- Good morning Melissa! - köszönt rám a 18-as néni, aki jó ideje így nevez. Valamit venni akar tőlem néhány napja, várja az ügyvédet és folyton arról kérdez, hogy freehold vagy leasehold, én persze mondtam neki, hogy freehold, mi más... A 11-es néni aki nem tud ugyan beszélni csak egy-egy szót mond, de annál kifejezőbb az arcmimikája, már tegnap mikor beléptem délután a szobájába azt "mondta" - Hát így kell megtudnom! - és egymás nyakába kapaszkodva potyogtak a könnyeink. A 16-osban a mindenki kedvence, aki egésznap az ágyban van és beszélni nem tud, de mindig olyan jókedvű és olyan jókat tud velünk nevetni, megszorította a kezem és ő is megölelgetett. A 12-es néni, aki mindig elmondja, hogy bárcsak úgy tudna németül ahogy én angolul, és rengeteget mesélt a felmenőiről, a gyerekkoráról és, hogy ugyan azt tudja, hogy kell egy kismacskát felemelni, de csecsemő még soha nem volt a kezében. A hatosban a bácsi is a kezemet szorongatva elmondta, hogy fogok neki hiányozni és az ötösben is a néni, aki Robinsonnak hívja a maciját, aki vele alszik (a vezetékneve pedig megegyezik az enyémmel, csak angol változatban). A hármas néni homloka hűvös volt, mikor búcsúzóul megpusziltam. Fel sem ébredt, mostanában egésznap csak alszik. A huszasban pedig az örök méltatlankodó, akit bármikor kérdezel, azt mondja, rosszul van és mindjárt meghal, folyton morgolódik akár egy mesebeli kobold, mikor elmondtam hogy most elmegyek és el szeretnék köszönni, egy darabig csak nézett rám, majd megjegyezte, hogy mindig nehéz elengedni azokat akik elmennek. Ők mind mind kilencven felettiek és nekem most ők lettek a nagymamáim és nagypapáim ezalatt a két és fél év alatt. Soha nem ismertem a saját nagyszüleim, de itt bepótoltam a mulasztást. Vannak akik már elmentek, és vannak akik még ott vannak. Ha vége lesz ennek a járványnak, elmegyek hozzájuk. Remélem még sokukat ott fogom találni.
A kollégáim is úgy köszöntek el, hogy jóleső érzés fog el, ha arra gondolok, ezekkel az emberekkel dolgoztam az elmúlt két évben. Nem mindig egyezett a véleményünk, de ha kellett kiálltak értem, vagy segítettek, mint ahogy én is nekik. Sokat tanultam itt és nemcsak angolul. Remélem barátokat is találtam, akikkel a jövőben ha lesz majd rá lehetőség újra összejöhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése