Debi és Dan háza

Csütörtökön megkapták a kulcsot a házhoz amire közel fél éve vártak. A sok papírmunkával, az ügyvédekkel, a bankkal és az ellenőrrel aki felmérte a házat, hogy megfelelő-e az állapota, rengeteg pénz és idő ment el. Egy néni lakta, aki idősek otthonába vonult mert a nagy ház már túl nagy feladat a számára. A ház az ötvenes években épülhetett, három generáció nőtt fel benne, kellemes a hangulata, szép nagy konyhája van, amelyből dupla üveges ajtó nyílik a nappalira és a télikertre, ahonnan egy teraszra majd a hosszúkás kertre van a kijárat. Az emeleten három kellemes méretű szoba és fürdőszoba van. Jó fekvésű, napos, világos. Igazi családi ház. Utolsó lakójának ezernyi emlék fűződhet minden sarkához. Persze a beköltözés még várat magára, felújításra szorul a padló, a fürdőszoba a falak, új vezetékeket kell telepíteni, hogy elegendő konnektor legyen és azok bírják a terhelést. Tegnap már neki is kezdtek annak, ami saját erejükből meg tudtak oldani. Dan édesanyja és az öccse ment segíteni, kibontották a fürdőszobát, leszedték a tapétákat, felszedték az öreg szőnyegpadlókat. Ma átsétáltunk Tibivel, Aisával és a kutyával és mintha levetkőztették volna, kibújtak az eredeti falak, lám az előszobában csinos kis parketta bújt meg a szőnyegpadló alatt. A kertben térdig ér a fű és rozoga szerszámoskamra düledezik, van cseresznyefa viszont de pálma is akad, mert itt az angol riviérán ez megszokott dolog. A pálma alatt tojást talált Debi tegnap és megtalálta a gerle fészkét is ahonnan lepottyant. Visszatették és a körülötte ólálkodó macskát is rendreutasították, amikor annak vadászni támadt kedve. Olyan jó örülni látni őket, olyan lelkesek, ahogy dolgoznak reggeltől estig. A húsvét miatt most jövő hét keddig Debi nem dolgozik és Dan sem, mivel iskolai szünet van még a jövő héten. Az idő is szép, úgyhogy semmi nem vethet gátat a munkának. A szomszédban ma ünnepelte a születésnapját egy 91 éves néni. Kedvesen elbeszélgettünk, Tibi arról faggatta, hogy mi a titka, ő meg csak nevetett, hogy semmi különös, csak úgy megy előre, csinálja a dolgát minden nap. Azt mondja száznak érzi magát :D Mondtam, hogy néha én is. Dan virágot vitt neki, szerintem meglesznek még néhány év  jó szomszédságban. Bár megígértem, hogy segítek, a tegnapi nap nagyon elment a főzéssel, meg mindennel. Ma Brixhambe mentem újra, mert a helyi kisvállalkozóknak vásár volt és én is elvittem a kosaraim és a tűfilcezett állataim. Nem mondom, hogy megérte, de legalább ültem a fenekemen néhány órát. Persze most húsvét van és nekem itt az egész család, Szula is hazajött egy hétre az egyetemről (igyekszik itthon folytatni a disszertációját) Aisa is sokat tanul, bár ma ott maradt Debiéknél tapétát hámozni a falról. Ha vége lesz ennek a hercehurcának akkor majd igyekszem én is kivenni a részem a munkából, segítek nekik amiben csak tudok. Az a jó, hogy tizenöt perc sétára, autóval három percre vannak. A környék nagyon jó, közel vannak a boltok, az utca mégis csöndes mellékutca.