Lakóautó

 Szóval megvan a "moho" ahogy az itteni motorhome tulajdonosok nevezik a lakóautójukat. Hirtelen csaptunk le rá, mert egyébként iszonyú messze vannak tőlünk az árban is elérhető és jól karbantartott járgányok. A "messzét" úgy értsd, hogy minimum 4-5OO km. De ha mégis nekivágtunk volna egy London vagy Birmingham oda-vissza távnak, még az sem biztos, hogy tetszett volna, vagy ha igen, kellett volna még valaki, aki visszafelé vezet, mert Tibi egyelőre nem vezethet. Aztán egyik nap hazajöttem a melóból,  megnyitottam a FB piacot, és azonnal megjelent a friss feladásoknál egy plymouth-i lakóautó (kb 6O km-re tőlünk). 1992-es Fiat motorral és Hymer felépítménnyel. A képek alapján tetszett, szóval azonnal írtunk a hirdetőnek,  hogy másnap reggel megyünk. Megkértük Sanyit a szomszédunkat, hogy ha van ideje, vigyen el minket  akkor a hazafelé út is meg lesz oldva. Eléggé cidriztem, hogy - az mint utólag kiderült - bal kormányos lakóautót én fogom hazahozni, de muszáj volt valahol elkezdeni. Igaz huszonévig bal kormányos autóban ültem de a jobb oldalon, és az utóbbi hét évben jobb kormányosban nyomom a baloldalon. Az úton lévő menetirányt már nem téveszteném el, de azért a balra besoroláshoz még segítség kell. Azonban annyi előnye lett a dolognak, hogy jobban láttam, mennyire húzódhatok ki a baloldalra, mert a szélességét és a hosszúságát pláne a magasságát még meg kell szoknom. Ahogy Tibi mondta, innentől kezdve figyelnem kell a szűk utcákon vagy alagutakon, hidakon, vagy épp a benzinkutakon lévő magasságot és szélességet jelző táblákat. Mivel 1.9-es benzines motor van benne, nem mondhatni, hogy száguldozni fogunk vele, épp hogy az ötven km/h sebességet elértük vele a lejtőkön :P. Talán majd lehet vele valamit később kezdeni. Persze folyamatosan kapkodtam a baloldalra a váltásoknál, ami most a jobb oldalon, pláne a kormánynál van, de volt időm, mert ahogy mondtam nem épp a leggyorsabb a kicsike. De nem is a gyorsaságra hajtunk, ráérünk. Hazahoztam mégis és nagyon büszke voltam, hogy az autóbeállónkra is be tudtam parkolni vele, tekintve, hogy szerencsére nem olyan hosszú. Viszont nagyon hangulatos, precíz német felépítmény, ami érdekes kapcsolatban van az olasz Fiat kisteherautóval és a motorral. A lakórészben minden olyan praktikus és jól eltalált, a fürdőszobától a konyharészen keresztül a nyílászárók és kisebb nagyobb tárolóhelyekkel együtt.  Augusztusig, mikor szeretnénk elindulni Skócia felé (Tibi már úgy tervezi lassan hogy megkerüljük szinte az egész Angliát) néhány dolgot még rendbe kell tennünk rajta, úgymint a gázzal működő dolgok (fűtés, gáztűzhely) átnézni a szivattyút a szennyvíz leeresztéshez, az elektromos rendszert stb. A blogomban majd folyamatosan írom az utunkat, ha valakit érdekel, és remélem csak pozitív élményekről lesz benne szó.  Tibi azóta kint alszik, és állítólag mint akit fejbevágtak, mert nagyon kényelmesek a fekvő részek és a mostani forróságban éjszaka még sokkal kellemesebb is mint itt bent. Azt mondja az az ő "man cave"-je. Így nevezik a pasik itt a kert hátsó végében vagy a garázsban kialakított szobát, ahová visszavonulhatnak olyan pasis dolgokat csinálni és nem zavarják vele a családot.

(Jah, azóta is írja a blogját, de amikor megkérdezem, mikor lesz kész azt mondja, csak át kell nézni, szóval csak napok kérdése... :P)

A kezelésből már csak egy hét van hátra és szerencsére jól megy a dolog. Az egyetlen amit a kellemetlen mellékhatások számlájára irhatunk, hogy elkezdett vizesedni a bokája, de remélhetőleg ez hamar elmúlik.

Sheffieldben voltunk szombaton, hogy Szula cuccait elhozzuk a szállásáról és nem mondom, hogy szívesen megismételném, mert iszonyú fárasztó volt számomra az öt óra oda és öt óra visszaút. Ez még akkor is fárasztó, ha az anyósülésen vagyok, de így, hogy én vezettem, még jobban kimerített. A lakóautós nyaralást is úgy szeretném megoldani, hogy naponta maximum három négy órát vezetek, vagy esetleg ötöt, de nem tizet... :P

Sunny egyébként imádja a lakóautót és most, hogy kitakarítottam és kimostam a bútorhuzatokat (nagyon praktikus módon zippzáros az összes) előszeretettel ugrik be az ajtón mikor kimegyünk vele a lakásból.