Eső kopog az ablakon

 Zuhog az eső. Olyan reménytelenül zuhog, mintha soha nem akarna elállni. Emlékszem egy hasonló özönvízszerű esőre, majd' 10 évvel ezelőtt. Persze, akkor augusztus volt... 

Tibivel  a Newton Abbotban lévő Acorn munkaközvetítőbe igyekeztünk nagy reményekkel. Az esernyő feladta az utcasarkon, Tibin a vitorlás kabát zsebe is megtelt vízzel, nekem még a fenekem is vizes lett mire a buszmegállóba értünk. A meleg, párás busz belsejében - természetesen az emeleten a vezetőfülke fölött - reménytelen kísérletet tettünk arra, hogy a húsz perces út alatt megszárítsuk a látható ruhadarabjainkat. Mire a munkáltatói irodánál leszálltunk, enyhe vizeskutya szagot árasztottunk. Zsebünkben elázott az önéletrajt, amit előző nap gondosan megszerkesztve angolul megírtunk és a húgom kinyomtatta nekünk. De a közvetítőt nem igazán érdekelték ezek az apróságok. Tibi beszélt, én csak okosan bólogattam. Később, hazafelé menet a másik közvetítő hívta Tibit, hogy van egy sütigyár Paigntonban, csütörtöktől kezdhet. Olyan boldogok voltunk, hogy van végre munkája...

Mindössze tíz éve volt, csupán tíz röpke éve...

A számomra teljesen komolytalannak tűnő onkológus szobájában Tibi a falat bámulja. Mindig csak a jobb oldalt. Egy éve még a bal oldalra húzott a szeme, most, hogy a daganat terjedni kezdett, a jobb oldalán is észlelhetőek azok a jelek, ami egy éve a bal oldalán voltak láthatóak. Remeg a lábfeje, gyengül a keze. A bal oldala teljesen használhatatlan. Az onkológus úgy viselkedik, mintha véletlenül keveredett volna ide, és igyekszik néha vigyorogva, néha Tibi tekintetét keresve rámutatni arra, hogy sokkal gyengébbnek tűnik a páciense mint előző alkalommal. Csúnyán nézek rá, még jó, hogy a maszk rajtam van. Nem muszáj, de a saját véleményem folyton kiül az arcomra, de nem akarom ezzel rontani az esélyeinket. A pasas velem kommunikál leginkább, Tibi csak akkor mond valamit ha megkérem rá, hogy válaszoljon. A doki magyaráz valamit, aztán mint aki lefagyott, elidőz a... pólomon? Nyakláncomon? Azt szeretném hinni hogy ezek valamelyikén. Tíz másodperc múlva feleszmél és folytatja a hülyeségeit. Tizenhatodszor kérdezi meg hogy akkor minden rendben a kemoterápiás gyógyszerekkel? Tibi próbál rákérdezni, hogy tud-e valami új kísérletről amire lehetne jelentkezni. Végre egy kérdés Tibitől és a faszi nem is figyel, irogat valamit. Majd úgy tesz, mintha nem értette volna, pedig Tibi kivételesen érthetően beszélt. Nem folytak össze a szavak, mint sok alkalommal mostanában. Rákérdezek én is, kicsit hangosabban. A doki rázza a fejét, neeeem, nem tud semmilyen trial-ról. Hát persze, hogy nem. Kurvára elfoglalt, nincs ideje ilyesmire. Megkérdezem tőle, hogy ha mi találunk valamit akkor jelezhetjük-e, mert csak ő tudja Tibi ajánlani. Bólogat, hogy persze, persze. Aztán újra semmi, csak a szokásos kérdések, papírmunka, ez is megvolt, pipa, mehet haza a páciens.

Másnap Tibi születésnapja van, az ötvenharmadik. A lányok kártyát vesznek neki, Tibi szereti nézegetni őket. Parfümöt kap, hasznos apróságokat. "Apának soha nem tudjuk mit vegyünk, mert folyton olyan dolgokat akar amit mi nem tudunk megvenni" Panaszkodnak. És valóban, húsz éve mikor megkérdeztem mit szeretne, akkor házimoziról beszélt, később vitorláshajót akart majd Quadot. Ipadet három éve karácsonyra kért, hogy a drónnal készített felvételeket ott megszerkeszthesse. Megvettem neki, Paypal creditre, még ma is fizetem. Egy hónap múlva összeomlott a világunk és azóta a romok alatt vagyunk, az Ipad pedig a polcon pihen.

A tortája viszont finom lett, köszönhetően Tibi volt katonatársának, aki a családjával itt él, Angliában, valahol London fölött. Egyik hétvégén meglátogattak minket, mert mindenképp szerette volna látni a kedves barátját. A telefonon megkérdezte, szükségünk- e van valamire. Kértem, ha gesztenyepürét tudnak szerezni azért nagyon hálás lennék. Tibinek a kedvence. Budapesten minden nap evett. Itt sajnos nem lehet kapni, még a lengyel boltban sem. Feléjük van magyar bolt, így öt csomag gesztenyepürével állítottak be. Nagy volt a boldogság. Ezért természetesen a tortája is gesztenyepürés habos torta volt.