Ma kirándulni voltunk. Ugyan az időjárás nem éppen nekünk kedvezett, de tegnap (amikor nem esett, sőt délután még a nap is sütött) moziba vittük a lányokat és sétáltunk egyet a paigntoni tengerparton és a néhány nappal ezelőtti extra magas dagály nagyon szép kagylókat dobott a partra. Ekkor elhatároztuk, hogy ma elmegyünk a Darthmouth városához közeli tengerparthoz a Blackpool sands-hez, és az ahhoz nagyon közeli mérföldnyi területen elnyúló Slapton sands-hez, hátha találunk valami szépet. Reggel még csak az eső lába lógott, de amikor 11 körül elindultunk, akkor eleredt az eső. Mivel itt Angliában és főleg itt a tengerparton annyira bizonytalan, hogy mennyi ideig esik, arra számítottunk, hogy mire odaérünk a kb. 14 mérföld távolságra lévő tengerpartra, talán eláll az eső és kisüt a nap. Fő a pozitív hozzáállás :)
Sajnos nem jött be a számításunk és ha lehet még jobban esett az eső mint amikor indultunk. De sebaj, bátran kiugrottam az autóból nyakig begombolkozva, kapucniban a térdig érő apró kavicsos dombra felkapaszkodtam ahonnan még így, borúsan, esősen, viharosan is lélegzet elállító látványt nyújtott a tenger.
Én mindíg elcsodálkozom ezen a hatalmas víztömegen, és ahogy ott álltam egyedül a sok ezer méter széles vörös kavicsos parton, szemben a háborgó tengerrel, az valami megfoghatatlanul felemelő élmény volt. Még ha a nadrágom perceken belül vizes is lett a nekicsapódó esőcseppektől. Tibi jött utánam, és még sétáltunk néhány métert, kutatva a tenger által kivetett dolgok között, ahol nemcsak kövek, kagylók, fadarabok és vizinövények voltak, hanem szétszaggatott turistabakancs, sörösdobozok és műanyag kütyük tömkelege. Mire visszaértünk volna az autóhoz, a gyerekek is kimerészkedtek, de néhány perc után visszamenekültek az autó száraz és biztonságos melegébe. Még jó, hogy őket akartuk megmozgatni egy picit a karácsony utáni "fekszem és csak nyomogatom a tabletem" állapot után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése