot a szobákkal kapcsolatban majd megköszönte az infókat és távozott. Ez pozitív élmény volt vele kapcsolatban. Ma reggel a főnöknőm már azzal fogadott, hogy milyen egy undok pasas ez az új igazgató mert leszedette az összes külső hamutartót. És mivel a főnöknőm és még két kollégám dohányzik, ezt nagyon a lelkükre vették. - Én pedig fogok tizenegykor dohányozni! - fakadt ki és messzi, melegebb tájékra küldte őt természetesen a szexuális szolgáltatásokért pénzt elfogadó édesanyjával együtt. Mindezt persze a mosodában, morogva és berzenkedve. Amikor legközelebb vele láttuk, csupa mosoly volt az arca és alázatosan leste minden rezdülését a pasasnak. Ma váltás volt, ami azt jelenti, hogy az egész szálloda kiürült és új vendégek érkeztek kettőkor. Mindenkinek tizenkét-tizenhárom szobája van.  Nyolctól kettőig az ágyak áthúzásától kezdve a teljes szoba és fürdőszoba takarításon túl a porszívózás és új törölközők feltöltését el kell végezni. Ez négy naponta történik meg. Kettőkor odavonszoltam magam egy nagy zsák szeméttel a szálloda hátsó udvarán lévő elkerített részre ahol három óriási konténerbe kell a szelektív és a vegyes hulladékot kiüríteni. A pasast ott találtam a három konténer között amint épp a szelektív kukát méregette, amiből -mint mindig - most is kicsordult a rengeteg újság, és műanyag flakon stb. Mondtam, hogy ez sajnos mindig így van mert ebből csak egy van és hetente viszik csak el. Azt mondta, hogy semmi gond. Levette a zakóját és az egyik kuka tetejére dobta, majd felmászott a konténer oldalán és jól megtaposta a szemetet. Én lefagytam a látványtól. Rózsaszín ingben és szürke öltönynadrágban taposta a konténer tartalmát. Megkérdeztem viccesen, hogy készíthetek- e egy képet, mert ezt senki nem fogja nekem elhinni. Jót nevetett és mondta, hogy csak tessék! Mondjuk csak tréfáltam. Pedig milyen jól mutatott volna itt a bejegyzés mellékleteként. Aztán lemászott és összeszedte a földről a lehullott szemetet, összepréseltük a másik konténer tartalmát is az arra megfelelő géppel, amit miután lemászott a kuka tetejéről megmutattam neki.  Majd segített kiüríteni a zsákom. Oké, nem parolázott le mindenkivel mosolyogva és nem mesélt vicceket a kávészünetben, de nem volt rossz kezdés egy főnöktől. Tőlem legalábbis már két pirospontot kapott. Aztán majd meglátjuk, hogy viselkedik később.
(a mellékelt ábrán saját kezűleg, szinte teljesen élethűen rajzoltam le a szituációt :D, remélem tudjátok értékelni )

Főnökváltás

Picit szomorú volt ez a ma délelőtt. A hotel általános igazgatója 19 év után váltott és egy másik helyen próbál ezután érvényesülni. Nem lehetett könnyű ötven évesen váltani ennyi idő után, de valahol megértem. Elcsukló hangon köszönte meg a munkánkat (szomorú, hogy ezt évről évre nem tette meg).
Mondjuk nagyon rendes fazon. Én bármikor ha hozzá fordultam, akkor megértő volt és megoldottuk a problémákat. Soha egy rossz szót nem hallottam tőle, mindig kedves volt. Még akkor is ha rossz napja volt. Jólesett, hogy két hete amikor a P6O-as nyomtatványt odaadta (ez egy év végi elszámolás, hogy mennyit fizetést kaptam és mennyi adót vontak le. ) Szóval mikor odajött és átadta a papírt akkor külön megköszönte a munkám és felhívta a figyelmem, hogy megtartja a számom és én is ha váltanék akkor számíthatok rá. Valószínű, hogy ha emberekre lesz szüksége akkor megkeres. Biztos másokat is, de akkor is jólesett, hogy meg volt elégedve a munkámmal. Egy sokkal szebb szállodában fog dolgozni, ami luxusszállónak számít itt Torquay-ban. Ez a Babbacombe Bay Hotel.
Nyolcadikán jön az új manager. Nem láttam még személyesen. Nem hallottam még semmi jót róla, mondjuk még rosszat sem. Majd meglátjuk. Valószínű, hogy új szelek fújnak majd ez után. A főnöknőm aggódik a munkája miatt, mert addig biztosnak érezte a helyét míg Nigel volt a főnök, de az új pasast nem ismeri és hát befolyása sincs rá... Mondjuk ezt az egyet nem bánom.

Márciusi mindenféle

Új év, új élet...szokták mondani. Nálam ez most úgy jött le, hogy muszáj volt bevállalnom plusz munkát, mert egy picit elszaladt a ló és nagyon nehezen érjük utol (ez egy nagyon gyors ló...)

Szerencsére a szállodában kaptam a konyhán napi plusz három óra kisegítő munkát. Egyelőre ez a hónap szinte minden nap, mivel szabadságra ment néhány ember. Nem mondom, hogy repes a szívem amikor délután ötre vissza kell mennem ahonnan három órája épp, hogy eljöttem, de legalább ismerős a terep. A konyhai személyzetet is ismerem, legalábbis eddig látásból ismertem. Mindenki lengyel :D, de ez különösen nem zavar, mert megszoktam hiszen a kollégáim is azok. Azt sajnálom csupán, hogy a poénokat - ami után zeng a nevetésüktől a konyha - nem értem. Kábé öt másodpercenként dobnak egy "kurva" kötőszót. Ez náluk olyan, mint a magyaroknál a basszus, cseszd meg, francos vagy b...meg kötőszavak. A kötőszavak száma műveltségi fokozatonként eltér, akár csak nálunk magyaroknál. Ettől függetlenül rendesek, jó fejek. A séf, az egyik kolléganőm férjének a fia, a férj is ott van a szállodában mint karbantartó. A munkám nem ám amolyan fekete mosogató (vagy ahogy itt mondják kitchen porter), hanem több részből áll. Amikor megérkezem előkészítem a következő napi reggelihez a dolgokat. Nyolc nagy tálcát telepakolok bacon-nel, majd lefóliázom és miután az aznapi dátumot rányomom, megyek a hűtőbe vele. Ezek után a fagyasztós hűtőhelyiségből kiveszek két nagy doboz fagyasztott kolbászt és azt is elosztom két nagy tálcán. Fólia, dátum és be a hűtőbe. A fagyasztót nagyon utálom, mert mindig visszacsukódik az ajtó és piszkosul hideg van. Folyton megrémülök, hogy nem tudok kimenni, ezért baromi gyorsan kicsapom az ajtót, beugrom és a két dobozzal már lépek is ki. Tehát kész a bacon és a kolbász. Ezek után jön hatvan tojás feltörése, majd két liter tejjel való higítása és potty bele egy sótlan vajkocka. Ebből lesz a  crumbled egg vagyis a rántotta kicsit feltúrbózva. Fólia, dátum, hűtő. Le a raktárba és két nagy paradicsomos konzerv babbal vissza a konyhába és miután nagy nehezen kinyitom a dobozokat, két rozsdamentes edénybe lealufóliázva, dátumozva az is a hűtőbe kerül. Először egy óriási késsel nyitotta ki az egyik szakács, de mondtam, hogy én ezt nem vállalom ha nem muszáj, mert baromira szükségem van mind a tíz ujjamra sőt a kezeimre is. Így maradt az őskőkori konzervnyitó.

Ha ezzel készen vagyok ugrok a mosogatóhoz és az addig összegyűlt lábosokat, tálcákat és tepsiket mosogatom el. Mire ezekkel végzek már lassan fél hét. Hatkor gyülekeznek a pincérek, általában öten vannak, és három biztos, hogy lengyel belőlük. Az egyik a séf ujdonsült felesége, egy kövér szőke lány, aki olyan ordenáré módon tud nevetni, hogy beleremeg a konyha, és két kézzel piszkálja ki a szájából a fogába ragadt fél disznót. De tényleg, nem viccelek. Ő a mindenlébe kanál "énvagyokaséffelesége" tipikus példánya. Ráhagyom, szerencsére keveset beszélünk.

Tehát fél hétkor kezdődik a vacsora, rajtam két kesztyű és vagy a húsok mellé tálalt zöldségköretet, vagy a két főtt krumplit és valami szószt rakodom a tányérokba, amikor a pincérek rendelik a vendégek által kiválasztott menüt. Ez kábé fél óráig tart s ez után megyek vissza mosogatni. Minden este megkérdezik, hogy kérek-e vacsorát de én minden este csak annyit mondok, köszönöm nem kérek...esetleg egy kis desszertet :D Ami vagy rizspuding, vagy cheesecake eperöntettel, fagyi és rebarbara forró custarddal (vaniliapuding). Szerény vagyok. A második nap megkértek, hogy pakoljam el a maradékokat (félreértés ne essék, nem a vendégek által otthagyott maradékok, hanem a tálcákon megmaradt ételek) Nekem a szívem szakad meg mindennap amikor a sütőben sütött fél burgonyák tálcástól mennek a kukába, valamint a különféle húsok. Eszméletlen ez a pazarlás. Szóval én mentem és a maradék főtt karfiolt, brokkolit és zöldbabot is a kukába akartam önteni és ezek felhördültek, hogy eszembe ne jusson! Teljesen el voltak képedve. Én meg azon, hogy ezt most miért ha a finom husikat és maradék krumplit beleöntöttük? Kiderült, hogy másnap abból készül a zöldségleves. Az angoloknál a krémleves dívik, ami inkább olyan sűrű mint nálunk a főzelék. Az olyan leveseket mint amit mi nevezünk annak, nem ismerik. Tehát a sok zöldség megy a hűtőbe és másnap krémleves készül belőle. Amikor minden lepakolva, letakarítva, letörölve, jöhet a söprögetés és a felmosás. Nyolcra elkészülünk mindannyian és mindenki mehet haza.

Jó egyébként, pláne most, hogy már nem bénázok, mi hol van. De hulla vagyok estére. Ma szerencsére nem kell mennem és szombaton sem, amikor szabadnapos leszek.

Más: Szula múlt héten elkezdte a diákhitel intézését, amikor is jött egy email a londoni SOAS egyetemtől, hogy nem tudják felvenni. Volt egy fél óra mélypont az életében, de aztán rájött, hogy a másik egyetem ami Sheffield-ben van, sokkal klasszabb a londoninál sőt minden héten kap tőlük valami infót vagy emlékeztetőt vagy jó hírt, szóval tárt karokkal várják. Ez a SEAS vagyis  a South-East Asian Studies. A mostani szombatot azzal töltöttük, hogy ellátogattunk a tőlünk 38O km-re lévő városba, és az egyetemi nyílt napon vettünk részt. Nagyon fárasztó volt az út, de az egyetem és környéke nagyon kellemes benyomást tett. Volt alkalmunk megnézni egy diákszállást is és teljesen le lettünk nyűgözve. Amit mi megnézhettünk, az olyan volt mint egy modern lakótelep ami teljesen beleillett a körülötte lévő épületek hangulatába. Itt csak egyetemisták vannak. A gyerekeknek van egy szobájuk amihez fürdőszoba is van és a közös helyiség a konyha és egy olyan társalgó féle. Van egy központi épület ahol étterem, büfé, konditerem, mosoda van. Alig félórányira van az egyetemtől ez a kis lakótelep. Az egyetem szomszédságában hatalmas park van ahol egy múzeum is található és egy szép tavacska. Amíg Szula és Aisa kipróbálták magukat a koreai nyelv értelmezését illetően, mi Tibivel sétáltunk egyet a parkban. A nap gyönyörűen sütött és ezzel mindenképp pozitív lett a kép a városról. Kilenc körül értünk haza iszonyatosan fáradtan. Közel négy órát töltöttünk a fenekünkön ülve az autóban. Szóval most Szula fel van villanyozva mert néhány hónap és megkezdődik az egyetemi élete. Nagy változás.

Néhány kép a teljesség igénye nélkül:

Az Art Tower egyetemi épülete, itt volt a tájékoztató a kurzusról

Első világháborús emlékmű az egyetem szomszédságában lévő Weston parkban

A Weston park tetején uralkodó Mappin Art Gallery

Endcliffe Student Village 

Student Union, az egyetem központi épülete ahol mozi, étterem, bankfiók, üzletek vannak akár egy plázában

A Weston park kis tavacskája tele kacsákkal, jobbra az egyetem eredeti régi épülete

A könyvemről:

Van amit hiába erőltet az ember, nem megy. DE még nem adom fel. A facebook oldalon már 83 követő van, köszönhetően a facebook hirdetéseknek. Az oldal népszerűsítésére, vagyis a reklámokra már kábé 2O fontot költöttem, aminek meg is lett az eredménye. Sokan kedvelik az oldalt, követik azt. De hiába a sok részlet a könyvből, a klassz képek, az érdeklődők, egyszerűen senki nem akar pénzt adni érte. Ingyen...jöhet, de pénzért? Szóval hiába nézem mindennap a Publio oldalát, egy fitying jutalékot sem írnak ki. Sokszor az az érzésem, hogy ha nem rendel az ember sok ezer, százezer forintért különféle szolgáltatásokat a kiadónál, akkor ha mégis valaki megrendelné, visszatartják az információt. Persze mindennap bombáznak a fizetős ajánlataikkal, de most nincs erre keretem. De ha lenne is, mikor jönne vissza az ára amit belefektettem? A ma kiküldött emailben tájékoztattak, hogy ha jóváhagyom a tördelést a nyomtatott könyvnél akkor már csak tízezer forintért megrendelem az első néhány példány nyomtatását és mehet a Rukkola.hu oldalra. Hát, ez van...Még egy picit várni kell a nyomtatott változatra. De a mostani kilátásokat nézve, vajon hányan fogják megrendelni ?

Pedig a második rész ugye már totál készen van, de addig minek is tölteném fel a Publio kiadó oldalára, amíg az elsőt a kutya sem olvasta? A legnyomorultabb az egészben, hogy miután már a második ötletem kezdtem el írni két teljesen különböző témában...végül eszembe jutott egy harmadik rész Taniával és elkezdtem az Örvényen túl harmadik részét. De kinek? :/

Még egy utolsó gondolat: miután Tibinek elromlott a bicaja és egy 1.4O pennys alkatrészre vár már második hete, az autóval jár dolgozni és én bicajozom. Ami nem lenne baj, ha szép napos idő lenne, de azóta kegyetlen, viharosan szeles, esős és hideg az idő. Akkor most csodálkoztok a minden esti édességen a szállodában? :D