Gyertyafény koncert

 Jaj, nagyon puccosak voltunk tegnap Szulával! Reménykedtünk, hogy nem egyedül leszünk akik így tisztelik meg a helyet és Vivaldi csodálatos szimfóniáit. Autóval mentünk a Torquay vonatállomásra, majd a Great Western Rail vonattal utaztunk Exeterig, ami nagyjából egy óra távolságra van. Picit meleg volt a vonaton, de mire nagyon kellemetlenné vált volna már meg is érkeztünk.  Habár még csak fél hét volt, de már éjszakai sötétség vette körül a kidőlt-bedőlt ódon sírkövekkel körülvett St.David’s Katedrális épületét. Én még soha nem voltam itt, de Szula néhány alkalommal e falak között középkori kardozott. Elég korán érkeztünk, előttünk csak néhányan voltak, majd pár perc múlva beléphettünk a katedrálisba. A várakozásainkat felülmúlta ami ott fogadott, az oltár környéke tele volt gyertyával, persze nem igazival hanem olyan gyertyákkal amelyek teljesen úgy néztek ki mint az igaziak. Fényük azonban ugyanolyan táncot jártak a falakon megvilágítva az angyalokat, az íves, magas ablakokat mint az igaziaké.   A millió gyertya közepén voltak elhelyezve a vonósnégyes székei és a kottatartók. Mi nagyjából középen ültünk a padokon ahol rendszerint a miséket hallgatják az emberek. Elől a gyertyák körül székek voltak (ezek voltak a drága helyek). Egyáltalán nem éreztük, hogy mi kevesebbet fizettünk a helyünkért hiszen az élmény szinte ugyanaz volt, kivéve, hogy ülve nem láthattuk a földön lévő gyertyákat. Egy kedves ismerőssel is találkoztunk amikor a sok bámészkodóhoz hasonlóan mi is előrementünk, hogy fotókat készítsünk. Szula nagyon rákészült az élményre, megmondom őszintén én is izgatott voltam, hiszen előzőleg még soha nem voltam klasszikus koncerten. Alig vártam, hogy meghalljam hogy szólnak a hangszerek ezen az akusztikus helyen ahol nincs szükség mikrofonra. A katedrális megtelt és hét órakor megjelent a négytagú zenekar. A zenekar vezetője minden évszak kezdete előtt elmesélte, miről fog szólni a mű, mi a cselekmény. Felcsendült az első hegedűszó, az első évszak a tavasz, majd a nyár, az ősz, végül a kedvencem, a tél. Úgy elrepült az egy óra, hogy észre sem vettük. Hatalmas vastapsot kapott a négy művész. Csodálatos élményben volt részünk, ugyan nem egy nagy koncertteremben hanem egy kisebb katedrálisban de amit odavarázsoltak számunkra, az örök élmény marad Szulának is nekem is. Alig másfél óra múlva már otthon is voltunk.