Stonehenge...

Ezt a bejegyzésemet nem azzal kezdem, hogy szép idő volt hétvégén és úgy döntöttünk, hogy...., mert egyáltalán nem volt szép idő, sőt igen borús, komor volt az ég. Az eső lógatta a komor felhőkről a lábát, ezért nem volt sok reményünk abban, hogy egyszer csak kisüt a nap. De, ez volt az egyetlen hétvégi szabadnapom és nem szerettem volna otthon a négy fal között tölteni a drága időnket. Így autóba ültünk és megcéloztuk a páratlan és felülmúlhatatlan Stonehenge-et, hiszen mielőtt meghalunk ugye, ezt is látni kell a többi 99 csodával együtt. Közel két és fél órás út várt ránk. Megérkezésünk előtt még ömlött az eső, majd a távolban látni véltünk a sötét felhők között egy lyukat, ami épp akkor ért oda amikor mi. Lélegzet visszafojtva vártuk mikor tűnik fel az útról is látható kőépítmény...aztán - szinte egyszerre - kiáltottunk fel, hogy " csak ekkora??!!" 

Szégyen ide, szégyen oda, de icipicit csalódtunk a posztereken vagy képeken hatalmasnak tűnő kőegyüttesben :(  A Stonehenge kőrbe van kerítve, sajnos egészen közel nem lehet hozzá menni. Megvettük a 20 fontos családi jegyet, amivel néhány méterrel közelebb kerültünk, mint a kerítésen kívül nézelődő, fényképezgető turisták. Vannak dolgok, amitől elakad a szavam, akár útközben az autóból kinézve, egy hatalmas völgy, egy gyönyörű kastély, egy hatalmas fa rózsaszín virágos koronával vagy több száz éves házak, patakok, erdők, tavak....de nagyon sajnálom, a Stonehenge nem ragadott magával, sajnos a gyerekeimet sem :( Néhány fénykép után amit a fészre feldobtunk azonnal, benéztünk a boltba, vettünk pici emlékeket aztán elindultunk visszafelé. Stonehenge, kipipálva...

Salysbury-ben egy helyes kisvárosban álltunk meg ebédelni a McDonald's- ban. Még megbeszéltük, hogy a közeli 700 éves ház aljában működő étteremben Colin Firth-öt látta-e Debi, vagy nem...

745 éves ház...

Amikor készülödtünk indulni, egy fiú jött az asztalunkhoz, a meki alkalmazottja, és magyarul kérdezte meg, hogy elviheti-e a tálcánkat. Én csipőből válaszoltam, hogy persze, köszönöm szépen! :) Beszéltünk néhány szót, sok magyar fordul meg itt, ha a Stonehenge-et jön megnézni.  Ezután Southampton felé vettük az irányt, hogy a nagy hajókat megnézzük. Száz éve a Titanic is innen indult végzetes útjára, a kikötőben most is hatalmas többemeletes luxushajók vesztegeltek, vagy indultak épp. 

Hazafelé nem Exeter felé mentünk az autópályán, hanem kisvárosokon, településeken, tengerparti kis falukon keresztül gurultunk, az egyik kis városban az ötvenes években használatos benzinkút múzeum keltette fel az érdeklődésünket,

A kapun átkukucskálva megpillanthatjuk a tengert

majd a fossziliákban gazdag Jurassik part amely mérföldeken keresztül megnézhető a tengerparti kis városokban. Itt már nem álltunk meg csak az autóból nézelődtünk, fényképeztünk. Az időközben kitisztult égen este hétkor is sütött a nap, meseszerűvé téve a falvakat az óriási fákat az út mentén vagy az öreg hidat amin átgurultunk. Ezek a csodák jobban beindították a képzeletemet mint a Stonehenge. 

...és van szembejövő forgalom is

Megfogadtuk,  hogy legközelebb erre vesszük az irányt és akkor több időt töltünk ezeken a varázslatos helyeken. Este fél tíz körül értünk haza. Mit mondjak, a három lányommal összezárva 5-6 órát az autóban feledtette velem, hogy utálok korán kelni és dolgozni menni :) inkább arra gondoltam: "végre, egy kis pihenés a munkahelyemen, csönd és nyugalom, mosolygós emberek :D"