Hallie érkezése

Március tizenkilencedike volt a nap, amikor személy szerint én megtudtam, hogy nagymama leszek valamikor november környékén. Azóta sok idő telt el, számunkra sorsfordító napok, hónapok következtek, de végül elérkezett ez a nap is. Két nappal a kiírt időpont után Debi üzenetére ébredtem, hajnalban érkezett a kórházba, később Dan továbbította a híreket de sokat nem is kellett várni, mert délben megérkezett családunk új tagja, Hallie. Este hatkor bejelentkeztek egy közös messenger videóval, amihez Dan testvére, anyukája, Debi tesói és én csatlakoztunk. Végre a baba nevét is megtudtuk, mert Debiék megdönthetetlen titoktartással őrizték a nevet amit a kislányuk visel majd egy életen át. Hallie 3.40 kilóval jött a világra, a hosszát nem tudom sajnos de szerintem nagyjából ötven centi lehet. Rettenetesen örültem, hogy Debike természetes szüléssel, komplikációk nélkül vészelte át ezt a nagy napot. Este felajánlották, hogy bent maradhat a kórházban de inkább haza szeretett volna menni, mert ott sokat pihenni nem lehet, pláne egy közös szobában. Nyolc körül áthívott minket Szulával, illetve Dan anyukája, Helen is eljött és rácsodálkozhattunk végre erre az apró kis jövevényre. Találgattunk, kire hasonlít, később Debi képeket küldött Danről amikor újszülött volt, a hasonlóság egyértelmű volt, de persze láttuk a zöldes barna szemében Tibit is, végül megállapítottuk, hogy az álla Heyse a szeme Kána. Persze ez napról napra változik. Aisa szegény még személyesen nem láthatta Halliet, Szula már dajkálta tegnap amikor délután átugrottunk. Nagymama lettem, még nem éreztem át teljesen a súlyát ennek a dolognak, felfoghatatlan még hogy Debikém, az elsőszülött lányom anyuka lett. De nagyon jól csinálja, informált, ügyes és szerencsére egy-két hétig Dan is otthon lesz velük és segít. 

Képek :)

Néhány órásan

Anya kezében :)

Mama kezében (ordít :D)

Másnap, Debike babatakarójával 

Szula nénikéje dajkálja és csodák csodája, nem sír :)