2017. július 31., hétfő

Brompton Világbajnokság és ami utána következett

Kicsit rázósan indult az egész. Igaz, már hónapok óta tudjuk, hogy július 29-én Londonban lesz a VB és Tibi nevezését elfogadták, tehát megyünk. Ő tekerni, mi drukkolni. Ám a napok óta tartó igazán vacak és esős idő valahogy elvette a kedvünket az egésztől. Azt terveztük, hogy korán megyünk, és lesz időnk sétálni a városban, nézelődni. Ismerőseink, akik egy hete voltak kempingezni a környékünkön (megjegyzem ugyancsak vacak esős időben) felajánlották, hogy aludjunk náluk a bajnokság után, így nem kell fárasztó négy órát az autóban tölteni egy ilyen nap után. Szó szerint még előző este nem tudtuk, hogy menjünk-e vagy maradjunk. Végül másnap reggel mégis az a döntés született, hogy menjünk. Fél kettő körül értünk Londonba, és épp nem esett az eső. Drukkoltunk, hogy maradjon is így, fene bánja, hogy borús. A regisztrációt mindenképp meg kellett öt óra előtt ejteni, hogy le ne késsük, de parkolóhelyet nem találtunk sehol. Ingyenes parkolás hétvégén ide vagy oda, tele volt a város és ráadásul a verseny miatt egy jókora rész le is volt zárva. Végül a Viktória Pályaudvar parkolóházában találtam a Parkopedia oldalon kifizethető parkolási lehetőséget. Ám azt elfelejtettem elolvasni, hogy a napi 15 font csak akkor  érvényes, ha előre lefoglalod a helyet. Így nyolc font volt óránként...ki lehet találni mennyi volt kettőtől fél kilencig a parkolás.  Ez az én hibám volt, mert figyelmetlen voltam, de már mindegy volt.
Chelsea elvarázsolt a régi és új házaival, hangulatos utcáival. Szerettem volna sétálni egyet, de mikor a parkolóházból kiléptünk már esett az eső. Innentől kezdve cirka nyolcig zuhogott szép egyenletesen. Tibi a bringával előre ment, mi pedig elindultunk a Viktóriától a St.James parkig ahol a rendezvény folyt. Mindent összevetve és feledve az eső okozta kellemetlenséget a verseny nagyon pezsgő és izgalmas volt. A drukkoláskor elfeledtük az összes nyavajánkat és doboltunk, doboltunk és üvöltöttünk amikor Tibit megláttuk a mezőnyben.


Közel ötszázan indultak az első száz vérprofi volt, esély sem volt őket lekörözni. A verseny nem a megszokott módon indul, hanem az összecsukott bringákkal szemben álló versenyzők jelzésre odarohannak és kinyitják - az egyébként szalvéta méretűre összecsukott - Brompton kerékpárjukat majd felpattannak rá és elindulnak. A st.James park körül nyolc kört kell megtenni az kb. 16 km. Az első befutó után leharangozzák a versenyt és senkinek nem kell újabb köröket tekerni. Tibi a 25O. helyről indult és 146.-ként ért a célba 7 kör után. Egy olasz pasas nyerte a versenyt. Az első díj egy Brompton bicaj (kb. 12OO font) a második és harmadik különböző kiegészítők, ami ugyancsak egy-kétszáz font körül mozog. Nagyon büszkék voltunk Tibire aki persze nem volt megelégedve a teljesítményével, mert szeretett volna az első százban benne lenni, de így sincs miért szégyenkeznie. Jövőre újra benevez természetesen. Jó buli volt. Az ismerősünk és a hat éves kisfia is eljött és nagyon élvezték az egészet. Visszabumliztunk az autóhoz és miután egy kétszemélyes vacsora árát (nem a legolcsóbb étteremben) kifizettük parkolásra, elindultunk az ismerőseink otthonába. Tibi volt katonatársa és a felesége várt minket Lewisham-i otthonukban. Vacsorát is kaptunk és még jó néhány órát dumáltunk.

Másnap délelőtt meglátogattuk a Canary Wharf-ot ami London előkelő üzleti negyede, felhőkarcolókkal és ultramodern házakkal. Nem volt nagy forgalom a környéken tekintve, hogy vasárnap volt. Szulamit teljesen el volt ájulva, hogy ő majd ilyen modern és elegáns környezetben szeretne dolgozni egyszer.
Hazafelé még meglátogattuk Brightont ami a Londoniak kedvenc üdülőhelye és valóban nagyon pezsgő és vidám élet fogadott minket



Az idő megjavult, az eső nem esett és a város tele volt fiatalokkal. A fantasztikus pavilion ami úgy néz ki mint  egy indiai palota, teljesen elvarázsolt minket. A körülötte lévő parkban a fák alatt fiatalok időztek, néha kissé erősen lehetett érezni a füves cigi szagát, de igazi fesztivál hangulat uralkodott az egész  városban.


Nyolc körül megálltunk Bournemouth-ban egy pillantás erejéig. Nagyon szép kis város, szerintem még visszamegyünk, hogy alaposan körülnézzünk. Éjfélre értünk haza meglehetősen kimerülve, víz- és vérhólyagokkal a lábunkon, zsongó fejjel teli élményekkel. A szabi első néhány napja így indult.

1 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy a parkolással így megjártátok. De a lényeg, hogy összességében jól sikerült a kiruccanás. És Tibi igenis legyen büszke a helyezésére, szerintem ekkora létszám mellett nagyon is szép az.
    Brigthon - igen, szerelem. Tényleg remek kis város, és a Pavilion is nagyon szép, bár mi februárban jártunk ott, de már akkor is nyíltak virágok és szerencsére nekünk még a nap is sütött.
    Mivel telik a szabi tovább? Mentek még valahova?

    Gabi

    VálaszTörlés