Az első évfordulónk - avagy jövőre Veletek ugyanitt :)

Az hogy ma pont egy éve érkeztünk szinte hihetetlen, mert sokkal többnek tűnik az az idő amennyi élményt, emléket, jót és rosszat beletuszkoltunk a hátrahagyott hónapokba, mint egy óriási hátizsákba... Picit szentimentális lettem mostanában, de félreértés ne essék, nincs honvágyam és egy percre sem kívánkozom vissza Magyarországra. Szomorú, de így van. Inkább a szerteszét szóródott barátok, ismerősök hiányoznak, akik az egy évvel ezelőtti életünk részei voltak, szinte nap mint nap. Hála a modern technikának, Ők ma is részei az életemnek szinte mindennap, de hiányzik a személyes kontaktus. Egy éve annyi reménnyel jöttünk ide, hátrahagyva a nyomasztó, gyomorszorító hétköznapokat Magyarországon, hogy mindent ami az életünket előbbre lendíthette, örömmel vettünk és hálásak voltunk a sorsnak. Kaptunk barátokat is, olyanokat, akik egy életre szólnak. Együtt sírtunk, együtt nevettünk de inkább az utóbbi, mert sírni nem volt még igazán okunk és remélem ez így is marad! Amikor segítséget kaptunk Ildikóéktól akkor megfogadtam, hogy én is segíteni fogok azoknak akik idemenekülnek, hogy normális hétköznapi életet élhessenek, dolgozhassanak, iskolába járhassanak. És ez sikerült is! Nagyon jó érzés az, hogy itt, az ismeretlenben egy pici gesztussal is akár segíthetünk az ujrakezdésben a hasonló családoknak. 

A lányaim iskolába járnak, és nagyon jó tanulók, függetlenül attól, hogy Szulának egy picit, Aisának pedig egyáltalán nem ment az angol nyelv. Mindketten kitűnőre végezték az évet, dícséreteket, okleveleket hoztak haza. Debi is maximális eredménnyel végzett el egy évet a South Devon-ban, most remélem sikerül bejutnia valamelyik suliba, hogy a six form-ot elkezdje és végre érettségizhessen. Sajnos nekik még nem sok barát jutott, de ez betudható a nyelvtudás hiányának. 

Fél év után sikerült egy szép házat bérelnünk, aminek egy kis kertje is van, ahová mindíg besüt a nap. Mindketten dolgozunk, sőt szabadságunk is volt amikor világot láthattunk egy picit. Munka után ha kedvünk szottyan és szép az idő, akkor leugrunk a csodálatosan szép tengerpartra! Anglia gyönyörű, de Devon megye ahol élünk, ha lehet még szebb! Kastélyok, legelők, végtelen és hihetetlen zöld dombok, mezők, mesebeli fák, házikók, vörös sziklák  és a végtelen kék tenger. Most sem hiszem el, hogy ezt már az otthonomnak tekinthetem! Ez nem egy nyaralás, bármikor visszamehetek a kedvenc tengerpartomra és belebambulhatok a messzeségbe, miközben a bokámat csapkodja a víz. 

Egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket akik itt panaszkodnak az időjárásra vagy az ételekre vagy a házak szigetelésére vagy nem szigetelésére, mert ha nem lenne munkájuk és nem tudnák kifizetni a villanyszámlát és enni adni a gyereküknek, akkor biztos nem foglalkoznának időjárással és azzal, hogy nincs túró rudi mint Magyarországon. Egyébként az időjárásra semmi panaszom. Mióta itt élünk, több volt a napsütés mint az eső és kellemes nyár van, 22-26 fok a hőmérséklet. Télen sem volt hideg, és az esernyőt ki tudja mikor használtam már.

Pár hónap után autót tudtunk venni, amivel kitágult a világ számunkra, és számos varázslatos és érdekes helyre jutottunk el akár többször is ha megkedveltük.   

Az angolok nagyon kedvesek, türelmesek és segítőkészek. Soha még nem tapasztaltam az ellenkezőjét! 

Aki nem hiszi, járjon utánam :)