Kikötők, körforgalmak, angyalok és könyvek

Tudom, mindennek oka van, azonban sokszor értelmetlennek tartom keresni azokat. Miértekre az életem öt százalékában találtam megfelelő választ, de lehet hogy még annyi sem volt. 

Kicsit mindenki egy csendes öbölbe ért az életében úgy érzem. Debike boldog és csodálatos anyuka, Szula végre munkát talált, elcsitultak körülötte a hullámok, Aisa visszatért az egyetemre, ahová annyira vágyott, még egy évig kiélvezheti az egyetemista életet. Nekem is vannak terveim amelyekért megküzdök, és természetesen jó érzés, hogy nyugisan éldegélek lassan már két hete a kutyával. Szóval, nem mondhatom, hogy a kutya se vár otthon.  Nagymama vagyok, az unokám megismer és ez jó érzés. Mégis irigykedem ha hasonló korú párokat látok az utcán, vagy egy kávézó teraszán üldögélve csendesen, vagy mint a múltkor, amikor elmentem Plymouth-ba a Candle light koncertre ahol Hanz Zimmer filmes betétdalait adta elő egy vonós négyes. 

Ott ültem a harmadik sorban, szemben egy óriási akváriummal -

mert a National Marine Aquarium volt a helyszín - mindenki mellett ült valaki, mellettem üres voltak mindkét oldalon a szék. Ettől olyan távol éreztem magam mindenkitől, úgy elszorult a szívem, hogy ha nem lett volna ott az az óriási akvárium tele csodálatos halakkal, rájákkal, cápákkal, akkor felálltam volna és hazamegyek. De persze hülyeség, mert én is hívhattam volna valakit magammal, de én már csak ilyen vagyok, szeretek egyedül menni ilyen helyekre és akkor nem kell senkihez alkalmazkodnom :D De ha Tibi még élne akkor ő ült volna ott mellettem, és tök mindegy hogy beszélgettünk volna, vagy csak bámészkodunk, de utána jól kibeszéltük volna az egészet, hogy tetszett-e vagy sem. 

Hazafelé - mint mindig - eltévedtem a körforgalmak sűrűjében, de aztán valahogy rátaláltam az autópályára, ahonnan rossz helyen jöttem le, ami még nem is lett volna baj, de az út teljesen le volt zárva előttem, így vissza kellett fordulnom és jó húsz perc autókázás után mentem le a megfelelő lehajtón. Utálok sötétben vezetni, hiába a szemüveg, utálom. De ezek a programok este vannak, és túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy vezetés helyett vonatra vagy a buszra várjak. Végül persze hazaértem, végigkornyikáltam az utat a kedvenc koreai drámáim számaival. Jó négy órás az album amit összeraktam, szóval van bőven :D Novemberben Jazz estre megyek Plymouthba szóval rákészülök egy újabb eltévedős estére, de szeretnék elmenni. Szóval pont ezért szeretek egyedül menni, mert senkinek nem kell magyarázkodnom és elnézést kérnem, hogy elbénáztam a lehajtót... De persze ha Tibivel mentem volna, akkor ő vezetett volna, ez esetben viszont kizárt dolog lenne hogy koreai dalokat hallgassak. Nehéz beletörődni, hogy már így kell leélnem a hátralévő életem. 

Másnap véletlenül kilöttyent a kávém a régi Macbook laptopomra amit Balázstól és Marianntól kaptam öt-hat éve, azóta is azon íródnak a novellák, regények, blogbejegyzések. Néhány nap múlva észrevettem hogy nem működik néhány billentyű. Ajjaj, gondoltam, a kávé! Nosza lepattintottam a billentyűt mint Mekk Elek de se megjavítani se visszatenni nem tudtam. Akkor írtam Balázsnak, hogy ha van rá ideje, javítsa meg, neki biztos két perc alatt sikerül. Másnap el is vittem a melóba a  laptop táskában (mert ugyanott dolgozunk) Mariann hazavitte és másnap reggel odaintett, hogy itt van, vihetem, kész. Jaj de szuper! Megörültem és felkaptam a laptop táskát ami öt kilóval könnyebb volt mint vártam (a régi Macbook laptop elég nehéz volt). Kikerekedett a szemem amikor kinyitottam, mert egy MacBook Air laptop volt benne! Azt hittem leejtem meglepettségemben. Szóval kaptam tőlük egy felújított laptopot! Azt sem tudom, hogyan tudnám nekik ezt meghálálni, mióta itt élünk és összehozott velük a sorsunk annyi minden jót kaptunk tőlük, támogatást, segítséget, figyelmet ha kellett, jó barátságot. 

Október 14-én könyvbemutató lesz Budapesten, a Margaux Kávéházban délután ötkor. Ha valakinek kedve van, jöjjön el, hallgassa meg miket hordok össze, esetleg vegyen egy könyvet, amit szívesen dedikálok is. A részletek a linken, ha valakinek nincs Facebook profilja és nem tudja megnyitni, akkor írjon, és elküldöm a pontos címet és dátumot. Persze nagyon be vagyok tojva, soha nem beszéltem még egyetlen könyvemről sem, de remélem sok lesz az ismerős, talán előttük nem fogok annyira feszengeni. Másnap a születésnapom lesz :) szóval fogászatra megyek. Hova máshova?

Képek, 

Hallie a bölcsiben alkot :)

Halloweenre készülődve

Hallie és a gyönyörű anyukája

"Mi"

Debi készítette ezt a képet egy applikáció segítségével, torokszorítóan valósnak tűnik...

őszre hangolódva