Az úgy történt hogy tegnap bepattantam a kisautómba munka után és a Lidl felé vettem az irányt, ami néhány percre van az otthonunktól. Ahogy az megszokott, ebben az időben tele volt a parkoló így az út mellett voltam kénytelen megállni, úgyis csak néhány dolgot akartam venni a másnapi ebédhez. Kitettem azért a vészvillogót, nehogy azt higgyék itt akarok parkolni egész délután. Gyorsan megvettem amire szükségem volt és már kint is voltam. Az autóm, ami egy 13 éves Mitsubishi Mirage, amivel többször megjártam Sheffield-et, Norwich-t, Londont és Edinburgh-t, ami soha sehol nem hagyott engem cserben, most nyekkent egyet és semmi… Az aksi! - gondoltam. Egy ideje picit nehezebben indult be de ráfogtam a hidegre, és most három percre a lakásomtól cserbenhagyott. Ide még a biztosító sem jön ki mert a szerződésben azt írták minimum 3 mérföldre kell lennem az otthonomtól hogy a segítségemre siessenek. Törtem a fejem, kit hívhatnék ebben az időben ( délután négy)hogy segítsen bebikázni az autót, végül felhívtam egy jó ismerősöm de kiderült neki hibrid az autója de azért megígérte hogy odaugrik segíteni. Közben megállt velem szemben egy kisteherautó, azonnal kipattantam hogy segítséget kérjek. A férfi, mint kiderült nemrég jött Romániából, bérautót vezet, és bármennyire is igyekezett a segítségemre sietni egyszerűen nem találta az akkumulátort… 😂 Végül megköszöntem és vártam a segítséget. Balázs meg is érkezett néhány percen belül és megállapította hogy ez szerinte nem az aksi hanem az önindító, mert minden lámpa világított az autóban, ment a fűtés stb. Szóval megtoltam ő pedig beindította három másodpercen belül. Amikor leparkoltam a lakás közelében néhányszor beindítottam de minden rendben volt. Felhívtam az ismerősöm aki szerelő és az elmondottak alapján ő viszont azt mondta hogy mégis az aksi. Eléggé elfoglalt szegény és nem is a közelben lakik de megígérte hogy másnap délután leteszteli az aksit, szóval majd meglátom hogy új aksit kell vennem vagy ki kell-e cseréltetnem az önindítót…
Szóval ilyen csajos dolgokkal kell foglalkoznom, ráadásul Karácsony előtt egy hónappal. Néhány napja pont arról beszéltem a kollégáimmal, hogy én szeretek vezetni és nincs semmi luxus az életemben de az autót nem adnám fel egy napra sem, akkor sem ha a biztosítás, az útadó, az üzemanyag költség jelentős összeg havonta. Így gondolkodás nélkül kifizetem a költségeket, a szervizt ha arról van szó, még ha az ördögnek is kell a lelkem eladnom érte. Akkor tanultam meg vezetni amikor Tibivel megismerkedtem, de azóta az életem részévé vált. Cseréltem én már kereket a terepjárón, javítottam ékszíjat, húztam, toltam már az autóimat, de nem tudok meglenni nélkülük mert számomra a szabadságot jelentik. Ez van. Majd ma kiderül mi a baj és remélem orvosolható mert ez a kis autó nagyon a szívemhez nőtt.
B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése