Büszkeség és remények

 Most, hogy közel egy hónap múlva vége az iskolának, a beérett gyümölcsöket arathatjuk le kûlönbözõ fákról. Az egyik "fa" a South Devon College ahol Debi az utóbbi évet töltötte az Art and Design kurzuson ahol megszerezte a Level 4 szintet. Ahogy már megszoktuk, minden amihez hozzányúl, az igazi minőségi munka, kreatív és kidolgozott. Egy kiállításra mentünk hétfőn, ahol azokat a projekteket mutatták be, amelyeken az utóbbi néhány hónapban dolgoztak a diákok. Nagyon érdekes munkák voltak. Természetesen nekem Debié tetszett a legjobban, függetlenül attól, hogy nem kapott díjat érte. Az igazgató beszéde után viszont odajött Debi egyik tanára és közölte vele, hogy a munkáját és még egy fiúét javasolták a University Arts of London kiállítására. Debi teljesen feldobódott ettől. Ezen a héten derül ki, hogy elfogadják e Londonban a javaslatot. Ha igen akkor megjósolom, hogy nemsokára Londonba kirándulunk. :))

Aztán mi következik? Egyelőre számomra rejtély és titok. Mindenesetre kár lenne ha nem aknázná ki a lehetőségeit és a tehetségét.  Már önálló felnőtt nő. De hát mindíg is önálló volt mindenben, akár három évesen amikor az első óvodai látogatásunkkor búcsút intett és elrohant játszani, otthagyva a nagy kérdőjellel a homlokomon, hogy akkor most ne maradjak beszoktatni, akár most tizenhét évvel később amikor nem ismerem minden lépését és nem tudom befolyásolni a döntéseit.

A második learatni való "fa" amelyen ma vettünk részt, a Torquay Academy Year 7 effort award volt. Aisára nagyon büszke vagyok mert kiemelkedő teljesítményt nyújtott elsősorban science-ben és az évfolyam elsők közé tartozik. Fantasztikus érzés volt, hogy a közel kétszázötven diák közül bekerült a legjobban teljesítők közé. A nevét hallva gombócot éreztem a torkomban és pirosra tapsoltam a tenyerem. Csudába a szentimentális természetemmel, az évek előrehaladtával elég az is, hogy a lányom nevét halljam és az iskolai kivetítőn megjelenjen a fényképe, hogy a könnycsatornáim megnyíljanak...

Szulamit lesz a harmadik büszkeségem, de az ő kiállítására még várni kell, de sokat dolgozik rajta. Az egyetemeket járjuk már most, hogy jövőre a legjobbat választhassuk a divattervezői tanulmányaihoz. A legjobban Falmouth-ba szeretne menni, mert az a legprofibb. Múlt héten ott voltak nyílt napon és nagyon beleszeretett. Most szombaton a  Plymouth College of Art University nyílt napjára mennek Tibivel. 

Furi még el sem tudom képzelni, hogy fognak telni az egyetemi évei Szulának. Az hogy külön lakjon, és kilencven százalékban önállóan élje az életét egyelőre számomra egy scifi-nek felel meg... De majd biztos meglepődök amikor bizony a saját lábára áll, és a döntéseit maga hozza majd meg.

          Szulamit az U betüben csücsül, mellesleg ő a legcsinosabb csaj 🙂