Valamelyik nap a munkahelyi szakácsnő vidáman mutogatta a telefonján a képet, hogy kiválasztotta a fát... Kérdeztem, hogy milyen fát és hol? Elmondta, hogy évek óta műfenyővel karácsonyoznak, de ez az év annyira rossz volt egyébként is (sőt még most is tart), hogy meglepi magukat egy igazi fenyőfával. Nem messze innen van egy fenyőfa farm, ahol a még élő fát kiválaszthatja az ember, kifizeti és csak akkor vágják ki, mielőbb eljössz érte. Ez az ötlet annyira megtetszett. Egész életemben, gyerekkoromtól kezdve egészen addig, amíg ide nem költöztünk igazi fenyőfánk volt.
Igen, sokkal macerásabb.
Igen, hullik a fenyőtű mikor kiszárad.
Igen, védjük a fákat.
Igen, az egyik oldala mindig laposabb és nem tökéletes.
Igen, nehéz beleállítani a tartóba, hogy aztán ott is maradjon (egyenesen)
Azonban ezek a fák, kifejezetten ezért vannak ültetve és a farmon azonnal pótolják a kivágott fákat. És csakis azokat vágják ki amelyet már kifizettek, tehát nincs feleslegesen kivágott majd kidobott fa. Itt egyébként is a helyi újrahasznosító telepre el lehet vinni januárban.
Ez az ötlet annyira belopta magát a gondolataimba, hogy azonnal írtam a családnak, mit szólnak hozzá. Szerencsére mindenki üdvözölte az ötletet. Lefoglaltam egy időpontot és kifizettem tíz font előleget.
Természetesen az egész család (6 fő) akart jönni, és választani. Ez nálunk nem egyszerű, de már megszoktuk. Fél tizenegykor a zuhogó esőben elindultunk a farmra, ami kevesebb mint tizenöt percre van. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb fák fogadtak minket. A karácsonyfadíszeket és felszereléseket árusító bódéban egy hölgy várt akinek megmutattuk a foglalást, kitöltöttünk egy papírt, hogy mikor vinnénk el a fát majd elindultunk felfedezni a különböző magasságú és így árban is különböző fenyőket. A méretek színek szerint voltak megjelölve, így tudtuk, hogy a kék (6 ft ami kb. 18Ocm 39 font) narancssárga (7ft kb.2OO cm 49 font) szalagos ami méretben és árban is megfelelő számunkra.
Az eső megállíthatatlanul ömlött és fújt a szél, néha jégesőszerű cseppek verték a hátunkat, mi meg csak bolyongtunk egyik fától a másikig. Miután elsütöttük a iciripiciri levéltűktől megfosztott fák kiválasztását és lecsaptunk a legmagasabb (plázákba illő méretű) fákra, hol az egyikünk, hol a másikunk talált számára megfelelőt, de a másik mindig tudott rá mondani valami negatívat :" túl gyér a teteje, túl görbe, túl vastag, hiányzik a fél oldala, túl magas, túl alacsony stb." Természetesen a legszebb, legkerekebb, legtökéletesebb fákon nem volt semmilyen színű szalag, tehát nem voltak még eladósorban.
Végül, mikor már a gumicsizmámban is cuppogott a víz és egy milliméternyi száraz terület sem volt egyikünkön sem, mert bőrig áztunk a szó legszorosabb értelmében, lecsaptunk az egyik fára és rákötöttük a szalagunkat, valamint megjelöltük a jelentkezéskor letöltött app-ban a helyet, ahol a fa található. (what3word az app neve. A terület kisebb részekre van osztva és ezeket három szóval jelölik. Amikor a fánál álltunk, az aplikációban megnéztük, hogy mi az a három szó, ami a fa helyzetét jelzi.)"
Miután a lányok végre beültek az autóba mi besiettünk, kifizettük a fennmaradó részt, bemutattuk a fa helyzetét jelző három szót. Így majd megtalálják a fát, amelynek a tetején ott a kék szalagunk a nevemmel. Decemberben visszajövünk érte, addig még nőhet pár millimétert. Sajnos jó képeket nem tudtam készíteni, mert örültem, hogy visszaúsztam az autóba és hazajöttünk. Majd megmutatom a végeredményt, ha itt lesz :D
Néhány képet Dan készített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése