Akármennyire is elképesztő és hihetetlen, de tegnap volt az első napja Hallienak a bölcsiben. Még alig látszik ki a fűből és már hátizsákkal fotózkodik korán reggel az indulás előtt, ismerkedik, játszik a többi nokedlival, alszik, eszik és várja az anyukáját, aki történetesen ugyanilyen zökkenőmentesen töltötte az első napját, igaz nem a bölcsiben hanem az óvodában. Beszoktatás? Ugyan már! Elköszönt tőlünk reggel és futott a gyerekekkel játszani. Nos, Hallie még nem fut, de már mászik, feláll és nem adok neki egy-két hónapot és járni is fog, hiszen kapaszkodik mindenki kezébe és teszi egyik lábát a másik után.
Aisa jövő héten megy vissza az egyetemre. Három hónapig dolgozott a care home-ban, amivel lényegesen megkönnyítette a munkámat, hiszen előtte egyedül takarítottam a két szintes épületet. A munkája őt dicséri! Szerencsés vagyok hogy mind a három lányom igényes a környezete tisztaságára. Ilyenkor úgy érzem valamit azért jól csináltunk a múltban ha nem is voltunk tökéletes szülők. Tehát a dolgozó nő jövő csütörtökön busszal indul vissza, mert pénteken át akarja venni a kulcsot a szállásához, hogy újra hivatalosan is egyetemista legyen egy évig. Szombaton megyek utána autóval, viszem a cuccait. Remélem ez az egyetemi év jobb lesz mint az előző, kicsit feltöltődött lelkileg, fizikailag, anyagilag is, hiszen ki kell egészítenie az ez évi diákhitelt.
 |
| menősködünk az új cuccainkban :D (van egy rajongónk is itt a jobb sarokban lent) |
Szula végre elkezdhetett dolgozni, talán az utolsó előtti pillanatban kapott munkát, hiszen február óta a megtakarításából él, fizeti a lakbért, számlákat. Túl van jónéhány interjún, túl van jónéhány elutasításon. Egy olyan szociális munkásokat foglalkoztató charityben kapott munkát, ahol mozgássérült vagy mentális betegségekkel küzdő felnőtteknek segítenek a mindennapi életükben. Egy nála két évvel idősebb autista lánynak lesz a gondozója, jár vele úszni, elviszi a foglalkozásokra, főz neki vacsorát és néha ott is alszik. Két hétig megfigyelőként vesz részt a munkában, tréningeken, továbbképzéseken vesz részt, majd egyedül is elkezdhet dolgozni. Úgy érzem tetszeni fog neki, de még nagyon stresszel amiatt, hogy egyedül kell a feladatokat ellátnia egy, a szigorú napirendhez szokott ember mellett, akárha az anyukája lenne. De tudom, hogy menni fog neki. Tervezi, hogy elköltözik egy olcsóbb albérletbe, illetve minél távolabb a mostani lakótársától, aki mindenféle értelemben alkalmatlan arra, hogy emberekkel együtt éljen.
Én a munkám mellett még überezek is délutánonként, ezt már hivatalosan is bejelentettem, így nem kapok támogatást többé, ami az utóbbi időben egyébként is nagyon kevéske volt. Így a két munka - mivel teljesen más tevékenység - nem olyan unalmas, mintha nyolc órában takarítanék, vagy vezetnék. Délután vagy hétvégén én döntöm el, hogy mikor és mennyi ideig dolgozom, milyen rendeléseket fogadok el. Ez a plusz pénz arra lesz jó, hogy félre tudok tenni valamennyit az "extra" dolgokra. Szépen, lassan összejön majd erre-arra a pénz. Az első dolog amire gyűjtök az a könyvem, ami októberben fog megjelenni az otthoni könyvesboltok polcain, ugyan csak minimális példányszámmal de nekem még ez is nagy dolog lesz. Szép a borítója, gondosan van szerkesztve, tördelve. Könyvbemutató is lesz ha sikerül hazarepülnöm októberben. Ha jól sikerül, akkor tavasszal Olenka is mehet a Szófia Kiadóhoz.
 |
| Így néz ki majd a borító Es ezen a linken lehet elérni a könyvet a Napkút Kiadó oldalán: Ha a bálnák visszatérnek |
Így zajlik az élet nálunk, pirig-pereg a film tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése