Október

Október vége felé meglátogattuk Szulát Sheffieldben. Az egész család felkerekedett, kutyástul mindenestül ültünk öt órát az autóban.  Ez azért volt számomra nagy kihívás, mert néhány nappal előtte megcsúsztam a vizes lépcsőn a tengerparton és sikerült pont a farkcsontomra huppanni mind az összes hatvannyolc kilómmal. Ez nem volt kellemes és a járás még csak-csak de ülni és feküdni igazi megpróbáltatás lett az elkövetkezendő hetekben. Szóval félfenékkel vészeltem át az oda- vissza utat Szulához. De megérte! Sunny Szula nyakába ugrott úgy örült neki. (picit aggódtunk, hogy a négy hónapos kutya emlékezni fog-e egy hónap elmúltával rá). Sikerült igazi családias légkört varázsolnunk a lány köré, tehát az első öt perc után jól összevesztünk a feje fölött és mindenki megsértődött, a kutya pedig felnyalt mindent az utcán ezért nagyrészt vele voltunk elfoglalva. Így megállapította, hogy szerencsére semmi nem változott nálunk és örül, hogy lát minket de azért nincs honvágya :D. Vittünk egy csomó kaját neki, így a következő két hétben nem szenvedett hiányt, persze azután újra csak gyümölcsön és instant levesen éldegélt. Le is fogyott jól, de nagyon csinos lett. A sok munkájának is meg lett az eredménye, mert a rettegett teszten elérte a lehető legjobb eredményt amit lehet, szóval meg van elégedve magával. Sok a barátja és nagyon szeretik, és ennél jobb híreket nem is kaphattam volna tőle.

Aisa szülinapja is jól sikerült, összejött az egész család. Vikiék, Brigittáék és a gyerkőcök is itt voltak. Sunny kicsit ugatós volt az elején, de hamar hozzászokott a népes vendégséghez.

Mácsai Pál előadását is élveztük néhány napja Londonban. Épp, hogy odaugrottunk néhány órára, de megérte, mert szenzációs volt. Büfésnénistül, felkonfostól, mindenestül nagyon magyar volt az egész.
Elszoktam attól, hogy mindenki érti amit mondok, és én is értek mindenkit :D Vettünk egy Dragomán György könyvet, amit nagyon nehezen rágok meg. Az első könyve volt ez, amit most adtak ki újra, de nehezen bírkózom meg vele. A címe "A pusztítás könyve". Őszintén szólva a Máglya és a Fehér Király után nekem ez túl mély és elvont. Biztos velem van a baj, persze.  Pedig Dragomán György stílusa nagyon befolyásolt néhány éve, sok novellám íródott hasonló stílusban. De még nem adtam fel, bár a közepén járok a történetnek. Ha agyonütnek sem tudnám normálisan elmondani miről is szól a könyv pontosan.