2013. április 22., hétfő

Tavaszi ez-az

Egyik napról a másikra érkezett az első tavaszunk Angliában szeszélyesen, áprilishoz méltóan. Reggel nulla fok majd 18 fokra is felszökött a hőmérséklet. A kertünkbe délelőtt 10 körül már gyönyörűen odasüt a nap és este hatig folyamatosan melegíti a teraszunkat. Ez most nagyon jól esett. Még kertibútor híján a bőrgarnitúra párnáit vittük  ki a teraszra és arra ültünk, feküdtünk. Aztán másnap eső, szél és utána újra napos idő. 
Ez így váltakozott egyik napról a másikra. Tegnapelőtt lementünk a tengerpartra és különféle strandjátékokat vettünk: vödröt, lapátot, frizbit, Aisa a saját pénzéből rollert  vásárolt, de a legokosabb Debi volt, mert egy kite-ot vett (anno papírsárkány) és azt röptette a Goodrington Beach-en ahol végül megálltunk játszani. Egy idő után lapát, vödör, frizbi felejtve volt, és Debi kite-ját kunyerálta mindkét gyerek + Tibi is. Végül Szula is vett magának egyet és így már két sárkány lovagolta meg a szelet, ami jócskán fújt is a parton. Aisa néha kölcsönkapta hol az egyiket, hol a másikat és a tízévesek profizmusával irányította a sárkányt, könnyedén. Persze kipróbáltam én is... nem is olyan könnyű...




Költözésünk miatt távolabb kerültünk az iskoláktól és úgy döntöttünk, hogy Aisa a közelebbi iskolába átjön. Titkon reméltem, hogy itt megtörik a nyolchónapja vastagodó jég és végre beszélgetni kezd ténylegesen a gyerekekkel, hiszen már nagyon sok mindent megért és válaszolni is tudna de egy hajszál csak ami elválasztja őt a normális párbeszédhez. Inkább bólogat bizonytalanul, szégyenlősen. Ma volt az első napja, új egyenruhát is kapott és nagyon izgatott volt. Kedves igazgatónéni és tanítónéni, bácsi várta őt és még egy új kislányt. Megmutatták neki az egész sulit, az osztálytermet aztán magára hagytam remélve, hogy tetszik neki az új környezet, a hatalmas udvar. Délután kiderül...



Szula nem szeretett volna másik, közelebbi suliba menni, bár nincs oda annyira a Torqay Academy-ért, de azt mondja, hogy legalább ezt már megszokta. Ettől függetlenül jó tanuló, de a barátkozás, kommunikáció még neki is nehezen megy. Most kezdődött a második félév, a bizonyítványa nagyon szép lett. Az elvárásoknak maximálisan megfelelt, sőt még túl is szárnyalta azokat. 
Lehet hogy Debi is szeptembertől oda fog járni, mert kezdődik ott is a six form, ami Debinek a továbbtanuláshoz szükséges mivel a GCE-t és az utána következő A leveleket ott tudja elvégezni. Remélehetőleg akkor már szívesebben megy majd reggelente a suliba Szula is, együtt a tesójával.

Egy hete a közeli Living Coast-on voltunk, ami egy nagyon érdekes vizi állatkert. Különféle pingvinek szabadon sétálgatnak, vizi és víz mellett élő madarak sokasága figyelhető meg, de ami a legcukibb volt az a fókák játéka volt. Őket nemcsak fentről, hanem lentről egy üvegfalon keresztül is megfigyelhettük. Az üvegre különféle formájú kartonpapír volt téve, a gyerekek a papír mozgatásával hívták a fókát játszani, aki sokáig követi mint egy játékos kutyus a figurát.
Persze ezen kívül rendkívül ötletesen volt minden bemutatva, a környezet szennyezéstől kezdve, az állatvédelemig mindent megtudhattak a gyerekek, tényleg játékos formában. 

4 megjegyzés:

  1. Régen írtál, már azt hittem, hogy történt veled valami, de jó látni, hogy megvagytok. :)) Living Coastot pont egy hete meséltem a családnak, hogy nem messze van onnét, most legalább videót is tudok mutatni róla.

    VálaszTörlés
  2. Régen? Nekem úgy elrepült az idö. :) és nincs internetünk, egy hét még amig beszerelik. Ti mikor jöttök? Hipp-hopp és itt a nyár!

    VálaszTörlés
  3. Most én jártam úgy, hogy annyi minden volt az elmúlt pár napban, hogy észre se vettem hány nap telt el, úgyhogy maximálisan megértelek. Július 6-án megyek, ha addig nem jön közbe semmi, de egyelőre család nélkül. Zsuzsi mondta közben már, hogy írt neked, előre is nagyon köszönöm a segítséget és remélem, hogy minél előbb megtehetjük majd mindketten (Zsuzsi is meg én is) személyesen is. Most már izgulok, ahogy egyre közelebb jön az időpont, egyik felem menne, a másik felem meg nem, de most már nem nagyon tudunk visszakozni. A bútorainkat eladtuk, a műszaki cikkeinket ugyanúgy... Úgyhogy itt már nem lesz semmink, ha nem indulunk el. Ez azért egy kicsit ösztökéli az embert. :))

    VálaszTörlés
  4. Hidd el hogy elindulni nehéz, pláne, ha a család még marad, de itt megy majd minden rendben. Az nem biztos hogy találsz rögtön a szakmádba vágó munkát,de ha nem vagy válogatós akkor az esetleges alkalmi munkák mellett (takarítás vagy gyári meló) meg fogod találni a neked való munkát. A lényeg az hogy el kell kezdeni valamit dolgoznian ès akkor megnyilnak a kapuk a támogatások, és a lakásbérlés felé, és ez a lènyeg.

    VálaszTörlés