Depi

Ma nagyon nagyon rossz kedvem van, igazából meg sem tudom mondani, hogy miért. Komoly problémák nincsenek, de van min törnöm a fejem. Az alaptermészetem nem ilyen depressziós és borúlátó, ezért nem is érzem magam jól a bőrömben, és emiatt sajnos undok is vagyok. Ezeket csak azért írtam, hogy később emlékezzek rá, hogy milyen volt a mélypont...
Világbéke, napsütés, Balaton!

Főzni valamit...

Tudatom mindenkivel akit érdekel átlagos életem, hogy nem tudok jól főzni. NEM vagyok konyhatündér, utálom, hogy törnöm kell a fejem, ki mit szeretne, enne, és én azt hogy rontom el. Egyszerűen nem az erősségem és ne várja el tőlem senki, hogy megtáltosodva naponta a legtrendibb és legegészségesebb (már leírni is bonyolult) finomságokat tegyem a családom elé. Ez van, és csak rosszabb lesz...

Bonifác

Az én kedves kis ex kutyumnak a Retriever Rescue egyesület ideiglenes befogadójánál arany élete van, remélem hamarosan szerető gazdára talál.

Busójárás

Vasárnap legurultunk Mohácsra, nosza nézzük meg a kultúrális világörökség részeként már elfogadott felvonulást! Egyszer majd nosztalgiával emlékezünk rá talán a Dél-kínai tenger partján ücsörögve naplementekor...

Szerencsénkre sütött a nap és 1-2 fok volt, tehát jól dolgoztak a Busók. Vicces volt nagyon, a lányok először nem is akartak menni, de aztán egész jól érezték magukat. Nagyon tetszett, hogy kínai termék mentesen és csak elvétve egy-két Hello Kitti lufi libegett a városban. Főleg a népi játékok, méregdrága busóbabák (sajnáltam, hogy nem volt 6500 Ft nálam, hogy beszerezzek egyet) retro bögrék, pólók, mézeskalács és kakasos nyalóka. A Lacikonyháról isteni illatok szálltak felénk, megfűszerezve egy horvát nemzetiségű együttes talpalávaló zenéjével. Bennem rögtön megmozdult a horvát vér (nagyapám Ikotics József horvát nemzetiségű volt) és akaratlanul a zenére trappoltam a gyerekek után, Szula meg húzott lefelé, hogy -anya nemáá, olyan ciki! - hiába én már 42 évesen megtehetem hogy leégessem magam és ne törődjek a családtagjaim hüledezésével :) . A barátnőmmel, családjával és a barátaival is találkoztunk. Debike dudorgót könyörgött ki magának a nép hangszereknél (csak bele kell dúdolászni egy nádból készült sípszerűségbe és nagyon kedves hangot ad ki) Szulamit egy madárhangokat utánzó füttyögőt kért, Aisa nem tagadta meg önmagát és egy kakasos nyalókát könyörgött ki.

A felvonulás nagyon érdekes volt, sokféle ilyesztő, vicces nagy szőrős alak furcsa járgányokon, feliratokkal riogatták végig a népet. Néha kiragadtak egy-egy lányt a sorból, és finoman szólva megtáncoltatták, ami hát,

hogyismondjam inkább násztánc volt... Még engem is kikaptak a tömegből (büszke is voltam egy kicsit, de azért vérciki volt, hát mégiscsak ott volt a három lányom is és Tibi) de jól mulattunk. Aisa bújt a hátam mögé, de nem volt számára nagyon ijesztő, inkább volt borzongató élményként könyvelhette el, mert büszkén meséli, hogy nagyon félelmetes volt, de ő azért nem félt. Este fél ötkor indultunk haza. Azért jó, hogy ezt is láttuk! Más, hasonló rendezvényre is el kellene mennünk!

A tesóm

Viki, kicsit problémás természet volt mindíg. Míg élt anyukánk, vele volt, szerintem ha élne még most is ott lakna. Diéta, és állandó elégedetlenség önmagával. Anyu halála után kicsit elveszett lélek volt, hiszen Brigittának és nekem van családunk, neki pedig mi vagyunk a család. Tavaly valami kideríthetetlen betegsége volt, lefogyott, hányt, testileg és pszihésen is teljesen le volt robbanva. Hiába vittük kórházról-kórházra, természetgyógyászhoz stb. Nyár végétől aztán nagy csönd. Ősszel jelentkezett, hogy Londonba mennek Tamással (a barátjával, aki egy végtelenül kedves, jólelkű és helyes fiú), csak bonyodalmak voltak a repülőjeggyel és ezért kérte a segítségem. Kicsit meg voltam sértődve, hogy ha nincs probléma, akkor én meg sem tudom, hogy újra kimennek dolgozni. Szerencsére úgy néz ki, hogy rendbejönnek, és a mostani képek alapján Viki nagyon jól néz ki, Tamás egy kicsit lefogyott, de remélem ő is rendbeszedi magát. Remélem nem fognak újra hazajönni, mert ha igen akkor mindenképpen megpróbálom lebeszélni őket, mert ez itt egy ingovány, és aki ittmarad az elsüllyed.

Likas nap

Kedden áramszünet volt a munkahelyünkön. Ez már pár héttel ezelőtt kitudódott, ezért Timcsivel nagy terveket szövögettünk: pénzünk lesz...még. Ugyanis előtte kapunk fizetést. Úgy határoztunk, hogy kényeztetjük magunkat ezen a napon, és teljesen legálisan!!
Reggel kilenckor találkoztunk és az Allee-ban a Gilda Max-ban töltöttünk két órát, kemény edzéssel. Ezután kajáltunk egy jót, mindenféle lelkifurdalás nélkül, hiszen előtte elégettünk párszáz kalóriát. Timcsi ázsiait és török zöldséges valamit ettem. Teli hassal felsétáltunk az OTP-hez (ügyintézni) valamint a Gitárboltba (Szulának megvenni a tankönyvet), majd irány a Lukács fürdő (török), ahol ezen a napon fürdőváró nap volt, ami azt jelenti, hogy fél áron áztathattuk magunkat. A fürdő zeg-zugos helységeiben alig találtuk meg az öltözőt, majd utána (kis segítséggel) a termálfürdőt. Ez négy kics medencéből állt: 24, 32, 36 és 40 fokos vízzel. Isssteni volt! Négykor már Aisánál voltam az usziban. Kellene havonta egy ilyen nap, de tényleg!

hétvégi csobbanás

Újra lent voltunk B.lellén! Szulamit meggyógyult, ezért leruccantunk egy kicsit áztatni magunkat. Kint hatalmas hóvihar volt, mi pedig bentről a melegvízből szemléltük az eseményeket. Szegény bulldog igencsak behavazott, de talán nem lesz komolyabb baja tavaszig. Már alig várom! Mérhetetlenül fel vagyok dobva azért, mert csupán egy hónapja járok edzeni a Gilda Max-ba, de már látszik az eredmény. Az egy hónappal ezelőtti lellei wellness-es képeket nézve is hatalmas a különbség! Nyáron végre nem kell szégyenkeznem az alkatom miatt! Tibi nagyon hiú, és maximalista, de rajta is látszik hogy két hónapja gyúr rendszeresen. Kár, hogy nem csinált magáról képet december elején, mert most ha összehasonlítaná, ő is látná a különbséget! Szerintem nyáron majd megnézzük a tavaly nyári képeket, ott látszik majd nagyon!
Tibi azt mondta, hogy hétvégén lemegyünk Mohácsra megnézni a Busójárást! A gyerekek majd örülnek biztos. Én még soha nem voltam ezen a rendezvényen és nagyon kíváncsi vagyok! Hazafelé útbaejtjük Baját is! Már olyan régen nem voltam!
Tegnap vettünk egy videók digitalizálására alkalmas átjátszó kábelt, amellyel a régi családi videóinkat át tudjuk másolni a számítógépbe! Annyira jó! Vikinek elküldtem azt az 1999 karácsonyi felvételt, ahol anyunál voltunk.

érzések

Szegény Szula már harmadik napja van otthon, mert beteg. Komoly baj nincs, csak piros a torka, néha felmegy a láza, de kezelhető. Nagyon uncsi neki egésznap egyedül, hiába TV, számítógép, könyvek. Emlékszem amikor én voltam beteg, még sokszor normális adás sem volt a TV-ben, esetleg iskola TV, vagy TV ovi, azt nagyon szerettem. Volt egy orosz nyelvlecke egy idétlen krokodillal, és kenguruval még az is elment, inkább a főcímzene ragadt meg az agyamban. Így utólag az is elgondolkodtató, mit keresett egy krokodil és egy kenguru a nagy Szovjetúnióban, de akkor nem tünt fel. Aztán még volt a "Közlekedj okosan" Bodrogi Gyula hangú kutyával és Váradi Hédi hangú cicával aki mindíg valami bajt okozott, de a végére megtanulta a közlekedési szabályokat. Aztán monoszkóp délután három-négyig. Inkább olvastam. Most a Cartoon N. Minimax, Discovery, Spektrum, Animal Planet stb. ontja a meséket, ismeretterjesztő sorozatokat. Szula most egy "Hogyan készült" c. műsort néz a Discovery-n, örülök, hogy ezt és nem valami idétlen mesét.
Tegnap a metrón unalmamban olvasgattam a tacepaókat. Múltkor Radnóti vers volt, gyönyörű! Most pedig egy nagyon elgondolkodtató pár soros gondolat volt kitéve, ami persze egy rádió reklámja, de sokszor elolvastam:
"Ugye milyen Class: Mezítláb a füvön járni, naplementét nézni, meleg kakaót inni, kézenfogva járni, minden erőnkből futni egyet, a nappal együtt kelni egy nyári hajnalon, a kakaón a tejszínhab, megtalálni egy rég elfeledett tárgyat, elérni az utolsó metrót, visszamosolyogni egy idegenre, .. stb.
Lehet, hogy nem ebben a sorrendben volt, de annyira szivet melengető érzés volt belegondolni, hogy ezek tényleg nagyon klassz dolgok, mégis olyan ritkán van részünk bennük. Azért vannak még hasonlóan kellemes pillanatok az életben pl.: pancsolni a három egészséges szép kislányoddal a Balatonban egy nyári délután, vagy szánkózni egy nagyot este amikor nagy pelyhekben esik a hó, megölelni a kutyádat :( bevackolni magad egy fotelbe és olvasni a kedvenc könyved, amikor kint esik az eső. Nagyon szentimentális gondolatok nem? Pedig ezek a legjobb dolgok talán.

itt a hideg, ott a meleg

Harminc centi hó esett Budapesten, a keleti országrészben jóval több. Jobban örülök persze ennek a hónak, mint az esőnek ugyanilyen mennyiségben. Barátaink, akik tavaly költöztek Malajziába pedig a légkondi feltalálóját áldják. Nap mint nap olvasom a blogot és még egyszer sem fedeztem fel még egy kis apró hivatkozást sem arra, hogy vágynak vissza Magyarországra. Hiszen mióta ott vannak csak pozitív hatások érték őket. Sokszor azon töröm a fejem, hogy vajon ha mi is kimennénk, kimegyünk egyszer, számunkra is pozitív élmény lesz a változás? Vajon három gyerekkel is olyan könnyen vesszük majd az akadályokat mint a barátaink? Iskola, munka, egy más kultúra (kultúrák) befogadása, beillesztése az életünkbe mennyire lesz könnyű feladat? Szeretném hinni, hogy ha tán nem is lesz egyszerű, talán élhetőbb életet teremthetünk magunknak.