A jó mese olyan, mint a jó vers, kicsit elemelkedik a földtől...

Úgy nyolc  éves lehettem. Karácsony másnapja volt, talán. Izgatottan vártam, hogy elkezdődjön Süsü a sárkány a tévében. Majd később jött a folytatás. Imádtam a bábfilmet az összes karakterével együtt.

Az iskolában kántáltuk Süsü dalát a barátaimmal. " Én vagyok a híres egyfejű, a nevem is ennyi csak, Süsü..."  Aztán jött az Esti mesében Pompom  a radírpókkal és a madárvédő golyókapkodóval valamint a híres Gombóc Artúrral aki imádja a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét a lyukas csokoládét a tavalyi csokoládét az idei csokoládét....

Mirr Murr, Oriza triznyák és a Kiscsacsi, a kandúr történeteit, már akkor is szívesen néztem, amikor a lányok még picik voltak és ott ragadtam velük a tévé előtt.

A Nagy Hohoho Horgász, akivel folyton kiszúrtak az okos halak, még most is a kedvencem, ha felkeltetek álmomból, akkor is el tudom énekelni a címadó dalt :)

Ágacskát színházban láttam, még anyukámmal, de a könyvből készül rádiójátékot is szívesen hallgattam. Régen sok mesét hallgattunk  rádiójáték formájában.
A Keménykalap és Krumpliorr videókazettáját még most is őrzöm, elhoztam magammal mikor Magyarországról elköltöztünk. A felejthetetlen és szállóigévé vált mondatok még itt-ott ma is feltűnnek. Legalábbis ha egy harminc év fölöttinek azt mondod, hogy" én vagyok az utca hírmondója, úgyis mondhatnám, hogy  én irányítom a közvéleményt", vagy azt, hogy "Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri" akkor szinte biztos, hogy azonnal tudják, honnan idéztél és ki az a Lópici Gáspár. De szerintem a fiatalabbak többsége is tudni fogja.

Épp, hogy csak befejezte a Süsü folytatását. Egy tavalyi interjúban így válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a titka annak, hogy generációk szerették a meséit?

" Az, hogy egyforma szenvedéllyel, egyforma színvonallal kell írni a kicsiknek és a felnőtteknek is. Sosem írtam félkézzel a meséket! Még egy titok, hogy bele kell képzeljük magunkat a helyükbe. Mikor annak idején a Keménykalap és krumpliorr című filmet forgattuk, az operatőr azt mondta, guggoljunk le és nézzük meg milyen a világ gyerek szemmel, mert a fenőttek elfelejtik. Hát újra rájöttünk, hogy milyen nagy, olykor félelmetes és mókás minden. A gyerekek például az embernek csak az orra likába látnak be! "

Sorolhatnám még a könyveket, verseket, megzenésített verseket, amit mind mind tőle kaptunk. Gyermekkorunkban (is) meghatározó szerepet játszott ez a huncut, mosolygós szemű, kackiás bajuszú bácsi, akit Csukás Istvánnak hívtak. 83 évesen, ma hagyott itt csapot papot és beköltözött az örökkévalóság nagy írói közé, hogy őket szórakoztassa tovább, míg a világ, világ. Nekünk itthagyott temérdek, szép gondolatot a meséiben és verseiben amit míg élünk nem felejtünk el.

Csukás István (fotó: Máté Krisztián Lokal.hu)

Akit érdekel a teljes cikk:

https://www.lokal.hu/2019-09-csukas-istvan-a-gyerekekben-van-a-varazs-es-a-csoda-ok-a-jovo/