Ma feldobta a FB ezt a tíz éve megosztott novellámat, ami életem első költözéséről szól. Hányszor költöztem azóta...
A soroksári kis "kukszilukban" születtem majd 1979-ben, 11 éves koromban költöztünk a Csepeli toronyházba ami akkor számunkra palota volt.
Tizenöt évig laktam itt, majd Tibivel (aki az anyukájával költözött ebbe a házba 1983-ban) 1994-ben együtt költöztünk Tárnokra, abba a családi házba amit a lányaim a szülőházuknak tekintenek. Debi tizenhárom, Szula tíz, Aisa pedig hat éves volt amikor kénytelenek voltunk a városba költözni Tibi nagypapájának apró, másfél szobás lakásába. Akkor nagyon el voltam keseredve hiszen Bandi bácsi lakása, ahol ötven évig élt a feleségével és három gyerekével, tele volt zsúfolva bútorokkal, egy ember életének minden kellékével, mi pedig szinte egy-két dolgot tudtunk elhozni a tárnoki házból. Miután alaposan kitakarítottam és próbáltam helyet szorítani a mi kis életünknek, leültem a kanapéra és alaposan kibőgtem magam. Emlékszem Aisa ült ott mellettem akkor, megszeppenve, mert anyát ritkán látta sírni akkoriban. De ő már akkor is az az ember volt aki tudja hogyan kell megvígasztalni, öleléssel, bíztató szavakkal, így gyorsan összeszedtem magam.
Nem is gondoltam volna hogy életünk egyik legszebb fél évét töltjük abban az apró, újbudai kislakásban. Majd újra költözés, ekkor Debike volt szemfüles és talált egy jó kis lakást pontosan a Lauder iskolával szemben a második kerületben. Nagyon megörültem, hogy sikerült kibérelni és végre a lányoknak is lett külön szobája, még Aisának is egy picike, apró ablakkal, ahová kiülhetett és énekelhetett, hogy a madarak odajöjjenek :D (akkor épp a Bűbáj című mozi volt a kedvence)
Innen indultunk világgá 2012-ben az Egyesült Királyságba, Torquay-ba. Egy apró lakással kezdtük itt is, majd fél év múlva (mikor már meg volt a referenciánk itt is) egy nagyobb családi házat is ki tudtunk bérelni. Rendesen kerestünk mind a ketten Tibivel, így ki tudtuk fizetni. Egy év múlva eladták a házat, így újra költözni kellett, picit messzebb a városközponttól, kertvárosi részbe, az egész város fölé magasodó domb tetejére, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az öbölre. Majd ezt is eladták, így már rutinosan költöztünk tovább, s ekkor találtuk meg a mostani házat.
Remélem a következő címem sokáig lesz a jogosítványomban. Már megszabadultam rengeteg dologtól, amelyek akár emlékek is lehetnének, de azokat inkább megőrzöm a szívemben, vagy itt a blogbejegyzéseimben.
Tehát itt van Kriszti első költözése:
https://amikorenmeg.blogspot.com/2017/02/az-uj-lakas.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése